Mit tennétek a helyemben a nagylányommal kapcsolatban? (beszélgetős fórum)
Pszichológushoz ma reggel bejelentkeztem, május elejére kaptam időpontot.
Iskolapszichológusról nem tudok, de jó ötlet.
Osztályfőnök kilőve, egy fiatalember, aki eddig 1 ígéretét sem tartotta be, pl. többször mondta telefonon, hogy aznap elküldi a gyerek jegyeit emailben, beírja az ellenőrzőbe, de semmi sem történt, vagy reggeltől 6 órája van vele az osztálynak és gyakran a negyedik órára esik be, mert nem kel fel időben.
Szép kis példakép!
Az én időmben az ilyen tanárt kirúgták.
Jártok valahova közösen a lányoddal? Színház? Koncert? ... Ő elmászkál esténként? ... suli után? tudod hova? ... kikkel... ?
Mi az, hogy 0 foganatja lett? Mi az, hogy sarkamra álltam? AZ, hogy blablabla és újra blablabla... az nem sarokra állás! ;)))
Sarkamra álltam megmondtam, 0 foganatja lett a dolgoknak.
Az anyával való beszélgetésnek meg nem sok értelmét látom azok fényében, amit tudok róla, a gyerekével sem foglalkozik, csak pénzzel tömi stb.
Hidd el, nagyon tanácstalan vagyok és a megoldást keresem.
Én is azt javaslom, hogy fordulj szakemberhez. Ez lehet az előbb említett családsegítő, vagy lehet pszichológus is. Azt nem tudom, pl. iskolapszichológus van-e a suliban. De azt gondolom, hogy az osztályfőnökkel sem árt beszélgetni, mert nem árt, ha a suliban is tudják a problémát, és lehet, hogy most egy jó irányba befolyásoló iskolai környezet nagyobb hatást ér el. Hátha van olyan tanár, akire felnéz, akire hallgat a lányos, mert ilyenkor a család az ő szemében úgyis elsősorban "ellenség".
... amúgy igen, ez van.... a balhé, a felelősség még a szülői, tehát ennek tudatában kell cselekedni.
... próbálj beszélni családsegítővel... Mondd el a problémádat, és a családsegítő (ügyintézője) valószínű behívja a lányodat, és elmondja a veszélyeket és, hogy milyen retorziókra számíthat a családsegítőtől, gyámhivataltól... lehet, hogy használ. Egész más, mintha Te mondod. Csak kapkodtam a fejem, amikor mondták, hogy milyen veszélyek leselkednek az ilyen ifjú lányokra... az ilyen hivataloknak sokkal több ismeretük, tapasztalatuk van, mint nekünk szülőknek... mi csak érezzük, hogy baj lehet, ők a tapasztalatból pontosan tudják, hogy milyen baj lehet. Tudom, hogy ciki, mert hivatal, meg úgy tűnik, hogy beleszólnak az életünkben, de lehet, hogy ez nem htárány.... ezt neked kell látni, és eldönteni... meg tudod oldani egyedül a problémát... avagy segítséget kérsz.
Iagzából bármit írtunk, valamiért nem jó. akkor miért kérsz tanácsot? a te lányod, állj a sarkadra, és határozottan mond meg neki, hog ymit szeretnél, és igen, ha kell iskolát kell váltani...
másképp nem megy....
Értem, köszönöm, hogy leírtad a történetet.
Nálunk az a gond, hogy osztálytársak, elszakítani őket, illetve ebből a környezetből csak úgy tudom, ha másik iskolába iratom a lányom. Viszont szakközépiskoláról van szó, ahova nagyon nehéz bekerülni - neki nem, mert tehetségnek tartják - és imádja a szakmai tárgyakat, nem szívesen vennem el tőle ezt a lehetőséget, bár a többi tárgyból nem áll valami fényesen.
