Mizantróp (beszélgetős fórum)
24. forrest2010 (válaszként erre: 17. - Ab61752c45)
2016. máj. 30. 14:48
Szomszédasszonyodat , lehet nem hallgatja meg a kutya se , ezért aztán , akit elkap , arra rázúdítja !
23. ab61752c45 (válaszként erre: 19. - Lajbi)
2016. máj. 30. 14:47
ezt a rokon témát nem igazán értem,igaz hozzánk senki sem jár,de ha nem akarok velük találkozni nem megyek.
22. ab61752c45 (válaszként erre: 20. - Forrest2010)
2016. máj. 30. 14:45
én is utálok,telefonon felhívom őket,írják föl,ha valami kell,aztán megyek ha senki nincs.
21. ab61752c45 (válaszként erre: 18. - Forrest2010)
2016. máj. 30. 14:43
én is az vagyok.
20. forrest2010 (válaszként erre: 17. - Ab61752c45)
2016. máj. 30. 14:42
....na ezért úúúútálok még orvoshoz is menni , de azért az is igaz , h Anyóskám imádott orvosi váróban üldögélni és megérte a 84-et , de az egy más világ volt :)
19. Lajbi (válaszként erre: 12. - Ab61752c45)
2016. máj. 30. 14:41
Mint írtam, vannak "igazi" barátaim, akikkel mindenről tudok és szeretek is beszélgetni. Viszont vannak nem "igaziak", akik belemásznának az arcomba a lent említett témáikkal. Mivel rokonok pl., ezért nem tudom őket kikerülni. Viszont nincs idegem időjárásról és egyéb locsifecsi témákról beszélgetni olyan emberekkel, akiket alapból nem nagyon kedvelek, vagy nem érdekelnek. És ők ezt a beilleszkedés hiányának veszik, vagy szimplán azt hiszik, hogy beképzelt vagyok, esetleg bátortalan, vagy magányos farkas, akinek nincsenek is barátai. Nem zavarna, ha nem éreztetnék azt velem, hogy rossz úton járok, mert ez nem normális, és másképp kellene viselkednem. Teljesen meglennék a kis világomban, ha nem ültetnének bogarat a fülembe, hogy valami nem stimmel. Pedig nem az lenne a lényeg, hogy én jól érezzem magam a saját életemben???
18. forrest2010 (válaszként erre: 13. - Ab61752c45)
2016. máj. 30. 14:41
..... :) eszembe sincsen ! tudom , h ez a bagázs nem csípi a nyd-asokat , el is kerülöm őket , amennyire csak lehet :)
17. ab61752c45 (válaszként erre: 16. - Forrest2010)
2016. máj. 30. 14:40
engem mindig megállít reggel az egyik szomszédasszony sorolja a bajait,én meg bólogatok.ha tudná,hogy mennyire nem érdekel.
16. forrest2010 (válaszként erre: 6. - Lajbi)
2016. máj. 30. 14:37
Várd ki a végét ! nem vagyok mai csirke és amivel mindig ki lehetett kergetni a világból , mikor összejött 2-3 emberke akkor előkapták a nyavalyáikat és a betegségeikről órákig képesek traccsolni , még akkor is idegesítő , ha 60 felett van valaki és tényleg minden összejön addigra .
15. 9b10f3d7ff (válaszként erre: 1. - Lajbi)
2016. máj. 30. 14:36
Én nem találok semmi kivetni valót abban, hogy nem szeretsz pletykálkodni. Barátból meg elég egy is, csak az legyen tényleg az igazi.
Amiket leírtál, hogy nem szeretsz többünkben létezik, akkor válik kórossá, ha ez már akadályt jelent a lakás elhagyásában, munkában, ügyintézésben.
Ha csak idegesít a helyzet, próbáld feldolgozni úgy, hogy szükséges rossz, az életünk része egy-két idegesítő ember, mint a menstruáció.
14. ab61752c45 (válaszként erre: 10. - Sunshine girl)
2016. máj. 30. 14:34
én nagyon szerettem irodában dolgozni,pénztáros voltam,egyedül,egy kis szobában néha bevetődött valaki.
13. ab61752c45 (válaszként erre: 11. - Forrest2010)
2016. máj. 30. 14:32
veled vagyok,de ha lehet kórházba ne menj.mert akkor tuti,hogy nem éred meg.
12. ab61752c45 (válaszként erre: 6. - Lajbi)
2016. máj. 30. 14:31
hát az emberek már csak ilyenek. felszínesek. de egy igazi baráttal másról is lehet beszélni,de ha nincs,akkor nincs.
11. forrest2010 (válaszként erre: 1. - Lajbi)
2016. máj. 30. 14:29
....nahát ! tudtam én ! h nem vagyok egyedül :) ezek nagy része bennem is megvan , csak valamikor nem voltam ilyen :( de én már közelebb vagyok a 80-hoz , mint a 40-50-60-hoz mert 80 még lehetek , ha mázlim van :)
10. Sunshine girl (válaszként erre: 1. - Lajbi)
2016. máj. 30. 14:28
Detto.
Viszont sokat változtam a régi munkahelyem miatt.
Iterjún azt hazudtam, hogy szeretek ismerkedni, beszélgetni és könnyen teremtek új kapcsolatokat.
Na bumm: erre felvettek biztosítósnak. Amíg nem vizsgázni kellett vagy mentorral menni ajánlatokat tenni addig jó volt minden.
Most gyes-en vagyok és az egyik kozmetikai cég koordinátora. itt is beszélgetni kell, bemutatni termékeket és ismeretleneket tanácsadónak kinevezni.
