Mikor hagyja el a gyerek a szülői fészket? (beszélgetős fórum)

Szerintem ez leginkább attól függ, hogy milyen nevelést kap a gyerek. Ez a fokozatos elengedésen múlik és itt jön be az, hogy melyik gyerek/fiatal felnőtt mire érett, mire képes. De szerintem nem bűn kicsit tolni azon, aki bátortalan vagy túlságosan kényelmes. Nagyon szeretem a szüleimet, de valószínűleg azért tudtam jó kapcsolatban maradni velük, mert idejében elköltöztem. Szerintem lejárt annak az ideje, hogy egy háztartásban lakik több generáció. Nyilván van előnye , de van ugyanúgy hátránya is. Nem egyféle életet élnek a különböző generációk, kár is egymást sokkolni ezzel. A szülők kertjében a kis vendégház csak egy ugródeszka kellene, hogy legyen. Van ismerős, aki egy ilyen kis házban éli az életét a két kamaszfiával egy 36m2 es szobában. Egy szobában! A felnőttelnek is kellene a saját tér és immáron a kamaszfiúknak is szükségük lenne arra, hogy legyen hova magukra csukni az ajtót. A hozzászólások között is látok olyat, hogy: jaj csak el ne költözzön! Ezzel teszik tönkre sokan a gyerekük életét, mert sosem fog tudni elszakadni - és ez szerintem senkinek sem jó. Neki legalábbis nem. Mert anyu, a ragaszkodó, egyszer csak nem lesz. És a kisfiam, aki a szeretetem és az önzőségem miatt mellettem maradt, 60 évesen magára marad.

Szóval szerintem legkésőbb, amikor normál időben az első diplomát megszerezte a gyerek, csak álljon talpra és menjen külön. A szülők megtették a magukét. Azalatt a 3-4-5 év alatt, mikor már felnőtt életet él a legtöbb szempontból, ráhangolódhat a teljes önellátásra, a saját maga eltartásától, a főzés, mosás, bevásárlás, takarításig.

Itt a lényeg: "ismerek olyanokat, akik elég fiatalon elköltöztek otthonról, de nem lettek önállók, mert haza hordták a szennyest, a szülők fizették a rezsit, ők intézték a bevásárlást, takarítást és mindent"

Amikor meg tud állni a saját lábán. Családban is volt, hogy Pesten vettek hitelre lakást, mert Debrecenben nem akart a jogra járni, 2 évig hordta haza a szennyest, és 5 évig hordták fel neki a fagyasztott ételt. De pl. olyat, mint; borsófőzelék, mákostészta...tehát nem bonyolult kajákat.

Sosem értettem, hogy miért fontos ezen a témán csámcsogni.

Mindenki csinálja úgy, ahogy akarja.

Ismerek olyanokat, akik elég fiatalon elköltöztek otthonról, de nem lettek önállók, mert haza hordták a szennyest, a szülők fizették a rezsit, ők intézték a bevásárlást, takarítást és mindent, azaz az önálló életét az illetők úgy élik, hogy a szülőknek 2 lakást kell fenntartaniuk, rendbe tartaniuk, stb.

Olyanokat is ismerek, akik viszont egyedül oldanak meg mindent.

És ismerek olyanokat, akik otthon élnek szülőkkel, de önállók, és persze, olyanokat is, akik semmit nem tudnak egyedül megoldani.

A szülői fészek elhagyása nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki önálló, és a nem elhagyás sem jelenti azt, hogy életképtelen, aki otthon él...

"Az ideális életkor, amikor a gyerek elhagyja a szülői fészket, kulturális, társadalmi és egyéni tényezőktől függően nagymértékben változhat. Nincs általánosan "legjobb" életkor, hiszen minden ember, család és helyzet egyedi."

Ennyi a lényeg ebben a cikkben.

A nagyapam egy kocsog volt, aki inkabb munkat valtott, hogy papiron kevesebbet keressen, es kevesebb gyerektartast fizessen, es fusizott.

Megertem ot is, mert egy meddonek hitt, ritka szep not vett el.

Az apam biztosan ezert ragaszkodik hozzam ennyire. Potol valamit, ami neki nem volt. En soha nem fogok "kirepulni" .

Lakas, penz, jonnek, mennek. De nincs olyan helyzet, hogy ne hivhatnam fel. Idosebb vagyok nalad, de aggodik minden nap, ha nem kuldok egy xaros kis szmajlit.

Negyen vagyunk tesok, de velem osztott meg olyasmit is, amit az anyammal sem.

Olyan sotet gondolatokon segitett atlepni...

Gondolom azert, mert nem "a s.ggedhez kell tapadni" elvet vallotta. A teljes Himnuszt ugy tanultam meg, hogy az iroszekrenyem alatt bujkaltam. Otost kaptam, es egy csillagot is, mert leirva mindent tudtam. A roviditeseket is.

En nem is akarok elszakadni. Egyszer majd meghal, es szar lesz, de addig miert ne szerethetnem?

Az unokatesoim gyerekei nem is tudjak, hogy ki vagyok. Az idosebbet lattam, amikor baba volt.

En minden karacsonyra kuldok ajandekot.

Az apam jatszik veluk.

En 6 eve egy "koszi" uzenetet nem kaptam. Se azt, hogy "tarsd meg, barom'. A nagynenem kuld helyettuk valamit.

Neki is sz.ar volt az rlete, de felnevelte az unokatesoim.

Csak akkor meg nem volt mobil.

A pszichiaterkent jol befutott, egeszseges kaja manias masik nagynenem parkokban aludt es a. Mcdonald's ketchupjait ette cukorral. Reggel kimosta a ruhajat, es vizesen vette fel.

..es soha nem mondta el a nagyanyamnak. Hogy ne aggodjon.