Mit lehet tenni egy mérgező szülővel? (beszélgetős fórum)

Az öngyógyítás ott kezdődik, hogy megszakítod minden olyan emberrel a kapcsolatot, aki 'terrorizál' és rossz hatással van rád.

Számcsere és soha többet nem keresed. Drasztikus, de hatásos megoldás.

Havi egy beszélgetésre sincs szükséged,és hogy ő mit akar,arra épp itt az idő,hogy ne gondolj.

TE legyél az első mindig önmagadnak.

Huuhh... Átérzem a helyzetedet, nekem is hasonló az apám és engem is csak "szavakkal" bántott. De néha a szavak, kiabálás, üvöltözés nagyobb károkat okozhat, mint egy pofon.

Jól tetted, hogy elköltöztél, ha otthon pusztító és mérgező a légkör. Nem hiszem, hogy változni fog apád, mert a személyisége már kiforrott, meggyökeresedett. Ha zaklat téged, tiltsd le és minimális kapcsolatot tarts vele, ha rosszabbodik a helyzet, akkor pedig a teljes kapcsolatmegszakítás is fennálló opció. És lehet szükséged lenne pszichológushoz is járnod.

Megkérdezhetem hány éves vagy?

A szüleim gyerekkoromban elváltak. Apa nehéz természet, minket nem bántott, csak lelkileg. Sok hullámvölgy van az életében, vannak normálisabb és piálós időszakai is. Anya nem él már, apával éltem sokáig. Felnőtt fejjel rá kellett jönnöm, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon. Kiszámíthatatlan volt a viselkedése, mindig féltem attól, hogy milyen állapotban jön haza, gyerekként is élénken el bennem, hogy ugyanettől féltem, csak anyával. Néha tört és zúzott, de leginkább a szavakkal hagyott bennem mély sebeket, válogatást nem tűrő szavakkal illetett, elhitette velem, hogy soha semmire sem fogom vinni az életben, minden lépésem rossz. Sokszor úgy kiabált velem, mint egy vadállat. Olyan félelmemet generált bennem mindez, hogy egyszerűen sírni sem tudtam, szó szerint lefagytam. Egyszerűen rettegtem tőle. Már elköltöztem tőle, de még mindig próbál irányítani. Számomra elég lenne havi egy beszélgetés, nem több. Ő viszont van, hogy napjában ötször felhív, ha nem hívom vissza ír egy üzenetet, hogy mit gondol rólam és ne keressem többet, majd letilt. Aztán újra hív, ha nem veszem fel egyből ír egy üzenetet, hogy köszöni, hogy visszahívtam és letilt. Azt akarja, hogy költözzek vissza, de ez nem opció. Ha hív, gyomoridegem van, nem merem felvenni. Pedig lehet nem akar rosszat, de félek tőle. Többször próbáltuk újra, de mindig visszaáll minden a régi kerékvágásba. Nem fejlődik. Felnőtt vagyok, de úgy értem, hogy a gyerekkori mondtatok, amelyek elhagytak a száját, azt eredményezték, hogy életképtelen lettem, nem tudok normális kapcsolatot kialakítani, nem merem a saját utamat járni, nem gondolom, hogy többre vagyok képes. Újra és újra feljönnek az emlékek.

Szeretem, mert az apám, de nincs kötődés. Ez normális? Havi egy hívás kevés? Nem akarom, hogy később megbánjam, de nincs szükségem arra, hogy elmenjek hozzá és veszkedjünk, kioktasson és a maradék bolhányi önbizalmamat is elvegye. Egy roncs vagyok lelkileg, támogató közegre van szükségem.