Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Mizantróp fórum

Mizantróp (beszélgetős fórum)


1 2 3
84. 2c5f60da64 (válaszként erre: 61. - Lajbi)
2016. jún. 5. 08:47
Örülj, hogy a szerelmed elvett feleségül. Ne fikázd a rokonait, vele együtt járnak. Inkább próbáld meg őket szeretni, mert egyrészt neked is jobb lesz, másrészt ha szereted a férjedet, őt ezzel boldogabbá teszed. Egyáltalán nem szimpi a férjed rokonairól való rinyálás. Te nagyon ráérhetsz mindemellett ilyen hülyeségeken gondolkozni, valószínűleg nem mész haza fáradtan nap mint nap ledolgozott 9 órák után.
2016. jún. 5. 08:40

Én emberekkel foglalkozom és nagyon sok ember között dolgozom, kb. 600 - an dolgozunk az épületben, az irodában is 4 - en vagyunk. De még soha nem merült fel ez, hogy kinek milyen vagyona van és az sem, hogy azzal próbált volna meg kérkedni, mivel szárnyalja túl szerinte anyagiak szempontjából a többieket.


Természetesen van ilyen ismerősöm, de nagyon kevés.


Amit én nem szeretek, a kis városban, ahol a szüleim élnek, ott a régi ismerősök kapásból a gyerek szülés férjhez menés - kiszaladsz az időből - ez a fontos-mikor lesz férj, gyerek, van - e pasi, hol dolgozol stb...témával jönnek. Őket kerülöm, valami kitérő válasszal elütöm ezt a csevejt. Szerencsére a munkahelyen ezzel nem csesztetnek. Néha aranyosan, kedvesen próbálnak rám hatni, de ez nekem szimpatikus.


Mivel nehéz ügyfeleim vannak és egész nap kedvesen kell kommunikálnom, haza megyek és nem fogadok vendégeket soha. Van kb. 4 barátom(csajok, pasik vegyesen),akikkel azonos hullámhosszon vagyunk és mindig nagyon pozitív velük lenni, másokkal nem találkozom. Kivéve néhány munkahelyi összejövetel.

2016. jún. 1. 20:48

mindig ilyen zárkózott voltál vagy később alakult ki ?

Én régen szerettem a társaságot,barátokkal való időtöltést, közös programokat. Ez addig tartott, még 25 éve meg nem szűnt a munmkahelyem és ügyvéd lettem, ami eleinte kb az első 10-15 évben nagyon Ok volt, de belefáradtam, az egész napi készenlétbe, ügyfelek várásába, egész nap jó képet kell vágni, emberekkel foglalkozni napi 10-12 órát, azután is sztinte addig készenlétben lenni, még világos van. De büntetőügyek miatt éjjel is keresnek sok alkalommal, pld a múlt héten is egy gyanusitottal egy éjszakát a rendőrségen töltöttem.

Már nincsenek olyan jó ügyek, mint a válság előtt, nehezebb a megélhetés nekünk is . - nekem, van családom, nem tudok napi 24 órában ügyvéd lenni - Hát nekem ebből van elegem, munkaidőm végén alig várom hogy hazaérjek a megszokott kö-

zegbe, és kb 10 éve nem hivunk vendégeket sem, boltban utcán történő beszélgetésektől pedig

kiráz a hideg. A többi korombeli kollaganő nem érzi ezt, beszéltünk róla.

Nagyon szerstek egyedül vagy a szük családommal lenni az egész napi alkalmazkodás után, abszolut nem hiányoznak az emberek, ha cseng a kapucsengő vagy a telefon, gyomorideget kapok.

Nincs tesom, kicsi a család, tkp mindig töljól elvoltam egyedül vagy a szüleimmel vagy a fiammal.

81. gribedli*** (válaszként erre: 76. - Lajbi)
2016. jún. 1. 08:51

De én nem kérdeztem az anyagi helytetedet és nem is erre értettem, hogy neked nincs mivel dicsekedni, csak most ugye kiderült, hogy te is erre vagy ráállva, mint azok, akiktől a környezetedben rosszul veszed. Csak annyi történt, hogya zsák megtalálja a foltját, vagyis te megtalálod őket, és utána panaszkodsz rájuk, de pont olyan vagy mint ők. Mert az első kérdésemre rögtön azzal jöttél, hogy nektek mi van anyagi szempontból.


