Mit lehet tenni, ha 2,5 éves gyermekem nagyon válogatós? (tudásbázis kérdés)

:)

Nálunk nem változik akkor se a helyzet, ha mondjuk a nagyszülőknél eszik.

Igen, a margarint csak egy molekula kulonbozteti keg a vajtol (mi is attertunk)

Na, keg az utanzas... Sztem, tuti van benne vmi, mert az afrikai gyerekek azert nem talalnak ki ilyeneket.

Nalunk egy mumus van a hal. Az is azert,mert Apa nem szereti, de mtam neki, muszaj ugy csinalni, mint aki megeszi, kulonben ahhoz szokik hozza.

Nem erôltetném az evést.

Nem adnék neki semmilyen szintetikus anyagot!

Azt nem tudom, hogy másnál eszik-e rendesen, csak otthon spekulál, de erről meg ezt találtam:

Tehetetlenségemben sírtam

"Teljesen kiborultam, amikor a fiam nem akart enni. Illetve csak itthon nem evett, másnál állítólag nem volt ezzel gond. Néha már az volt az érzésem, hogy az rossz, amit én főzök, sütök. Iszonyatosan rossz érzések kavarogtak bennem: a rossz anyaságtól, a csapnivaló szakácsnőn át, az elkeseredettségig bezárólag" - meséli Anna, akinek bár ma már újra szépen eszik hétéves fia, mégis megrázzák a történtek.

Ha vidám, nincs baj

Sok anya attól fél, hogy gyermeke azért nem eszik, mert valamilyen krónikus betegségben szenved. Ez a félelem az esetek döntő többségében alaptalan. A beteges étvágytalanság általában más tünetekkel is együtt jár: a gyermeknek hány vagy hasmenése van, rossz a közérzete, elesettnek érzi magát, betegnek néz ki. Ha azonban a gyermek sovány, de vidám, egészséges és eleven, nincs ok aggodalomra még akkor sem, ha hosszabb ideig alig "csipeget" valamit.

Ezt találtam:

Nem akarom, hogy éhen haljon!

"Hároméves kislányom soha nem tartozott a húsos gyermekek közé, igazi vékony, balerina alkata van. Az étvágyával egészen néhány hónappal ezelőttig nem volt baj, de akkor valamiért "kitalálta", hogy "ezt sem eszi meg", "azt sem eszi meg"... stb. Próbáltam kedvesem, szigorúan, de semmi nem jött be. Aztán elkezdtem apró falatkákat hagyni a lakás különböző pontjain, hogy azt "elcsenhesse", hogy legalább valamit egyen. Még ez vált be a leginkább, de még mindig nem eszik annyit, mint azelőtt" - meséli Andrea, aki láthatóan ki van borulva, és attól fél, hogy a kislánya "éhen hal".

Mit mond az orvos?

A gyermekorvos szerint a legtöbbször nincs is oka az étvágytalanságnak. - A gyermek szervezete úgy érzékeli, hogy nincs szüksége olyan nagy mennyiségű kalória-bevitelre, mint addig, ezért kevesebbet eszik, mint amennyit az anyuka elvár - mondja dr. Mózer Judit. - Sajnos, a legtöbb anyuka ilyenkor kétségbeesik, kérlelhetetlenné válik az étkezések során, és mindenféle fortélyt bevet, hogy evésre unszolja a gyermekét. De általában ezzel csak annyit ér el, hogy a kicsi azt tanulja meg: a kedves és türelmes anya az étkezésekkor a hátrányára változik. Étvágytalanság, szigorúbb anya, stresszes gyerek... kialakul egy ördögi kör, amiben a gyerek egyre rosszabbul érzi magát, és még kevesebbet eszik, szinte már fél az étkezésektől.

Minden gyermek fejlődése más ütemű

A problémát gyakran a nagymama "...bezzeg az én gyerekeim mindig mindent megettek..." megjegyzése is tovább szítja, és a barátok, ismerősök véleménye - miszerint ezért csakis az anya lehet felelős - is tovább ront a helyzeten.

Nem csoda, ha az anya úgy érzi, kudarcot vallott - mindent megpróbált, de hiába.

