Mit szóltok ehhez? Olyan szép. (beszélgetős fórum)

Igen, megtalálható. De van egy ellenszer is a gyűlölködés ellen. Bemész egy Tescó-ba, a pénztárosnak elengedsz egy mosolyt és visszamosolyog. Szólsz hozzá néhány szót, nem kell csak annyit mondani, hogy hosszú ez a nap. Rögtön fogja tudni, hogy együtt érzel vele, hiszen ő dolgozik. Ha legközelebb odamész, már ő fog mosolyogni előre, mert hiszen kedves voltál hozzá, mindenféle hátsó szándék nélkül. Emlékezni fog...

Én elég idealista vagyok, de azért szárazon tartom a puskaport. Én hiszem azt, hogy az emberek túlnyomó többsége normális, hiszen az emberre azt mondják, hogy társas lény. Kellenek a barátok, kedves ismerősök, jó szomszédok, stb. A baj csak ott van, hogy a kisebbség szerint ítéljük meg a másik embert. Ugye, azt tételezzük fel hogy, valamilyen módon, de rosszat akar nekünk. Ez mérgezi meg a világunkat. Ha ilyenbe belefutunk, akkor azt nagyon gyorsan el kell engedni. ( férj, feleség, akárki )

Karma? Hol van ez leírva? Nekem miért nem mutatta meg valaki? Miért nem volt születésemkor a nyakamba akasztva? Hogy mit kellene megvalósítanom ebben az életemben? Hogy ez mekkora belemagyarázás...

Egyszer élünk. Persze, vannak ( többségében ) akik hisznek a karmában, a lélek manifesztálódásában, de hát ha nekik ez megnyugvás? Hát erre mondom én is, hogy ezt fogadjuk el és bocsássuk meg a tudatlanságukat. Vagy a hitüket?

Kétségtelen, vannak nagyon precízen megfogalmazott életbölcsességek, iránymutatások ( inkább csak a megélt éveink alapján ), de ezek legfeljebb arra jók, hogy esetleg elgondolkozhatunk azon, hogy hol csesztük el.

Gondolom, ez nálad azt jelenti, ha a férjed ( már ha van ) bioszexet folytat ( fűvel,fával ), akkor te azt elfogadod és megbocsájtod?

Ha a szomszédod megöli és kirabolja a postást, aki épp az idősek nyugdíját hordja ki, akkor te azt elfogadod, megbocsájtod?

Nem gondolod, hogy ez egy nagyon idealista nézet? Az emberek nem ilyenek...

Te meg egy érett és felnőtt személyiség...

Neked ez lehet szép, de megkérdezted, hogy MI mit szólunk hozzá. Hozzászóltunk saját véleményt. Nem ez volt a cél?

Azt hiszem nem tévedek, ha azt mondom tudom ki vagy.

Van egy naplód is, ahol ezeket a bölcsességeket hinted...

Vesztedre, nem akarnak a naplódban leírt okosságokhoz hozzászólni, gondolom ezért érezted szükségszerűnek másképp felhívni magadra a figyelmet.

Biztosan nem a másoktól lopott "bölcsességek" szerint élsz, különben nem írnál le semmit...

Benned tombol a leírás kényszere a felsorolt bölcsességek irányában, hiszen önálló gondolatokkal nem rendelkezel.

"két esemény között mi történik, kizárólag tőle függ"

"Az ember idővel megérti, hogy mindig van választási lehetősége."

Aki ezt az "okosságot" írta, azt be kellene rakni É-Koreában egy táborba, vagy olyan helyre, ahol az emberek, gyerekek éheznek, ahol háború van. Akkor rögtön rájönne, hogy az, hogy mi történik az emberrel életében, az nem mindig és kizárólag csak tőle függ, és az élet nem mindenkinek választási kívánságműsor.

Az önálló gondolatokat szeretem, azokról szeretek beszélgetni. Ezek nem önálló gondolatok.

Biztosan van, aki rajtad kívül is szépnek találja ezeket.

Ha saját gondolataid lennének, talán több pozitív visszajelzést kapnál. Gondolom én. Persze jöhetnek még olyanok, akik egyetértenek veled, majd kiderül.