Koherensebbnek tartottam volna, ha arról beszélsz, hogy szereted a munkádat, azt dolgozod, amit szeretsz vagy hasonlók.


Egyébként miért sorolod a kocsit az anyagi javak közé mintha ez valami érték lenne? Nekünk is van mindkettőnknek mert itt ritka a tömegközlekedés, de végülis a kocsi értéke már az eladótól való kilépés pillanatában 20-30%al romlik (amennyi az áfa), utána pedig folyamatosan évről évre kevesebbet ér, mint befektetés, a lehető legrosszabb dolog, nem érték, én a muszáj kategóriába sorolom, nem státusz szimbólum. Muszáj, mert mindenhova oda kell érni időben, és mi zöldövezetben lakunk, ahol nincs tömegközlekedés, és kizárt, hogy gyalog odaérjek bárhova.

2016. máj. 31. 22:42

Hát, én sem hiszem el, hogy csak ilyen emberek vannak, hacsak nem te is ilyen vagy. Madarat tolláról....



Érdekes, de az én közegemben nem ezzel foglalkozunk, nem csak ilyenekről beszélünk, általában tisztában vagyunk azzal, hogy a gyerekünk nem tökéletes, ha valaki mégis elmeséli a gyermeke sikerét, akkor nem dicsekvésnek vesszük, mert az illető nem annak szánja, ha elmeséljük egymásnak a nyaralásainkat, akkor az sem dicsekvés, stb.

Egy átlag embernek tisztában kell azzal lennie, hogy kivel miről tud beszélgetni, és ha valakivel "csak" az időjárásról, akkor el kellene fogadni.

79. Lajbi (válaszként erre: 77. - Csipkerózsika)
2016. máj. 31. 18:22
Szuper. Örülök, hogy nem vagyok egyedül ezzel. :)
78. Csipkerózsika (válaszként erre: 39. - Gribedli***)
2016. máj. 31. 17:01
Én értem, hogy mire gondol, mert ez bennem is megvan. Úúúúgy szeretném szeretni az embereket és szívből kedves lenni bárkivel és haverkodni, de sajna nem megy, mert rühellem ezt... De attól még látom, hogy előnyösebb lenne, ha nem ilyen lennék, és talán nekem is jobb lenne. Értem miről beszél, én is így vagyok.
77. Csipkerózsika (válaszként erre: 1. - Lajbi)
2016. máj. 31. 16:55
Nem, nem vagy egyedül. Nagyon jól, sőt pontosan összefoglaltad azt, amit ÉN IS érzek... Ugyanilyen vagyok.
76. Lajbi (válaszként erre: 74. - Gribedli***)
2016. máj. 31. 15:16
Nem tudom, mi nem világos azon, hogy nincsenek anyagi gondjaink. Van házunk, kocsink, eljutunk nyaralni. Attól még rühellem az észjátszást, a sekélyes embereket, az unalmas témákat. Ez a hitel dolog csak egy példa a sok közül, de nyugodtan lehet tovább forszírozni a dolgokat.
75. ab61752c45 (válaszként erre: 71. - Lajbi)
2016. máj. 31. 14:48
nem vagy mazochista egy kicsit?
74. gribedli*** (válaszként erre: 69. - Lajbi)
2016. máj. 31. 14:44

Ez most egy kamu fórum?! Mert ezt nem hiszem el, hogy vannak ilyen emberek, és ilyen sokan, akik rohannak feléd, hogy mennyi hitelt vettek fel és milyen házat vettek belőle!


Vagy nem az van esetleg, hogy te is mondanád nekik csak nincs mit, ezért idegesít. Nincs ekkora verseny az emberek között, te szívod mellre annyira, mert van benned egy kis kompetitivitás de nem élheted ki, és önkéntelenül is keresed a pitiségeket, amiken kiakadhatsz. Egyéb esetben nem tűnne fel, nem tűnne versenynek, nem látnál bele olyanokat, hogy ők csak azért léteznek, hogy éreztessék veled lépten nyomon, hogy kinek mije van.

