Mizantróp (beszélgetős fórum)
Én emberekkel foglalkozom és nagyon sok ember között dolgozom, kb. 600 - an dolgozunk az épületben, az irodában is 4 - en vagyunk. De még soha nem merült fel ez, hogy kinek milyen vagyona van és az sem, hogy azzal próbált volna meg kérkedni, mivel szárnyalja túl szerinte anyagiak szempontjából a többieket.
Természetesen van ilyen ismerősöm, de nagyon kevés.
Amit én nem szeretek, a kis városban, ahol a szüleim élnek, ott a régi ismerősök kapásból a gyerek szülés férjhez menés - kiszaladsz az időből - ez a fontos-mikor lesz férj, gyerek, van - e pasi, hol dolgozol stb...témával jönnek. Őket kerülöm, valami kitérő válasszal elütöm ezt a csevejt. Szerencsére a munkahelyen ezzel nem csesztetnek. Néha aranyosan, kedvesen próbálnak rám hatni, de ez nekem szimpatikus.
Mivel nehéz ügyfeleim vannak és egész nap kedvesen kell kommunikálnom, haza megyek és nem fogadok vendégeket soha. Van kb. 4 barátom(csajok, pasik vegyesen),akikkel azonos hullámhosszon vagyunk és mindig nagyon pozitív velük lenni, másokkal nem találkozom. Kivéve néhány munkahelyi összejövetel.
mindig ilyen zárkózott voltál vagy később alakult ki ?
Én régen szerettem a társaságot,barátokkal való időtöltést, közös programokat. Ez addig tartott, még 25 éve meg nem szűnt a munmkahelyem és ügyvéd lettem, ami eleinte kb az első 10-15 évben nagyon Ok volt, de belefáradtam, az egész napi készenlétbe, ügyfelek várásába, egész nap jó képet kell vágni, emberekkel foglalkozni napi 10-12 órát, azután is sztinte addig készenlétben lenni, még világos van. De büntetőügyek miatt éjjel is keresnek sok alkalommal, pld a múlt héten is egy gyanusitottal egy éjszakát a rendőrségen töltöttem.
Már nincsenek olyan jó ügyek, mint a válság előtt, nehezebb a megélhetés nekünk is . - nekem, van családom, nem tudok napi 24 órában ügyvéd lenni - Hát nekem ebből van elegem, munkaidőm végén alig várom hogy hazaérjek a megszokott kö-
zegbe, és kb 10 éve nem hivunk vendégeket sem, boltban utcán történő beszélgetésektől pedig
kiráz a hideg. A többi korombeli kollaganő nem érzi ezt, beszéltünk róla.
Nagyon szerstek egyedül vagy a szük családommal lenni az egész napi alkalmazkodás után, abszolut nem hiányoznak az emberek, ha cseng a kapucsengő vagy a telefon, gyomorideget kapok.
Nincs tesom, kicsi a család, tkp mindig töljól elvoltam egyedül vagy a szüleimmel vagy a fiammal.
De én nem kérdeztem az anyagi helytetedet és nem is erre értettem, hogy neked nincs mivel dicsekedni, csak most ugye kiderült, hogy te is erre vagy ráállva, mint azok, akiktől a környezetedben rosszul veszed. Csak annyi történt, hogya zsák megtalálja a foltját, vagyis te megtalálod őket, és utána panaszkodsz rájuk, de pont olyan vagy mint ők. Mert az első kérdésemre rögtön azzal jöttél, hogy nektek mi van anyagi szempontból.
Koherensebbnek tartottam volna, ha arról beszélsz, hogy szereted a munkádat, azt dolgozod, amit szeretsz vagy hasonlók.