Koordinátorom soha nem jött velem, de eddig nem vallottam kudarcot. Tudom mi a dolgom és ennyi. Mindenki hagyjon békén. A 2 gyerekem és a céljaim hajtanak, hogy márpedig csinálnom kell.
A legideálisabb munka számomra az lenne, ha egy gyárba dolgoznék, ahol a kutya nem szólna hozzám, de abból nem lehet megélni.
Én is ellennék egy tanyán, engem is idegesítenek az emberek és eléggé fel tudom magam húzni rajtuk.
9. ab61752c45 (válaszként erre: 6. - Lajbi)
2016. máj. 30. 14:27
ott az időjárás,a nagy duett,beszélgess azokról.
8. michelle.r (válaszként erre: 6. - Lajbi)
2016. máj. 30. 14:22
Egy utcai öszefutás szerintem ritkán alkalmas arra, hogy Kant munkásságáról értekezzünk ;)
Nem kell beállnod, maradj kívül. Saját döntésed. De gyanítom, mégsem olyan jó, különben nem indítottál volna fórumot.
Ha tanácsot kérsz, azt tudnám mondani, mindig csak egy kicsivel ülj közelebb, hagyd magad megszelídíteni ;) Vagy ne. Nem kell mindenkinek filantrópnak lennie ;)
7. Lajbi
2016. máj. 30. 14:18
Bizonyos ismerőseim, akiknek rosszabbul megy, eltávolodnak, mert ők nem élnek jól, nem járnak nyaralni. Más ismerőseim eltávolodnak, mert jobban élnek, szebb helyekre járnak, több mindent megengednek. A csóróknak beképzelt menőző vagyok, a nagyokhoz meg nem tudok és nem is akarok felkapaszkodni. Semmi rosszat nem teszek, mégis állást foglalok minden egyes cselekedetemmel.
6. Lajbi (válaszként erre: 2. - 4975ebdc2f)
2016. máj. 30. 14:15
Miért kezdjek el emberek közé járni? Felszínesnek tartom őket. Csak a versengés megy, hogy kinek van több, jobb. Nem az irigység beszél belőlem, mivel nem élünk rosszul a férjemmel, eljutunk nyaralni, mindenünk megvan. Mégsem dicsekszem állandóan ezzel, és nem is szeretem másoktól ezt hallgatni éjjel-nappal. Az utcán való találkozás arról szól, hogy: van-e munkád, van-e gyereked, mikor jön a testvér, voltatok-e nyaralni, miért nem, ha igen, hol, mennyiért... ki volt szebb helyen, kinek van jobb kocsija, kinek okosabb a gyereke... az egész élet egy verseny. Nem akarok beállni a sorba, ha nem állok be, kinéznek.
5. 4975ebdc2f (válaszként erre: 4. - Ab61752c45)
2016. máj. 30. 14:13
Te menj emberek közé! Le ne harapd a fejem!. Nem mások miatt vagy a könnyebb beilleszkedés érdekében, de talán jobb lenne, ha kicsit mégis megpróbálnék változtatni a szemléletemen, a baj az, hogy ez nem tudatos a részemről, és szerintem sok munka lenne vele. Meg azt sem tudom, hogyan csináljam. Hogy ne legyen az állandó frusztráció, a hagyjanak békén érzés, a nincs kedvem emberekkel találkozni és semmit se csinálni érzése. Vannak még, akik hasonló cipőben járnak?". Olvass ertoen!!!!!
4. ab61752c45 (válaszként erre: 2. - 4975ebdc2f)
2016. máj. 30. 14:01
miért menne,ha magában jobban elvan.
3. ab61752c45 (válaszként erre: 1. - Lajbi)
2016. máj. 30. 14:00
akkor nem kell emberek közé járni.én is csak akkor megyek,ha muszáj.de miért frusztrálna,ha nem,akkor nem.
2. 4975ebdc2f (válaszként erre: 1. - Lajbi)
2016. máj. 30. 13:55
Van ilyen olyan ember is. Ha amúgy jól elvagy magadban akkor ilyen a természeted. Jobb ötletem nincs mint kezdj el mozogni.Szedj vitaminokat magnéziumot. Kezdj el emberek közé járni.
1. Lajbi
2016. máj. 30. 13:49
Azon kapom magam, hogy idegesítenek az emberek. Kevés barátom van, de ezzel nincs bajom, mert mind nagyon jó barát, és felszínes, haveri kapcsolatokra nem vágyom. Nem szeretek kimozdulni, boltba menni, meg szinte sehova az első mondatban foglaltak miatt. Nem szeretek ismerősökkel találkozni, bájcsevegni, hallgatni mások dicsekvéseit, pletykálkodásait, agymenéseit. Nem szeretem a faggatózásokat, a más életében való vájkálást, legszívesebben kiköltöznék egy tanyára. Nem szeretem az idegesítő sógornőmet, aki állandóan az eszét játssza. Néha úgy érzem, meditálnom kéne két napig, hogy helyreálljon a lelki békém. Hogy mi a célom a fórummal, magam sem tudom. Nyilván az élet sokkal könnyebb lenne, ha rácsodálkoznék minden virágra, hogy mennyire csodálatos és milyen boldog vagyok ettől, de nem ez történik. Nem mások miatt vagy a könnyebb beilleszkedés érdekében, de talán jobb lenne, ha kicsit mégis megpróbálnék változtatni a szemléletemen, a baj az, hogy ez nem tudatos a részemről, és szerintem sok munka lenne vele. Meg azt sem tudom, hogyan csináljam. Hogy ne legyen az állandó frusztráció, a hagyjanak békén érzés, a nincs kedvem emberekkel találkozni és semmit se csinálni érzése. Vannak még, akik hasonló cipőben járnak?