Mit gondoltok az olyan férfiról, aki választás elé állítja a nőt, hogy ha nem veteti el a gyereket akkor elhagyja? (beszélgetős fórum)

A realitással már tele a padlás, lassan a fejünkre szakad!

Ezt pont itt mondod, a Hoxán? :D

Realitassal nemhogy nincs tele a padlas, hanem - ahogy elnezem itt a portalon a temakat - nyomokban is alig lelheto fel.

Az, hogy kertezel, nagyon jo, es dicseretes dolog. Mukorom, fordasz, miegyeb maganugy, ha szamodra ez fontos, hogy mas dolgozzon rajtad, ne te, akkor jarj hozzajuk, lelked rajta. Szamomra nem erne meg a stresszt, inkabb felretennem az osszeget a kovetkezo honapra, de hat ez csak az en hozzaallasom, nem mindenki akar/kepes igy elni, hogy akkor nyugodt, ha vannak tartalekai.

Viszont ne feledd, hogy allattartashoz, foldmuveleshez fold is kell, es arrol eddig nem szolt a fama, hogy a topikindito (es meg sokan masok) rendelkeznenek vele. Tekintsd magad kiveteles helyzetben levonek, a fold manapsag aranyat er.

Tudod, arra kellene törekedni, hogy neked is meglegyen, ami kell, mert egy zsíroskenyéren élő, lestrapált szülő nem feltétlenül az a példa, amit látnia kell egy gyereknek. Ugyanis az egészséges szülőhöz is joga van, nem csak a megszületéshez.

Mi a terved ezentúl? Hogyan lesz az élet mondjuk az első 3 évben?

Nem teljesen értem, hogy ilyen részletesen miért mesélted el a legintimebb dolgaidat, de te tudod...

Nézd, durr bele a világba módon fontos döntéseket nem lehet meghozni. Az ember kell, hogy rendelkezzen egy életstratégiával, tartalékkal (nem csak anyagival) és B tervvel.

Én is korán szültem, az egyetem után nem sokkal, de végzettség és tapasztalat meg állás nélkül nem tettem volna. A gyerek nem a munkanélküliség megoldója.

Az pedig nem megoldás, hogy az ember egy adott szegénységet termel újra generációk óta, előre kell lépni. Arra valóban lehet alapozni és büszkének lenni, sokkal jobban, mint arra, hogy valaki egész életében elegyensúlyozott a mélyszegénység határán, de végülis, volt mit enni...

Azt pedig fel nem foghatom, hogy miért azoknak kellett ebben a fórumban védekezni, akik nem kizárólag szeretetet és ételt, hanem egyéb dolgot is meg tudnak adni a gyerekeknek. Őket szóltátok le, pedig az ilyen emberek azok, akik valóban bizonyítanak, róluk lehet példát venni.

A realitással már tele a padlás, lassan a fejünkre szakad!

Én is sokszor parázok, hogy mi lesz, mikor kapok pénzt, ugyan holnap mit eszünk...? Stb.

DE megoldom, és nem panaszkodom! azért van kertem, állatom. Azért pakolom nyáron teli a fagyasztót, hogy legyen mit ennünk télen. És azért tisztelnek sokan, mert nem házalok, hanem megoldom! És bizony emellett megveszem magamnak a parfümöt, műkörmöm van, fodrászhoz járok, sőt néha még a pedikűrös is lekezeli a lábamat.... De nem panaszkodom! Akinek ilyen igényei vannak, az fogja be a pofáját....

Akkor én most válaszolok mindkettőtöknek:

Jukio:

Aki felelősségeteljes szülő, az tervez. Tervez a gyerek érdekében, a sajátjában. Van aki így,van aki úgy. Van, aki úgy dönt, hogy fiatalon szül és szépen építgeti a jövőt, gyerekkel. Van aki úgy dönt, hogy először biztos háttér, majd gyerek. Az első csoportba tartozom én, a másodikba a húgom. Hogy ne menjünk bele mások életébe, maradjak a saját családoméba. Én nem ítélkezem azok felett sem, akik nem 18-25 éves koruk körül szülnek. Vagy egyáltalán nem szülnek. Ilyen is van. Mindenki úgy éli az életét, ahogy akarja.