Egyébként miért sorolod a kocsit az anyagi javak közé mintha ez valami érték lenne? Nekünk is van mindkettőnknek mert itt ritka a tömegközlekedés, de végülis a kocsi értéke már az eladótól való kilépés pillanatában 20-30%al romlik (amennyi az áfa), utána pedig folyamatosan évről évre kevesebbet ér, mint befektetés, a lehető legrosszabb dolog, nem érték, én a muszáj kategóriába sorolom, nem státusz szimbólum. Muszáj, mert mindenhova oda kell érni időben, és mi zöldövezetben lakunk, ahol nincs tömegközlekedés, és kizárt, hogy gyalog odaérjek bárhova.
Hát, én sem hiszem el, hogy csak ilyen emberek vannak, hacsak nem te is ilyen vagy. Madarat tolláról....
Érdekes, de az én közegemben nem ezzel foglalkozunk, nem csak ilyenekről beszélünk, általában tisztában vagyunk azzal, hogy a gyerekünk nem tökéletes, ha valaki mégis elmeséli a gyermeke sikerét, akkor nem dicsekvésnek vesszük, mert az illető nem annak szánja, ha elmeséljük egymásnak a nyaralásainkat, akkor az sem dicsekvés, stb.
Egy átlag embernek tisztában kell azzal lennie, hogy kivel miről tud beszélgetni, és ha valakivel "csak" az időjárásról, akkor el kellene fogadni.
Ez most egy kamu fórum?! Mert ezt nem hiszem el, hogy vannak ilyen emberek, és ilyen sokan, akik rohannak feléd, hogy mennyi hitelt vettek fel és milyen házat vettek belőle!
Vagy nem az van esetleg, hogy te is mondanád nekik csak nincs mit, ezért idegesít. Nincs ekkora verseny az emberek között, te szívod mellre annyira, mert van benned egy kis kompetitivitás de nem élheted ki, és önkéntelenül is keresed a pitiségeket, amiken kiakadhatsz. Egyéb esetben nem tűnne fel, nem tűnne versenynek, nem látnál bele olyanokat, hogy ők csak azért léteznek, hogy éreztessék veled lépten nyomon, hogy kinek mije van.
Mi a probléma? Hát az, hogy egy kapcsolatban fontosak az átfedések. Nem kell mindent együtt csinálni (ezt én sem bírom), de azért a néhánál kicsit többet kellene közös programot szervezni. Toleranciára van szükség a kapcsolatokban. Persze, nem bírhatunk mindenkit, de azért, hogy a kapcsolat a társunkkal is jól működjön, kompromisszumokat kell kötni, és persze nem úgy, hogy a barátaival nem állsz szóba, vagy pofákat vágsz a sógornő kérdéseire.
Ha a férjedet nem érdekli a festő ismerősöd melója, akkor lehet másról is beszélgetni. Én sem terhelem a férjemet a bankszakma rejtelmeivel, mert nem érdekli, max. annyira, hogy tudja milyen mozgások vannak a bankszámlán, és bizony engem sem érdekel, hogy a munkáját, hogyan csinálja, max. annyira vagyok érdeklődő, hogy sztorizik a kollégákról:D
A kötelező pofavizitek pedig nem minden naposak, így simán végig csinálható úgy, hogy közben nem kapunk ideggörcsöt, nem játszuk el a nagy halált az unalom miatt, stb.
Igen, azt hiszem neked kellene egy kicsit változnod és elfogadnod azt, hogy az emberek sokfélék, és nagyobb toleranciával kellene hozzájuk állni, mert nem bunkók, csak próbálnak veled normálisan viselkedni, ami úgy tűnik veled elég nehézkes, épp ezért szerintem dicséretes az igyekezetük. Én már rég nem állnék veled szóba a sógornő helyébe, de gondolom ezt te az ő bunkóságának tudod be....
Szerintem ez nálad személyfüggő is. Eleve már elmérgesedett közted és a rokonaid egy része vagy a férjed barátai és közted a viszony, ezért ha ők csak az időjárásról kérdeznének, ezen a ponton már annyira utálod őket, hogy az se lenne jó.
Ez így van. Ha egy barátod kérdezné meg, hogy van-e munkád, normálisan válaszolnál rá, ha a sógornőd kérdezi meg, akkor bunkóság és vérig sértődsz. Mert már odáig fajult a viszony, csakhogy minden ilyen dolognál két ember felelős.