73. Lajbi
2016. máj. 31. 12:10
Mint mondtam, vannak kötelező pofavizitek, amihez igyekszem jó képet vágni. Nem ülök ott unottan, még akkor sem, ha valóban nem érdekel az illető, még akkor sem, ha átlép egy bizonyos határt újra és újra. Pont erre az esetre találtam ki a semmi közöd hozzá és foglalkozz a saját életeddel varázsszót, mert kezd betelni a pohár. Remélem, működik majd.
72. Lajbi
2016. máj. 31. 12:05
Az azért elég érdekes, hogy semmit sem tudsz róla, de biztos rendes.
71. Lajbi (válaszként erre: 70. - Channa*)
2016. máj. 31. 12:04
Én is azt várom már, hogy mikor nem áll velem szóba, de sajnos még nem jött el ez a pont. :D
70. Channa* (válaszként erre: 67. - Lajbi)
2016. máj. 31. 11:54

Mi a probléma? Hát az, hogy egy kapcsolatban fontosak az átfedések. Nem kell mindent együtt csinálni (ezt én sem bírom), de azért a néhánál kicsit többet kellene közös programot szervezni. Toleranciára van szükség a kapcsolatokban. Persze, nem bírhatunk mindenkit, de azért, hogy a kapcsolat a társunkkal is jól működjön, kompromisszumokat kell kötni, és persze nem úgy, hogy a barátaival nem állsz szóba, vagy pofákat vágsz a sógornő kérdéseire.

Ha a férjedet nem érdekli a festő ismerősöd melója, akkor lehet másról is beszélgetni. Én sem terhelem a férjemet a bankszakma rejtelmeivel, mert nem érdekli, max. annyira, hogy tudja milyen mozgások vannak a bankszámlán, és bizony engem sem érdekel, hogy a munkáját, hogyan csinálja, max. annyira vagyok érdeklődő, hogy sztorizik a kollégákról:D


A kötelező pofavizitek pedig nem minden naposak, így simán végig csinálható úgy, hogy közben nem kapunk ideggörcsöt, nem játszuk el a nagy halált az unalom miatt, stb.


Igen, azt hiszem neked kellene egy kicsit változnod és elfogadnod azt, hogy az emberek sokfélék, és nagyobb toleranciával kellene hozzájuk állni, mert nem bunkók, csak próbálnak veled normálisan viselkedni, ami úgy tűnik veled elég nehézkes, épp ezért szerintem dicséretes az igyekezetük. Én már rég nem állnék veled szóba a sógornő helyébe, de gondolom ezt te az ő bunkóságának tudod be....

69. Lajbi
2016. máj. 31. 11:52
Itt nem arról van szó, hogy kiszúrtam magamnak pár embert, akiket utálhatok. Például egy sima bevásárlás is felcsesz. Biztosan találkozok ismerős emberekkel. Én ezt nem úgy élem meg, hogy hurrá, leállhatok fél délelőtt dumálni. Nem szeretek leállni dumálni és olyan emberek életét hallgatni, akikre nem vagyok kíváncsi. Akik messziről szaladnak, hogy vettek házat, és mennyi hitelt vettek fel, és ide mennek nyaralni, oda mennek nyaralni, és az ő gyerekük a legokosabb az iskolában és csak fújják, fújják. Mintha kötelező lenne. Ez a ki mit ért el az életben című fejezet. Mintha abba a tíz percbe gyorsan bele akarnák sűríteni, hogy milyen okosak, ügyesek... Én soha senkinek nem dicsekszem a dolgaimmal, mert nem várok tapsvihart cserébe. De tőlem se várjanak ujjongást. Soha nem az a téma, hogy mikor láttam egy jó darabot a színházban, s mi fogott meg benne. Soha nem az a téma, hogy mennyire gyönyörű egy tengerpart vagy melyik a legjobb étterem ott, ahol a rizottó íze még mindig a számban van, és hogy új távlatok nyíltak meg a gasztronómia területén a számomra, vagy nem az, hogy milyen fűszerkertet akarok csinálni, milyen jó könyvet olvastam, a kutyám mit tanult a héten és a nagyim 90 éves lett, milyen szép kor. Csak a hitel, pénz, hitel, pénz, ki keres többet, pénz... Méregetnek, híztam, biztos terhes vagyok, ha van egy gyereked, mikor jön a második. Van, aki nem átallja megkérdezni hetente, hogy terhes vagy-e. Ha terhes vagy, akkor hányadszorra sikerült (sógornőm erről is beszámolt), ha nincs gyereked, biztos nem jön össze, direkt megkérdezik, ha szültél, repedtél-e vagy vágtak... szerintem ez már bőven az a kategória, ami joggal nem érdekel.
68. Lajbi (válaszként erre: 62. - 4975ebdc2f)
2016. máj. 31. 11:40
Jó írás.
67. Lajbi
2016. máj. 31. 11:28
Tökéletesen jól érezzük magunkat a férjemmel egymás társaságában. Bulizni nem járunk. Én elmegyek kávézni az én barátnőimmel, ő elmegy sörözni az ő haverjaival. Néha vannak közös pontok, kötelező pofavizitek. Nem hiszem, hogy ő is halálosan élvezné a barátnőm piktor férjének a monológjait a glettelés rejtelmeiről. Így inkább marad otthon. Nem gondolom, hogy mindkettőnknek kell kedvelni a külön barátok egyik vagy mindkettő tagját. Nem értem, ezzel mi a probléma.
66. Lajbi (válaszként erre: 64. - Gribedli***)
2016. máj. 31. 11:23
Biztos.
65. Lajbi (válaszként erre: 63. - Channa*)
2016. máj. 31. 11:23
Ahan.
64. gribedli*** (válaszként erre: 61. - Lajbi)
2016. máj. 31. 09:57