Én úgy terveztem, hogy nagyon fiatalon szülöm meg a gyermekeimet. Mindig akartam babát. Akit lehet szeretni, aki szeret. Nem akartam a munkámban megszakításokat. Nem akartam úgy eljönni a munkahelyemről, hogy rettegni kelljen azon, vajon visszavesznek-e x idő múlva? Lesz-e bölcsi a gyereknek? Vagy mi van, ha közben megérkezik a második baba...?Csak azzal az egy dologgal nem számoltam, fel sem merült 10 évvel ezelőtt, hogy olyan helyzetben lesz az ország, hogy nem lesz munka a kisgyermekes anyukáknak. Saját lakásunk is úgy lett, hogy terveztünk. A páromnak nem volt megtakarítása, hiába volt 30 éves. Az anyja elszedte tőle a pénzt. Én 18 éves voltam és még iskolába jártam, amikor összeköltöztünk. Minden terv szerint ment! Sokáig keresgéltük a megoldást lakás ügyben. Próbáltunk különféle megoldásokat. a végén maradt a szocpol kihasználása hitellel. Akkor jött a harmadik gyerek. Bár kicsit későbbre terveztük, de előrébb hoztuk. Nem titkolom, az építkezés miatt. Ahogy felmerült az építkezés, hitel, szocpol, a következő hónapban már a kisfiam a pocakomban volt. A hitel felvételénél is mérlegeltünk. Deviza vagy forint alapú. A forint alapú mellett döntöttünk a stabilabb háttér miatt. Pontosan a mai helyzetre gondolva, pedig akkor még ilyesmiről szó sem volt. 5 éve ennek. Azóta voltak buktatóink, amiken szerencsésen átrágtuk magunkat. Kertet művelünk, szépítgetjük az otthonunkat. szépen növekednek a gyerekek. Lehetőségünkhöz képest mindent igyekszünk megadni nekik. Bár nem tudunk elmenni nyaralni, de egynapos kirándulásokat szoktunk tervezni. Néha még sikerül is elmenni. Én önállóságra nevelem a gyerekem. Azért, hogy amikor majd végre sikerül munkát találnom, ne kelljen attól tartani, hogy nem tudnak maguk megfürödni, kaját készíteni maguknak. Hagyom gyereknek lenni őket. De emellett megköveteljük a házimunkát is. Etessék meg a csirkéket, szedjenek borsót, ágyazzanak be, stb.

Ez is egyfajta tervezés. Életre nevelésként nevezném. Elfogadom a másik tábor véleményét is, bár lehet, hogy nem értek vele teljesen egyet.

A harmadik gyerek születésénél sterilizáltattam magam. Pontosan azért, mert megvan a 3 tervezett gyerek. Nehéz terhességek voltak, mindegyik császárral született. A harmadiknál fél mm! vékony volt a méhem. 37.hétre műtöttek. Ha sikerült volna kihordani, akkor nagy valószínűséggel mind a ketten meghaltunk volna, mert szétszakadok. Tudtam, hogy lesz időszak, amikor meg fogok őrülni egy babáért... Azóta már a 5-6. gyereknél tartanánk, ha nem csináltatom meg a műtétet. Ez is egy tervezés... Bár mról hónapra élünk, de mindig sikerül egy kicsit többet felmutatni. Lehet, hogy nem pént gyűjtünk... Lehet,hogy a kerttel haladunk, lehet, hogy csirkéket veszünk, lehet, hogy új valamit... Haladunk! Fel lehet így is építeni egy életet a semmiből.

Még egyszer: minden tiszteletem azoké, akik előre tudják, hogy először egzisztencia, ház, autó,stb, aztán a gyerek.