Buta, felszínes közhelyek egy csokorba szedve.

IDŐpazarlás az egész. ;)

"Elég elfogadni embertársainkat olyannak, amilyenek ők, bocsássunk meg nekik, ezzel már meg is oldódnak karmikus feladataink."

Ez még felületes is.

Ezek sok helyen olvasható ún. alapigazságok. Lehet őket nem elfogadni, de vannak.

De az ember végül arra is rájön, hogy egyetlen ember nincs a Földön, aki mindenben így gondolkodik és ezt mind be tudja tartani. 😅

Ha tetszik, tórekedj arra, hogy minél több megvalósuljon az életedben.

Nekem ez nem életszerű.

Viszont ha neked tetszik és hasznosítani tudod akkor jó:)

Szerintem tele van közhelyekkel.

Ha valakit megkérdezel, akit tényleg bántottak valaha, nem azt válaszolja bántalmazóira, hogy a feladatukat teljesítették, így jobban ismerem magam.

Fellengzős sallangok. Tökéletesek, ha valamit magyarázni akarsz az életben, de egysíkúak és nem feltétlenül helyénvalóak.

Az élet nem olyan egyszerű, hogy ilyen kis bölcsességek mentén lehessen élni.

Ennyit gondolok róla.

Mit szólok ehhez? Azt, hogy citálod a mások üzleti céllal összeállított listáját, hogy mit kéne szépnek látni.

Ez kb. az a viselkedés, mint fb-on osztani minden hülyeséget. Az ilyeneket szoktam tiltani.

Idővel az ember megérti, hogy minden történés a fejlődését szolgálja. Minden ember, aki bántott, csupán feladatát teljesítette, szembesített önmagammal.

Az ember egyszer megérti, hogy a biztonságot nem keresnie kell, hanem magtalálnia önmagában. Mindegy, ki mit mond, a valóság a tettekben nyilvánul meg.

Az ember idővel megérti, hogy a szerelem nem egy hatalmas fellángolás és testi vonzalom, hanem egy lélekben létrejött szövetség, melyben önmagát találja meg. Rájön, hogy az igazi szerelem nem feszültséget és félelmeket hoz, hanem biztonságot és megnyugvást.

Idővel rájövünk, hogy az IGAZ emberek nem bántanak, nem aláznak, hanem bíztatnak és támogatnak.

Megértjük, hogy a sors mindig azokat az embereket veti elénk, akik hordozzák a fejlődésünkhöz szükséges információkat. Minden embernek saját valósága van, attól még ő nem rosszabb vagy jobb. Csupán más.

Az ember idővel megérti, hogy nem kell mindenkit szeretnie. Elég elfogadni embertársainkat olyannak, amilyenek ők, bocsássunk meg nekik, ezzel már meg is oldódnak karmikus feladataink.

Az ember megérti, hogy az igazság sokszor csak a lelkünkben létezik, hiszen a fizikai világ teljesen mást mutat. Idővel megtanul bízni az érzéseiben, hinni lelkének, és tisztában van vele, hogy senki más nem tudhatja, mi a jó neki, mint saját maga.

Az ember idővel megérti, hogy mindig van választási lehetősége. Mindegy, mi történt a múltban, ma mindent újraírhat. S ha megváltoznak érzései a régi eseményekről, változik a múltja, s nem lesz hatással a jövőre.

Az ember megérti, hogy mindegy ki mit mond, csak az a biztos, amit ő megtesz. Hogy nem alapozhatja jövőjét a másik ember szavára, s nem hibáztathat mást élete alakulásáért. Ha rossz döntést hoz, nem fél kijavítani azt. Nem beletörődik, hanem bátran változtat irányt. Tudja, ha semmit nem tesz, minden marad a régi.

Az ember idővel rájön, hogy egyedül érkezett ebbe a világba, s egyedül távozik. Hogy e két esemény között mi történik, kizárólag tőle függ. Senki nem tudhatja, mennyit tölt itt, ezért a jelenben él, kiélvezi léte minden pillanatát.

Idővel az ember megérti, hogy nem az a fontos, mit hozott a bolygóra, hanem az, mit hagy maga után...