Szerintem ez nálad személyfüggő is. Eleve már elmérgesedett közted és a rokonaid egy része vagy a férjed barátai és közted a viszony, ezért ha ők csak az időjárásról kérdeznének, ezen a ponton már annyira utálod őket, hogy az se lenne jó.


Ez így van. Ha egy barátod kérdezné meg, hogy van-e munkád, normálisan válaszolnál rá, ha a sógornőd kérdezi meg, akkor bunkóság és vérig sértődsz. Mert már odáig fajult a viszony, csakhogy minden ilyen dolognál két ember felelős.


A biztos forrás meg soha nem biztos forrás, én nem hiszek el mindent, amíg nem hallom, esetleg megkérdezném az illetékest, hogy tényleg ezt mondta-e a hátam mögött.


Csodálom, hogy még nem volt szó exekről...


Én nem tudnék együtt lenni valakivel, akivel mindig külön kell buliznom meg minden mást, csak mert nem bírom a barátait, a rokonait, tehát az idő nagy részét külön kellene töltenem ilyen dolgok miatt, hááát nem nevezem jó kapcsolatnak az ilyet. És nem azért mert téged idegesítenek az emberek. Ha idegesítene mindenki, ahogy az elején írtad, nem így nézne ki. Egyre inkább látszik, hogy 2 mércét használsz

63. Channa* (válaszként erre: 61. - Lajbi)
2016. máj. 31. 07:01
A 48-as hozzászólásodban feszegeted, hogy te nem vagy átlagos. Bár nem írtad, hogy átlag felettinek vagy alattinak képzeled e magad. És csak azért gondolom, hogy inkább a felettibe sorolod magad, mert szerinted a legtöbb ember felszínes, bezzeg te nem, azaz te jobbnak képzeled magad másoknál, azaz átlag felettinek, pedig te is tudod, hogy veled van a gond és nem az általad felszíneseknek megítélt emberekkel, ugyan is ezek a felszínes emberek kapták meg és sajátították el a környezetüktől a megfelelő viselkedést, amire te azt mondod, hogy ez szerinted a felszínes, bunkó viselkedés. Ráadásul még fórumot is nyitsz, ahol megjelennek hasonló gondolkodású emberek, akikből szintén hiányzik valami és igyekeztek azt erősíteni egymásban (ez tök normális, én is ilyen vagyok, stb.), amit nem kellene, közben megbélyegeztek másokat, holott ez a bélyeg nektek jár....
2016. máj. 31. 05:26
61. Lajbi (válaszként erre: 59. - Channa*)
2016. máj. 30. 20:18

Nem érzem magam különlegesnek.


Az ember a barátait megválogathatja, a rokonait és a férje barátait viszont nem. A saját barátaimmal nagyon jókat tudok beszélgetni, órákig elbeszélgetünk, napi, heti kapcsolatban vagyunk, naprakészek egymás életéből...


Az, hogy a rokonság egy része vagy az ismerősök egy része furcsa, arról én igazán nem tehetek.