Sajnos a mai világban ez egyre nehezebben kivitelezhető. Bár nem lehetetlen.

csgybzs:

Mi ugyan nem zárunk pozitív hó végét, de nem is vagyunk mínuszban. Nálunk csak a férjem dolgozik, habár én is mennék. 2 éve dolgoztam szamócásban. Baromi nehezen bírtam. De mentem és csináltam. Jártam meggyet szedni. De olyan munka nics erre, amit 3 gyerek mellett vállalni lehet, ha egyáltalán találnék... A sógornőm is munkát keres. Volt is egy kisvállalkozásnál. Már az üzemlátogatás is megvolt, amikor megkérdezték, hogy gyerek ugyan van-e? A sógornőm nem titkolózott, bevallotta, hogy van 3, de megoldott minden körülmény között a gyerekfelügyelet. Szóval a munkából nem esik ki. abban a pillanatban közölték vele, hogy az állás ugyan most betelt, de majd értesítik! Pedig akor már arról volt szó, hogy mikor kezdhetne...

És ugyan gyerek nélkül nagyobb az esélye a jó állásnak, vagy egyáltalán az állásnak, de ismerek olyan családot is, ahol 2 fiatal férfi van állás nélkül hónapok óta!!! Őket még a gyerek közbejövetele sem fenyegeti. És napi szinten látom, hogy keresik a munkát!

A család felbomlása, elválás meg sajnos mindig benne van a pakliban. Soha senki nem lehet biztos abban, hogy x év múlva még mindig ugyanaz az élete párja. Ember tervez, Isten végez! Már írtam:)

Nincs bajom a gyerekekkel, de egy cseppet sem érdekelnek, ezt nem is titkoltam soha.

De itt a két véglet van Mariann, két fizetéssel rendelkező (akár nagyon kis jövedelmű), de stabil párkapcsolattal, pozitív hó végi zárással és olyan anyagi fedezettel, amivel egy gyerekkel is pluszban és nem mínuszban zárnak egy hónapot, az két külön dolog. Én nem mondtam soha, hogy csak a jómódú vállaljon, az vállaljon, aki fel is tudja normálisan nevelni. De helyzet és helyzet között van különbség. Én már eleve az apa hezitálása mellett sem vállalnám, mert lehet egy év múlva a felelősség súlya alatt megroppan és lelép, hiszen nem tervezték, nem akarták azt a gyereket.

Ezek a realitás talaján mozgó gondolatok, nem az én elhatárolódásom, ha akarnék is így gondolkoznék és mérlegelnék. Valószínűleg ha egy másik nicknéven három gyerekkel a hátam mögött írnám ugyanezt, akkor legfeljebb egy szigorúbb gondolkodású anyuka lennék, így csak ez jut.....

Ahogy Jukio is kb. ugyanezt írta le három gyerekkel... valahogy arra nem reagál senki.. pedig ugyanazt írja amit én....

Természetes, hogy van választási lehetőség!

De szerinted mindenkinek sikerül a nagy kiugrás? Én terveztem. Akkor jónak tűnt....

Én nem támadok senkit. Aki már gyerekkel együtt van nehéz anyagi helyzetben, az sajnálatos. Amíg még van választási lehetőség, addig meg na.. ugye érted?

Van különbség.

Akármilyen helyzetben soha nem akarnék gyereket, azért, mert szeretem őket annyira, hogy ne akarjak kitolni velük.

És milyen érdekes: mi mindig tudtunk előre tervezni, soha nem váltunk földönfutóvá, nem csaltuk meg egymást, nem követtünk el bűncselekményeket stb. Azért, mert bebiztosítottuk magunkat minden létező szempontból és bár igen, voltak és valószínűleg lesznek is kitérők vagy megakadások, az soha nem fordulhat elő, hogy nincstelenné váljunk, hogy elváljunk, hogy ne tudjunk a gyerekeknek gyümölcsöt venni stb.