Nézd, az én lányom "rossz", az én értékeim szerint rossz társaságba keveredett. Nem volt pia, nem volt kábítószer, de volt egy 40-50 év közötti férfi, (aki pszochológusnak, parapszichológusnak, és egyetemi tanárnak és végzett színházi rendezőnek adta ki magát) és tiniknek színjátszócsoportot (bocs SZÍNHÁZAT vezetett)... aminek a következménye az lett, hogy a gyerekem totál elidegenedett a családjától, ellenünk fordult, az addig szorgalmas, jó tanuló lányomnak egyszer csak semmi nem számított, suli után vagy hazajött vagy nem, rohant ominózus rendező úrhoz, este 10 után hazajött, hévégén szintén oda rohant, hajnalban és éjszaka sms-ek, telefonok tömege... áááá, hadd ne részletezzem, mert regényt lehetne írni belőle... tehát odaálltam az ajtóba egyszer csak amikor menni akart... két hétig nem engedtem ki a lakásból (igen, suliba se... bementem és beszéltem az igazgatóval)... pszichológus... természetesen én is (mivel az utóbbi időben azt hangoztatta, hogy én az ő életét élem... és mit értem el az életben... egy nagy semmit - minden oninózus pszichológus-parapszichológus úr hatására -), ... szóval rendesen elbizonytalanított... de kikaptam onnét, mivel úgy éreztem, hogy mentálisan veszélyben van... Hjaaa, hogy ominózus parapszichológus úr bejelentett a gyámhivatalnál, hogy bezárom a gyerekem... nos végigcsináltam, és még jó, hogy koránál fogva megtehettem. Kemény időszak volt, de bármikor újra csinálnám, mert FELELŐS VAGYOK ÉRTE, és ezért az is felvállalom/felvállaltam, hogy utál... és úgy érzi, hogy tönkreteszem az életét. (Amúgy mind a pszichológus, mind a gyámhivatal teljesen az én oldalamon állt, de azzal aki okozta az egész problémát, semmit nem tudnak csinálni.)
Mit értesz az alatt, hogy keményen odaléptél?
Részletezd, kérlek, ha lehet, nagyon érdekel.
Az én kislányom 17,5 évesen fordult ki magából, de a pszichológus azt mondta későn érő. Nálunk keményebb problémák voltak, mint nálad, így muszáj volt a pszichológus. Én keményen odaléptem... mert az anyja vagyok, és még éppen megtehettem a korából kifolyólag. A felelősség a Tiéd... hogy mind mentális mind fizikai téren ne legyen veszélyben, tehát a döntés a Tiéd, mit engedsz, mit nem.... írom mindezt úgy, hogy a liberális gyereknevelés híve voltam és vagyok. :o)
N.-t az anyja egyedül neveli, szülői értekezletre sem jár. Címüket sem tudom.
Szerintem nem sokra mennék, ha az anyjával beszélnék. Egyrészt nem fog valószínűleg kevesebb pénzt adni a lányának, másrészt furcsa lenne, ha arról beszélnék, hogy nem akarom, hogy barátkozzanak.
A tiltás nem megoldás. Annál inkább csinálni fogja. Próbálj beszélni N. szüleivel...hátha....
szerintem beszélj n szüleivel. Sajnos eltiltani ugysem tudod, mert vszinü, hogy iskolatársak, vagy osztálytársak. szerintem ez talán megoldás lehet
A helyzet a következő: 16 éves a lányom, aki most elsős egy szakközépiskolában.
A középiskola előtt nem volt semmi gond, jó barátságban voltunk, sokat beszélgettünk, jó viszonyban volt a testvéreivel és velünk, a szüleivel is.
Azonban a középiskolában megváltozott ez az idilli helyzet.
Egy olyan lánnyal barátkozik, nevezzük N.-nek, akinek hatására csúnyán, illetlenül beszél, lekezelően bánik másokkal, velünk is, és rászokott a cigarettára. Amíg nem barátkozott N.-nel, de már középiskolás volt, addig sem volt probléma.
Mivel a cigarettáját nem finanszírozom, N. meg tehetősebb családból származik, ezért N. vesz cigit a lányomnak.
Köteles vagyok ezt eltűrni? Mit tennétek a helyemben?
Próbáltam, hogy eltiltom a N.-től és a cigit is megtiltom neki, persze ez annyit ért, mint halottnak a csók.
Legszívesebben odamennék az iskolába és megtépném ezt a lányt, de hát az talán mégsem a legjobb ötlet...
Szerintetek?
Mit tennétek a helyemben a nagylányommal kapcsolatban?
További ajánlott fórumok: