Mire neveljük a fiatalokat, az életre? (beszélgetős fórum)

Nagyon kedves nekem eme írás.

Mintha példának írtad volna a leendő,vagy kezdő szülők felé.

Köszönöm nevükben is.

Sokan mondják nehéz nekik...hát persze! Minden generációnak meg van a maga nehézsége.Ez nem mentség az alól,hogy az élet adta felelősséget elhárítsuk.

Egyébként én olyanokat is ismerek nem is egyet,ahol nem anyagi okok miatt nem megy el otthonról a "gyerek"(30évesek).Két esetben is van lakása,és mindkét esetben fiúról van szó.

Az iskola biztos nem az életre nevel :( Mindenkiből tudóst akar faragni. :((( A szülő ebben partner, tanulj, fiam, mondja, aztán a 20 éves gyerek végigbukdácsolja az iskolákat, talán az egyetemet is, de nem tud egy teát elkészíteni magának...

Aztán: ha megnéztek csak ezen a portálon jónéhány fórumot, láthatjátok, milyen rohamos tempóban tompul az anyai ösztön. Olyan dolgokat mondanak vagy kérdeznek egyesek, amiknek meg sem szabadna fordulni egy anya fejében :(

Ezért kel tanulni!

Ássa el magát,aki még egy albérletet sem tud fenntartani,mondjuk összefogva másokkal.

Mi azt tettük.

Érdekes, hogy nagyon sok minden vizsgához kötött az életünkben, (autóvezetés, szakmák, stb.) csak a legfelelősségteljesebb dolog, az EMBER világrahozatala, felnevelése, útra indítása nem vizsgaköteles.

Ezt szabadon megteheti bárki, következmények nélkül, saját erkölcsi és szellemi szintje szerint.

Jó!... ezek csak kis gondolatfoszlányok voltak részemről, ne is vegyétek figyelembe, reagálni sem kell rá,... nem azért írtam.

Vitatkozni sem fogok rajta, mert tudom, hogy a megvalósítása lehetetlen. De azért jó lenne!:)

Én a gyerekemet életrevalóságra, önállóságra neveltem, mert ezt nagyon fontosnak éreztem a jövőre nézve.

Már 7 éves korától szombatonként a közeli állatkereskedésben madáreleséget csomagolt, 1Ft/db munkabérért, évekig.

Minden szünidőnek a felét munkával töltötte.

Évvesztesként 4 évig járt oviba, 5 éves korától egyedül. Persze az más dolog, hogy én mentem utána és figyeltem mit csinál, de Ő azt nem tudta.

Fiú létére megtanult főzni, mosni, önmagát példásan ellátni, minden szempontból.

Ma már felnőtt, mindenhez ért, az autószereléstől kezdve a bútorkárpitozásig.

Nem hentereg az ágyban egy náthával, a munkahelyét komolyan veszi.

Nyugodt szívvel fogom lehunyni a szemem, mert az én gyerekem a jég hátán is meg fog élni!

A szűkebb családjának biztonságot nyújt és tudom, hogy ha odakerülök, nekem is támaszom lesz.

Büszke vagyok, mert ez az én produktumom !!!

Kétségtelen, hogy a sok beszéd mellett, még példamutatóan is éltem, mert ellenkező esetben hiteltelenné váltam volna.

Mindenki azt adja tovább a gyerekének, ami önmagának fontos.

A gyerekek a mi személyiségünk hű tükrei.

Én így gondolom!:)

Ugye?

Ha senki sem beszél erről,még azt hiszik jól csinálják elegük,hisz "jószívüek a gyermekkel."

Arra nem is gondolnak,mi lesz,ha ők már nem adhatnak,ha meghalnak? Mit fog hibáztatni az utód?

Préd. 12,1 Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!

Mitől,miért kíméljük a mai fiatalokat? És leginkább a kérdés, hogy mitől? Talán az élettől, felelősségtől?Az önállóságtól.

Harminc körüli fiatalok a mama szoknyája körül lebzselve tengetik életüket, mindenben kiszolgálva.

Jó ez így a jövőbeni?