Pedig aggodalomra semmik ok: egy egészséges gyerek nem hal éhen! Ahogy a személyiségük is más és más, úgy a fejlődésük, növekedésük üteme sem egyforma. Kisebb-nagyobb étkezési megtorpanások és megugrások minden gyermek életében előfordulnak, csak nem mindig olyan látványos mértékben, hogy aggódni kellene.

Nem jár oviba, itthon vagyok vele, nem látott egyik családtagtól se olyat, hogy vmit kirakott volna a tányérjáról, vagy kiköpött volna. Természetesen próbáltam megtudni tőle, hogy miért nem eszi, de csak azt mondja, "azért, mert". Ettől nem leszek okosabb. Annyit mondott, hogy a borsót a héja miatt, de ez csak egy dolog.

Őt amúgy nem lehet azzal "zsarolni", hogy nem adok neki kaját, mert nem érdekli, akkor félrevonul és kész. Az, hogy milyen egészséges, mennyire finom és mindannyian ezt esszük, stb, szintén próbáltam, de nem hozott közelebb a megoldáshoz.

Szerintem meg kellene tudni - tőle - hogy mit miért nem eszik meg, mi nem tetszik ezen vagy azon. Íze, színe, illata???

Jár oviba? Ott is történhetett pl. olyan, hogy válogatós gyerek mellett ült, és hú, az milyen érdekes volt, hogy kitúrt mindent.

Azt, hogy margarint adsz a gyereknek, ami közismert műanyag, inkább meg se láttam. Mert arról litániát írnék, ahhoz meg nincs kedvem.

Addig is (lehet, nem jó módszer) nem adnék neki SEMMIT enni, amíg nem árulja el, hogy mi történt, és a történet azért hihető legyen.

Utána jön a győzködés, hogy mi milyen egészséges, mit nem szabad kihagyni, mi lesz, ha nem eszi...

A kakaóhoz csak annyit írnék, hogy a tej nem emberi táplálék, nem tudjuk megemészteni, a zsírja lerakódik a szervezetben...

2,5 éves kislányom nagyon finnyás lett az utóbbi időben. Sosem volt egy csúcsevő, de nem is várok tőle ipari mennyiségeket, elfogadtam, hogy kevéstől is jóllakik. Már kb 1 éve nem hajlandó elfogadni semmiféle gyümölcsöt, de az utóbbi 1-2 hónapig ebből se csináltam ügyet, mivel a zöldségeket ette. Viszont mostanában nem hajlandó azokat se megenni. Nyersen egyáltalán nem, de most már a főzelékből, levesből is ki akarja piszkálni a borsót, répát, stb, a krumplit csak "büdös krumpli"-nak hívja. És nem azért, mert nem szereti az ízét, hanem valami más miatt, amiről fogalmam sincs. Ha pl a krumplifőzelékben felismerhetelenségig szétnyomom a krumplit, megeszi. A főzelékeket amúgy szinte csak akkor eszi meg, ha van benne virsli, különben rá se néz. A húst nem eszi, max a rántottat. Ha rajta múlna, csak szaftos vagy tefjölös tészta, virsli, tükörtojás, savanyú uborka és kakaó lenne a menü, esetleg margarinos kenyér gépsonkával. Az új ételeket megkóstolni se hajlandó, elfordítja a fejét, sír, tiltakozik. Pedig nem főzök neki külön, nincs az, hogy mindig a kedvencét kapja, ha sírni kezd.

Se a férjem, se az én családomban nem volt divat a válogatás, nem értem, honnan jön ez. Vagy mit rontok el. Vajon fog változni az ízlése? Tudtok esetleg vmi trükköket, hogyan szerettessem meg vele a változatosságot?

(Amúgy még hozzáteszem: 1 éves koráig szoptattam, a hozzátáplálást 5 hónapos korában kezdtem el, mindent a táblázatnak megfelelően, eleinte ha nehezen is, de elfogadott minden ételt. A súlya a korának megfelelő és nem is beteges, bár pont a finnyázás miatt szintetikus vitamint is adok neki.)