Most jöttem rá, hogy a párom alkoholista. Hogy segíthetnék neki? (beszélgetős fórum)

Az alkoholizmus nem gyógyítható, csak tünetmentessé tehető. Az első pohár megivásáig..

Vagy megszoksz, vagy megszöksz. Persze a döntést befolyásolja az,hogy hogyan hat rá a szesz, van-e közös gyerek stb. Minden esetre hosszú távon megmérgezi a lelkedet,a gyerekek rossz példát látnak maguk előtt ha vele maradsz, ha amúgy "jó ember" akkor meg ott lesz a bűntudat...

Megmenteni, meggyógyítani nem tudod. Neki kell jobban szeretnie a családját az italnál és összeszedni minden akartaerejét.

Közel sem olyan ritka a dolog. Egyik ismerősöm kint éjszakazott télen részegen. Nem halt meg ugyan, de maradandó karokat okozott a szervezeteben. Masik ismerősöm balesetet szenvedett, ő is kis híjan rajta vesztett. Mindkét esetben sorsfordító volt az esemény, többet egy kortyot sem ittak.

Sajnos tudok olyan példat is, ahol nem volt ilyen szerencsés a delikvens. :(

Sajnos nálunk is van a családban alkoholista.

Komoly köztiszteletben álló ember (volt), aki a munkahelyén soha egy kortyot sem, aztán otthon mindent bele. Ha túlságosan szétcsúszott, másnap nem ment be...Nagyon sokáig "győzködtük" hogy lássa be, hogy gond van...mindig másokra mutogatott...Amikor azt kértük, hogy hagyja abba, mondjuk egy fél évre, simán belement, de elbukta...akkor volt hajlandó segítséget kérni.

Szép idők következtek, kb 5 év. Aztán újra inni kezdett és már hiába ment bárhova...simán hazudott a dokinak, a csoport társainak és midig mutogatott a lepukkant emberekre, hogy ő nem ilyen, tehát nem beteg...De sajnos az évek teltek és ő sem lett fiatalabb...mára kőalkesz...egy megkeseredett (eleinte cukipofa volt piásan) ember és tagad és tagad...mikor nyilvánvaló...

Ez így van, a függőségeknek nincs közük az akarathoz, hisz ha lenne, senki nem válna függővé. Ki az, aki AKAR pl. alkoholista lenni?? Ugye nincs senki. Az érzelmekhez viszont jó sok köze van, ha megengeded, ajánlok egy könyvet a párodnak - nekem sokat segített anno a kajafüggőséggel kapcsolatban - Mary O'Malley:Kényszeres cselekedeteink üzenete.

Sok sikert kívánok nektek!

Alapból távol áll tőlem az ítélkezés. Csak egy alternatívát hoztam fel. Az is a te döntésed, hogy nem akartál tovább zülleni. Mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb...

Belül annyira boldog nem lehetett, ha ezt a döntést hozta. Igen, a társadalmi hozzáállás így néz ki. Én nem mondok semmi rosszat a volt férjemre, az én döntésem volt, hogy nem türöm tovább a folytonos piálását, harag sincs bennem amiért nem változtatott. Ezt sehogy se tudom megmagyarázni a környezetemnek, szerintünk dühöngenem kellene, s mindenkinek ecsetelnem, hogy ő milyen szemét ember.

Na igen. Másnaposságra legjobb ráinni:D

Kutya harapást szőrével vagy mit mondanak.

Nos én úgy vagyok ezzel, ahogy a mondás tartja: Addig ne ítéljünk meg senkit míg egy mérföldet nem tettünk meg a cipőjében.

Mert valóban, edzésbe is fojthattam volna, meg magamat vízbe is :O) de nekem meg AZ volt a választásom, hogy züllök.

Azt mondták az elmúlt időben többen és nem egyszer, hogy a helyemben már rég felkötötték volna magukat ha annyi mindenen kellett volna keresztülmenniük, de én még itt kísértek a portálon most is.

Mert egy ismerősöm például boldog és teljes családi élettel, frissen épített házzal a büdzsében az intercity elé feküdt 3 hónapja. Talány! Így mártír lett, ha piál akkor meg sz.ralak.

Na látod!Én is 132 kiló voltam, most meg 92.

Amíg volt "napi frusztráció" addig szívesen fojtottam borba/sörbe a bánatomat, de amint megszűnt a kiváltó ok, hussss a piálásnak. Azóta is szűrök egy kis jófajta házipáleszt, meg bort ha kedvem szottyan de már nincs késztetésem minden nap túlfolyóig tölteni pedig az életem mostanában sem felhőtlen.

Szerintem is!

Sajnálom hogy sok ember nem képes magába nézni és rájönni mi a valódi baja, inkább a tüneteket kezelgeti ilyen roppant hasznos gyógymódokkal... :/