Egyszerűen azért, mert egész éltünkben ezért tettünk, sokat. Amikor jobban ment, ezt alapoztuk meg, nem csak anyagi értelemben, hogy amikor rosszabbul megy, akkor legyen használható B terv.

Másfél évtizede ez még soha nem hagyott cserben.

És bár bennem van "anyagén", azért nincs eggyel több gyerekünk, mert plusz egy fővel a fent vázoltak már nem lennének biztosítottak teljesen. Így ezt elfogadtuk, feldolgoztuk.

Kívánom a topicindítónak is, hogy sikerüljön jó alapokra helyezni az életét!

Sajnos az ember ha tervez is előre, az ország irányítása miatt, gazdagból is könnyen lehet közép osztály, vagy szegány réteg.

Tudom mert kiskoromban meg volt mindenem majd apám cége becsődölt s változott a helyzet.

Az én fiam a berendezett öröklakásba született bele. 11 nap tragikus körülmények között elveszítettem a férjemet (még él), később az otthonomat, a munkámat. Mindent újra kellett kezdeni. De sikerült! Ez az élet. Soha sem lehet tudni, hogy mikor, hol, mi fog történni. És hiába minden, akár földönfutókká is lehetünk.

Minél magasabb polcon vagyunk, annál nagyobbat eshetünk. Ahogy a száműzött királynénk is fejte a kecskét a tanyán...

félreértesz vmit, de nagyon :) közelemben sincs az idegeskedés :)

Mivel van nekem gondom? :) nem értem, h te mire gondolsz :) Akkor kifejtem, ahogy én érzem :) azzal van gondom, amikor ráerőltetik másra, a saját gondolatmenetüket.... az, h én se, te se és még jópáran nem szülnénk iylen szituban, már leírtuk, nincs is ezzel gond, csakhogy én attól, h én azzal, h ezt leírtam, be is fejeztem a gyerekvállalásról való lebeszélést. Mások meg nem, és erőltetik, meg megy az "én pénzemből fog gyereket nevelni" dolog, ami totál primitív.... Sok minden pontosítva lett a körülményeikről, így aztán kiderült, h azért nem oylan xarok azok, mint ahogy az első hsz-ben leírta, és nme fényevő lesz, illetve a szülők sem csupán szeretettel fogják táplálni ruházni, nem bódéba születik, ha megszületik.... Többször le lettek ezek írva, csak mindenki elsiklik felette, és csak az első hsz-ban leírt dolgokkal nyomul....

Nem fogjuk átrágni.

Azon már túl vagyunk...

Leírom a saját példámat:

18 évesen szabadulni akartam otthonról.AZ okok most mellékesek. az első kapcsolatom 4. hónapjában külön költöztem. Még iskolába jártam. A párom fizetése 45 000 ft volt. Anyu odaadta a csp rám eső részét.HA jól emlékszem 9000 volt. Tehát összesen 54000 Ft havi jövedelemből éltünk. Teljesen külön háztartásban. Villany, tüzelő, iskola... Persze anyutól sok segítséget kaptunk. Ritkán kértem. Azt is kölcsön. Max 1-2 000 ft-ot, 3-5 napra. DE megéltünk. Mondom: teljes rezsi, külön konyha és iskola is. Annó 11 éve. Vegyük az inflációt is... Legyen!

Azóta 3 gyerekünk született, 7 éve házasok vagyunk. 5 éve építkeztünk. Hitelből ugyan, de nem deviza alapú hitelt vettünk fel. Hogy miért? Megkérdeztük, hogy melyik miért jobb. A deviza alapú hitel törlesztője alacsonyabb, de kockázatosabb, a forint alapúé magasabb törlesző, biztonságosabb törleszthetőség. Mi az utóbbit választottuk. Már 2 iskolás gyerekünk van, a kicsi középső csoportos ovis. És nem gagyi iskolaszereket vásárolok nekik. Lehet, hogy turis ruhákban járnak, én is. De vannak, amiket csak újat veszek.