A biztos forrás meg soha nem biztos forrás, én nem hiszek el mindent, amíg nem hallom, esetleg megkérdezném az illetékest, hogy tényleg ezt mondta-e a hátam mögött.
Csodálom, hogy még nem volt szó exekről...
Én nem tudnék együtt lenni valakivel, akivel mindig külön kell buliznom meg minden mást, csak mert nem bírom a barátait, a rokonait, tehát az idő nagy részét külön kellene töltenem ilyen dolgok miatt, hááát nem nevezem jó kapcsolatnak az ilyet. És nem azért mert téged idegesítenek az emberek. Ha idegesítene mindenki, ahogy az elején írtad, nem így nézne ki. Egyre inkább látszik, hogy 2 mércét használsz
Nem érzem magam különlegesnek.
Az ember a barátait megválogathatja, a rokonait és a férje barátait viszont nem. A saját barátaimmal nagyon jókat tudok beszélgetni, órákig elbeszélgetünk, napi, heti kapcsolatban vagyunk, naprakészek egymás életéből...
Az, hogy a rokonság egy része vagy az ismerősök egy része furcsa, arról én igazán nem tehetek.
Őszintén szólva változatlanul bunkónak tartom azokat az embereket, akik lenézően, indiszkrét módon belemásznak mások privát szférájába, és nem az időjárás témaköréből fakadnak többnyire a kérdéseik.
Irány egy lakatlan sziget. De a viccet félretéve jót mosolyogtam ezen az íráson:)
Szerintem nincs ezzel gond. Vannak ilyen emberek. És ez így van jól:)
Fogalmam sincs, hogy miért gondolják sokan divatosnak, különlegesnek, nem átlagosnak azt, hogy ők nem tudnak az emberekkel kommunikálni.
Szerintem az a felszínes ember, akiben nincs annyi, hogy a neki feltett kérdésre képes legyen normálisan válaszolni. Egy ismerős, akivel csak időnként összefutunk, még is mit kérdezzen? Jó, tudom, semmit, mert nem vagytok rá kíváncsiak, de ez esetben meg lazán ki kell kerülni, meg kell mondani neki, hogy veled nem szeretnék erről beszélni, stb.
A barátokkal, ismerősökkel nem kell összeköltözni, azaz x időnként találkozunk velük, tehát pont annyit, amennyire nekünk igényünk van.
Számomra tök fura, hogy akik itt saját magukról azt állítják, hogy ők nem felszínesek, miért csupa ilyen emberrel vannak körülvéve? A zsák a foltját, szoktuk mondani. Attól, hogy kijelentem, hogy én nem vagyok felszínes, meg engem nem érdekel az időjárás, a betegségek, más nyűgje és baja, senki nem lesz különleges, és el sem tudom képzelni, hogy az ilyen boldog legyen, de ha valakit csak ilyen emberek vesznek körül, akkor el kell valóban gondolkodnia azon, hogy ő vajon milyen. Szerintem pont olyan, mint akikről beszél, csak manapság tök jól hangzik kijelenteni, hogy antiszociális vagyok, engem nem érdekel senki, elég nekem a párom, és különben is tök jól elvagyok magamban is....
Mit mondjak?
Én egyedül élek...A férjem meghalt, a gyerekem egy másik országban él. Évente két hónapot töltök náluk, nagyon szeretem őket, de bizony baromira várom mindig, hogy hazajöjjek. Mert én nagyon jól elvagyok egyedül.
Én egyensúlyozom a szociopata remete és a társasági ember között. Szeretek társaságba járni, összejönni a barátaimmal, könnyen szóba elegyedem bárkivel piacon, vonaton, repülőgépen, vagy ha sorba kell állnom különböző hivatalokban.
Viszont nem megyek ki kaput nyitni, ha nem tudom, ki csenget. Sőt, a telefont sem veszem fel, ha nem ismerem a hívó számot.