Őszintén szólva változatlanul bunkónak tartom azokat az embereket, akik lenézően, indiszkrét módon belemásznak mások privát szférájába, és nem az időjárás témaköréből fakadnak többnyire a kérdéseik.

60. 31bc25d879 (válaszként erre: 1. - Lajbi)
2016. máj. 30. 18:44

Irány egy lakatlan sziget. De a viccet félretéve jót mosolyogtam ezen az íráson:)


Szerintem nincs ezzel gond. Vannak ilyen emberek. És ez így van jól:)

2016. máj. 30. 17:51

Fogalmam sincs, hogy miért gondolják sokan divatosnak, különlegesnek, nem átlagosnak azt, hogy ők nem tudnak az emberekkel kommunikálni.

Szerintem az a felszínes ember, akiben nincs annyi, hogy a neki feltett kérdésre képes legyen normálisan válaszolni. Egy ismerős, akivel csak időnként összefutunk, még is mit kérdezzen? Jó, tudom, semmit, mert nem vagytok rá kíváncsiak, de ez esetben meg lazán ki kell kerülni, meg kell mondani neki, hogy veled nem szeretnék erről beszélni, stb.


A barátokkal, ismerősökkel nem kell összeköltözni, azaz x időnként találkozunk velük, tehát pont annyit, amennyire nekünk igényünk van.


Számomra tök fura, hogy akik itt saját magukról azt állítják, hogy ők nem felszínesek, miért csupa ilyen emberrel vannak körülvéve? A zsák a foltját, szoktuk mondani. Attól, hogy kijelentem, hogy én nem vagyok felszínes, meg engem nem érdekel az időjárás, a betegségek, más nyűgje és baja, senki nem lesz különleges, és el sem tudom képzelni, hogy az ilyen boldog legyen, de ha valakit csak ilyen emberek vesznek körül, akkor el kell valóban gondolkodnia azon, hogy ő vajon milyen. Szerintem pont olyan, mint akikről beszél, csak manapság tök jól hangzik kijelenteni, hogy antiszociális vagyok, engem nem érdekel senki, elég nekem a párom, és különben is tök jól elvagyok magamban is....

58. selena78 (válaszként erre: 1. - Lajbi)
2016. máj. 30. 17:14

Mit mondjak?


Én egyedül élek...A férjem meghalt, a gyerekem egy másik országban él. Évente két hónapot töltök náluk, nagyon szeretem őket, de bizony baromira várom mindig, hogy hazajöjjek. Mert én nagyon jól elvagyok egyedül.


Én egyensúlyozom a szociopata remete és a társasági ember között. Szeretek társaságba járni, összejönni a barátaimmal, könnyen szóba elegyedem bárkivel piacon, vonaton, repülőgépen, vagy ha sorba kell állnom különböző hivatalokban.


Viszont nem megyek ki kaput nyitni, ha nem tudom, ki csenget. Sőt, a telefont sem veszem fel, ha nem ismerem a hívó számot.

2016. máj. 30. 16:27
én sem volt szerettem a sógornőmet,mert teljesen mások vagyunk.öregségemre elég sokat változtam,ha találkozunk jól elvagyunk,mint a másik két exsógornőmmel.nem kell szeretni őket,miért kéne,de utálkozni sem.
56. Sunflower (válaszként erre: 37. - Lajbi)
2016. máj. 30. 16:22
Mintha én írtam volna. :D
55. Lajbi (válaszként erre: 54. - Gribedli***)
2016. máj. 30. 16:18
Nincs bajom a sógorommal, a férjem barátaival sem különösebben. Csak pl. nekem elég x időközönként találkozni velük, a férjemnek nem biztos. Pl. vannak barátaim, akikkel napi kapcsolatban vagyok. Vannak, akikkel néhány hetente beszélek telefonon, több órát. Van, akivel bőven elég a ritkább kapocs is. A férjem barátai ilyenek. Ha ő gyakran szeretné látni őket, megy, néha én is csatlakozom, de nem mindig. A férjem nagyon jóindulatú ember. Sokszor nem is veszi észre a csipkelődést, vagy azt mondja, felfújom. Egy nagyobb vita volt, amibe rögtön bele is szólt, s milyen jól tette.
1 2 3

Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook