Mit éreztetek szakítás után, mikor már nem voltatok szerelmesek a másikba? (beszélgetős fórum)
Nagyon köszönöm.Nagy szükségem lenne rá,mert az egyedüllét nem nekem való.Be fogok kattanni tőle
Én 3.5 év házasság után váltam el, én akartam , már csak egymás mellett éltünk. Semmit nem éreztem. Két hónap múlva megismerkedtem egy másik sráccal és rájöttem, életem legjobb döntése volt a válásom. Vele már 8 éve vagyunk együtt és még mindig úgy dobog a szívem mint először! Na ez a szerelem! Kívánom hogy találd meg te is azt a férfit aki örökké megdobogtatja a szíved!
nem lehetsz benne biztos. sajnos az embereknek annyi titkuk van....
Ha lenne másik már rég túlléptem volna,de nincs.
ezt gyakran csinálják a férfiak, hogy nem adnak magyarázatot vagy kerülik a konfliktust. valószínű talált mást csak nem akart megbántani. el kell az ilyet felejteni és nem feszegetni. lehet neked is jobb ha nem tudod az igazat
9 hónapos kapcsolat ami távkapcsolatnak is mondható 40km-re lakunk egymástól.A jó idő jöttével nagyon sok a munkája és azt mondta nincs ideje 1 komoly kapcsolatra.Ezelőtt is volt hogy sok munkánk volt mégis meg tudtuk oldani a találkozást.Ezért nem elégít ki az indok
Hogy történt a szakítás? Mivel magyarázta?
Na igen,ne maradjon lezáratlan.1 hónapja próbálok választ kérni a kérdéseimre,de hiába minden.Tudom,hogy ezért nem tudok tovább lépni.Sajnos ötletem sincs,hogy hogyan kaphatnám meg azokat a válaszokat
Nem tudom, most én is próbálom kitalálni, hogy lépjek túl a kapcsolatomon. Azt tudom, hogy volt már egy nagy szerelem az életemben, ami 2 évig tartott és utána majdnem egy év volt, mire elfelejtettem őt. De ezek után azt mondom, hogy tényleg az idő mindent begyógyít, akármennyire is nagy a szerelem. Persze most még fáj. Szerintem a lényeg, hogy ne gubbasszunk otthon, inkább csináljunk programokat, próbáljuk elfoglalni magunkat, hogy teljen az idő és egyszer csak azt érezzük, hogy már nem is gondolunk annyit a másikra. Nálam ez vált be. De szerintem az is fontos, hogy ne legyen lezáratlan a kapcsolat, mindent beszéljenek meg a felek, ne maradjanak kérdőjelek.
Ha 1 rövid kapcsolat megszakad az is fájhat,főleg ha az okát sem tudod.Főleg ha nagyon akartad és még csak halvány jelét sem láttad,hogy valami gond van.Hogyan kell túllépni ezen???????
Érdeklődve olvastam, amit írtál. Igazán jó, hogy egy férfi szemszögéből is láthatjuk, hogy milyen egy szakítás. Az én elmémben a férfiakról alkotott kép alapján az él, hogy a férfiak érzéketlenek, egy ilyen szakításon is túl lépnek hipp-hopp. Most reményt adtál, hogy mégis léteznek érzelmes férfiak, akik nem csak átsiklanak minden felett, hanem kicsit próbálnak mögé látni a dolgok mögé és egy kicsit elgondolkodni.
Ezen én is elgondolkodtam, igazából nagyon sok düh van bennem az ő irányába, nem tudom mit érzek. Nagyon nehéz, mert egy ilyen hosszú kapcsolat után nehéz szétválasztani a szeretetet a megszokástól és a ragaszkodástól. Talán ha néhány nap eltelik akkor rájövök, hogy mit is érzek. Az biztos, hogy most mindent elölről kell kezdenem, új munkahely, új lakás, új élet. Nehéz lesz.
Én amikor elváltam egy igazán rossz házasság után, tudtam, hogy már csak gyűlöletet érzek, mégis sírtam és 2 hétig depressziós voltam, nem az a férfi hiányzott, akitől elváltam, hanem az összetartozás illúziója, az a jó kapcsolat, ami az elején volt. Akkor tértem magamhoz, mikor mindezt beláttam. Gondold végig, az a férfi, akivel utolsó nap beszéltél, kell neked, szereted? Vagy azt szeretnéd, akibe 9 éve beleszerettél? Az már nincs, átalakult. Tényleg nehéz társat találni, nekem is sokáig nem sikerült, aztán mégis. Fel a fejjel!
Ebben is van valami...
Mikor engem 5 év után "kidobott" a párom, hát megzuhantam egy kicsit. De beláttam: ha ő nem akarja, márpedig nem akarta folytatni a kapcsolatot, akkor nincs mit tenni, tudomásul kell venni.
Én a kutyaharapást szőrével gyógyítottam: gyorsan más után néztem. Más kérdés, hogy tényleg nem sikerült egy normális pasast találnom, (gondolom, ő is így lehetett a nőkkel) így aztán egy év múlva szépen visszaszivárogtunk egymás életébe, s azóta is (10 éve) együtt vagyunk.
Milyen kifogásokat mondtál, hogy miért nem vagy vele? Nem féltél, hogy megcsal, ha elhanyagolod?
És szerinted miért nehéz?!Egyrészt reggeltől esti dolgozol,rohanó világban élsz.Hol is lehetne így ismerkedni?A munkahelyen...és nem is egy eset van amikor azt hallani na evvel is járt már ez meg az...
Ezek után van értelme vele összejönni...mikor már ki tudja mennyi kolléga volt már meg...
Nem hiszem,hogy a félelem lenne az oka annak,hogy nem lép ki valaki a kapcsolatából.Ha nem inkább az,hogy már bele fáradt abba,hogy keresgéljen.Mikor olyan sok van aki beéri egy éjszakás kalanddal.Bármilyen hihetetlenül is hangzik van akinek ez kevés...De szerinte te is látod ne a házasság ami most már számít...másfelé ment el minden.Majd ha eléri valaki azt a kort,akkor aki akad jön a család alapítás...ennyi.
Bocs attól aki másképpen látja.
Na, ez az. Ez meg egy másik történet. A normális férfiak szerintem eltűnőben vannak, ismerkedni nehéz. Sokszor emiatt is maradnak inkább sokan benne a rossz kapcsolatban, félnek, hogy egyedül maradnak. Ha válogathatnánk a jóképű, normális, jó modorú pasik között más lenne a helyzet.
"Sokszor kényelmesebb egy kapcsolatban benne maradni, még ha nem működik akkor is, mintsem vállalni, hogy mindent újra kell kezdeni, új életet kell kezdeni nélküle. Nehéz!"
Na ebben van valami!
De szerintem ehhez az is hozzá tartozik,hogy ebben a világban már nem könnyű,olyan partnert találni aki komolyan is akar valamit.Persze vannak kivételek is...
Lehet, hogy a magánytól is félek, biztosan könnyebb lenne, ha most itt lenne velem egy legjobb barátnő, akinek elsírhatnám a bánatom.
Igazad van, erre már én is jó ideje rájöttem, viszont felnőtt fejjel már nehezebb barátságokat kötni, mindenkinek párja van és nem igazán akar barátkozni. A régi legjobb barátnőmmel pedig annyira összevesztem, hogy már nem állunk egymással szóba. Az volt a gond, hogy túlságosan elhanyagoltam a párom miatt őt. Nekem mindig is nagyon fontos volt a barátság, de ha az embernek van valakije, akkor egy picit sajnos hanyagolni kezdni a barátait. Nem teljesen, de egy picit igen, és ezt nem mindenki érti meg sajnos.
"Sokszor kényelmesebb egy kapcsolatban benne maradni, még ha nem működik akkor is, mintsem vállalni, hogy mindent újra kell kezdeni, új életet kell kezdeni nélküle. Nehéz!"
Badarság - egy életed van légy önző most!!!!!!
Sajnos valóban vannak esetek amikor a férfit a seualitás segít át a megszokott kapcsolat nehézségein. Vagy mellette más párkapcsolatban is flörtöl csak nem adja tudtára a nőnek.
Az az igazság, hogy én az érzelmek embere vagyok, ha dühös vagyok, akkor nagyon és sokszor hirtelen felindulásból cselekszem, aztán megbánom. Éppen ezért már jó néhányszor szakítottam veled, de csak ideig-óráig tartott. Ő viszont még sosem, de most ő is szakítani akar. Én pedig nem tudom, hogy akarok-e. Szerintem a férfiak hirtelen felindulásból nem igazán szakítanak, inkább csak ha komolyan gondolják. Ha pedig ő ezt akarja, akkor nem érdemes erőltetni a dolgot. Sokszor kényelmesebb egy kapcsolatban benne maradni, még ha nem működik akkor is, mintsem vállalni, hogy mindent újra kell kezdeni, új életet kell kezdeni nélküle. Nehéz!
Ha nem fájna az volna a legrosszabb. De legjobban szerintem most a magánytól félsz.
amugy ezt nagyon rosszul tetted. egy jó barát mindig melletted fog állni, a párod meg nem. az első mindig a barátság, mert egy jó barát kizárólag a lelked miatt szeret és van veled, nem pedig szexuális vonzalmak miatt és éppen ezért sokkal stabilabb kapcsolat mint egy szerelem. persze kényelmesebb a szerelmével lenni az embernek állandóan, több öröm van benne, csak közben megbántod azokat akik tényleg tisztán az embert szeretik benned és ha vége a párkapcsolatnak egyedül maradsz...
Ha szeretted és még mindig szereted nagyon nehezen fogod elengedni.
De vigázz a szeret a megszokásra is épülhet.
Ne legyen életed láncszemének lakata, ha úgy érzed ennek nem érdemes újabb esélyt adni. A férfiak hajlamosak sok mindent adott szituációban megigérni, főként a változást arra, hogy több figyelmet szentel majd a dolgoknak és jobban odafigyel a gyengébbig nemre. ideig óráig sok esetben.
Egy dolgot kell tisztába tenned magadban.
Az életednek folytatása van, és ne bánd az elmúlt éveket.
hát szerintem ha nem tudod akarod-e folytatni, akkor ez még talán nem végleges szakítás. én amikor hosszú idő után szakitottam a barátommal tisztán éreztem, hogy így lesz jó. persze sirtunk mindketten meg rossz volt utána, olyan üresség volt, de volt benne egy valami ami meghatározta az egészet: a megkönnyebbülés. pár hét mulva már élvezni is tudtam a szabadságom. tudom milyen az amikor az ember olyan ideges, hogy fázik meg remeg :D de az messze van a megkönnyebbüléstől szerintem. képzeld el magadban a helyzetet, hogy holnap kibékültök, képzeld el részletesen és figyeld mit érzel közben... de persze ez pár nap mulva magától is tisztázódni fog benned.
Tudjátok, nekem igazából senkim sincs, akivel ezt megbeszélhetném. Jó, hogy van ez a fórum, ahol kicsit kibeszélhetem magamból a dolgokat. Régen voltak barátnőim, de a kapcsolatom miatt sajnos tönkrementek ezek a barátságok. Senki sem értette meg, hogy nem mindig érek rá és első a párom és nem a barátnőm. Másrészt pedig zárkózott vagyok, nehezen beszélek az érzéseimről.
További ajánlott fórumok: