Miért nem változtatok azon, ami zavar? (beszélgetős fórum)

Szia, sziasztok!

Szerintem ez egy általános gond mindenkinél. Amíg nem volt Párom, sokkal könnyebben tudtam leadni a kilókat. Nem kellett főzni. Így simán telepakoltam a hűtőt, gyümölccsel, zöldséggel, szárazabb fehér húsokkal. (csirke- pulykamell) Pékséget jó messzire elkerültem, Anyumat kértem meg hogy teljes kiörlésű kenyeret hozzon nekem. Sokszor ettem nap közben, viszont keveset. (mint az oviban: reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, és este vacsora)

Ma már ezt nem tudom megtenni, mert ha főzök, én nem tudom, nem akarom meg nem kóstolni az ételt. Viszont többek ajánlásával elkezdtem szedni a CEFAMADAR tablettát. Ez egy homeopátiás készítmény, emiatt szinte mindenkinek ajánlom, de megvétel előtt kérdezz rá a gyógyszerésznél, mert pl. tejcukrot tartalmaz, amire valaki érzékeny lehet. A lényeg, hogy nincs tőle étvágyem, így "normális" mennyiségben eszik az ember, nem pedig amíg a szeme kívánja. (és 1 normál méretű merőkanálnyi ételt szedek ki a tányéromra, nagyjából ekkora a gyomrom is) Ezzel a tablettával kezdtem meg most egy hete a fogyókúrámat, eredmény eddig 1-1,5 kg. Nem érzem úgy, hogy a vizet hajtotta volna csak ki belőlem, így elégedett vagyok vele. Na nem írok többet, hisz nem kapok jutalékot utána :D Kérdésekre levélben szívesen válaszolok. Szép napocskát!

szia! Én vizsgaidőszakban vagyok hajlamos ilyen viselkedést tanúsítani. legutóbbi vizsgák alkalmával megpróbáltam azt, hogy amikor ettem volna, előbb ittam. ha még mindig enni akartam, akkor ráültem 5-10 percre a szobabicóra és intenzíven tekertem. addigra 90%-ban kiderült hogy únom a tanulást, nem is vagyok éhes :)

picit megfáadva a bicajozástól és egyben fel si frissülve, visszaültem tanulni és még órákig nem jutott eszembe a kaja :)

ergo: keress valmai elfoglaltságot. mondjuk hallgass jó zenét, tekerd fel a hangerőt és táncolj. nem csak mozogsz, boldogság hormonokat termelsz és szerintem el is felejted hogy enni kéne. sok legyet üthetsz egy csapásra.... :) hajrá!

Az akaraterő hiánya kedvez az elhízásnak

|

„De én most akarom!” Akarom, itt és most, és persze csupa felkiáltójellel. Ugye mindenkinek ismerős a helyzet? A kérés elhangzott, a gyerek pedig áll és vár. „Jó, de nem most” - és itt szokott következni az okok felsorolása: azért nem, mert nem fér bele a család pillanatnyi idő- vagy pénzkeretébe, valami más ok miatt nem teljesíthető azonnal a kérés… vagy egyszerűen csak azért, mert nevelési elvek is vannak a világon. A gyerekek viszont nem - és tapasztalataim szerint egyre kevésbé - szeretnek várni a kéréseik és igényeik beteljesülésére, pedig hosszú távon mindenképpen az a jó, ha tudják vágyaikat kontrollálni, tudnak a későbbi nagyobb cél érdekében lemondani a könnyebben és hamarább jövő apróbb sikerekről.

Nyilván nem ez a legfontosabb aspektusa a dolognak, de még a kis kamaszkori súlyproblémák valószínűségét is befolyásolja, hogy valaki mennyire van birtokában ezeknek a képességeknek. Azt tapasztalták ugyanis, hogy azok között a leggyakoribb az elhízás, akik a legkevésbé képesek uralkodni pillanatnyi szükségleteiken és vágyaikon.

Az Archives of Pediatrics & Adolescent Medicine áprilisi számának egyik cikke két ilyen vizsgálatról is beszámol. Az egyikben több mint 1000 gyereknél vizsgálták az önkontroll mértékét, mégpedig 3 éves korban úgy, hogy a gyereket egy vonzó játék kíséretében hagyták várakozni, és közben kíváncsian figyelték, mikor győz a játék iránti vágy az önuralom felett. Az 5 éves gyerekeknek választási lehetőséget kínáltak fel: azonnal elfogyaszthatnak kedvenc ételükből egy kisebb mennyiséget vagy várnak néhány percig, és türelmük jutalmául egy nagyobb adagot kapnak belőle. A másik vizsgálat koncepciója lényegében ugyanaz volt, mint ez utóbbié: vagy kisebb adag a csábító édességből vagy kekszből rögtön, vagy nagyobb adag akkor, ha a gyerek képes volt kivárni a megfigyelést végző felnőtt visszaérkezését.

A gyerekeket ezután évekig kísérték figyelemmel, és 12 éves korban jóval nagyobb testtömegindexet tapasztaltak azoknál, akik rögtön nyúltak a játék után, illetve később is a „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok” elvet vallották, mint azok esetében, akik képesek voltak várakozni vágyaik teljesülésére. A két csoport között egészen pontosan 29 százaléknyi különbség mutatkozott az elhízás terén, természetesen a kevésbé állhatatosak „javára”.

Mindebből úgy tűnik, hogy sok egyéb mellett a későbbi kilók szempontjából sem közömbös, hogy tudjuk és akarjuk-e kifejleszteni gyerekünkben az önkontroll képességét, el tudjuk-e fogadtatni vele, hogy nem teljesülhet minden kívánsága azonnal. Az eredmények nem jelentik természetesen azt, hogy csak ezen múlna a későbbi testsúly, mindenesetre ez is egy a befolyásoló tényezők sorában - és ami a legfontosabb, megfelelő neveléssel jó irányba fordítható tényező. Mindennapi technikaként olyan egyszerű és sokak által ismert módszereket ajánlanak, hogy ne legyen a vágyott étel állandóan a gyerek látókörében, illetve tereljük a figyelmét egy időre más irányba, ha olyankor szeretne enni, amikor annak még nem jött el az ideje vagy egyszerűen csak nassolni vágyik.

A nem abszolút igazságokat, hanem csak valószínűségi arányokat felsorakoztató vizsgálatok ismertetésekor megszoktam már, hogy mindig vannak, akik „nálunk nem ez a helyzet, mégis…”, illetve „nálunk ez a helyzet, mégse…” jellegű érvelésekkel, azaz a statisztikai kisebbségbe tartozó egyéni példákkal igyekeznek bizonyítani, hogy a kutatók megint - és még mindig - nagyon hülyék. Akkor most álljon itt az én egyéni tapasztatom. Volt a lányom osztályában egy kislány, akik rendszeresen azzal hökkentette meg a „mindent a maga idejében” elv szerint nevelt (és ezáltal sajnálatos módon nagyon sokszor kivárásra kárhoztatott) osztálytársait, hogy már november végén büszkén körbehordozta a nagymamától karácsonyi ajándékként kapott Barbie babát (nem, nem az előző karácsonyra kapta, hanem arra a karácsonyra, amire a többieknek még egy hónapot kellett várniuk), vagy - természetesen alkalomnak megfelelő zsúr keretében - már januárban megünnepelte márciusi születésnapját. Ez a kislány pedig kövér volt, nagyon kövér… úgyhogy egyelőre egy érv amellett, hogy 5 kutatóknak igenis igazuk van.

hat csajok,nem gondoltam volna hogy ilyen `sikert` arat a cikkem :) .koszi szepen mindenkinek,aki vette a faradtsagot es elolvasta eees meg kommentalta is :)

...

sajna asszem az nem csak az en esetemben igaz,hogy nem a kilo szamit,hanem a centi.en a hasambol,csipombol es a hatsombol probalok lefaragni es eddig nagyon ugy nez ki,hogy sajna mindhiaba. DE mar eljutottam odaig,hogy minden reggel jarok edzeni,amit mar nem csak a fogyas erdekeben csinalok,hanem mert nagyon megszerettem a mozgast,es elvezem ,hogy egyre tobbet birok(futni pl) .jobb a kozerzetem es eskuszom akkor erzem magam a legszexibbenk,amikor egy hardcore edzes utan kisetalok a gymbol,mert tudom,hogy most legalabb tettem valamit a testemert/alakomert. :)

de sajna a gyorskajakrol meg most is nagyon nehezen tudok lemondani. sajna jellemzo,hogy addig tomom magam minden `szarral` amig a szetrepedes hataran allok :D tudom hogy nem kene,mert igy karba vesz a gymben toltott draga ido..de hat uuugy szeretk enni :D lol

tud valaki tanacsot,hogy hogy lehet az unalomuzo,gyenge `zabapillanatokat` legyozni?? megkoszonnek nehany hasznos tanacsot :)

xx

Ez a testkép elég érdekes dolog. Szülés előtt 73 kg voltam sok éven át (kb 9), 92kg-osan szültem, utánna 76-on álltam meg kb fél évig, és akkor elhatároztam magamat, és 4 hónap alatt lefogytam 62 kg-ra. És a mi a legérdekesebb, h nem ÉRZEM magamat vékonyabbnak, mint 76kg-osan, a testképem nem változott meg. Persez mozogni könnyebb, futni is egészen más .. mégsem LÁTOM vékonyabbnak magamat.

Én is azért voltam 'duci', mert a lelki dolgaim nem voltak rendben, valami örömforrás kellett, ezért ettem. Megszületett a kislányom .. boldoggá tesz, és már nincs szükségem a nagy kajálásokra. Tényleg igaz .. minden fejben dől el!!!!

Én még mindig találok magamon kibuggyanó hájacskát, 48 kilósan. Szánalmas vagyok, hát lőjetek le. De én akár lehetek 30 kiló is, fejben megmaradok az a kis dundi lány.. Aki TÉNYLEG dundi volt. Azért szar érzés. Na mindegy.,

Jó a cikked tényleg! Sok sikert..

Jól van, akkor nem csak én gondolkodok így:)

Tegnap gondolkodtam a meghánytatáson, ma összeszámoltam, hogy kb 600 kalóriát vittem be...semelyik sem egészséges.

Én is meg tudnám fojtani az összes csinos kislánykát, mert az irigység engem is mardos...de!

Azt tudom, hogy mire vagyok képes. És már tudom, hogy mit nem szabad csinálnom.

1) Nem szabadna senkinek sem radikálisan megváltoztatnia az étkezési szokásait.

2) Nem szabadna senkinek sem azt mondani, hogy holnaptól.

3) El kell kezdeni. Mindegy mikor, mire vársz egyátalán?

4) Ha bűntudatod van, tornázd le!

Idáig jutottam el. Nemrég leadtam ezzel az elhatározással 11 kilót, isteni volt, majd fel is szedtem saccperkábé kilencet. Aztán leadtam a felszedettből annyit, hogy már csak 1 kiló kéne, hogy az első fogyis eredményemet visszakapjam. Aztán onnantól menetelni akarok még, lefelé.

Hajrá lányok, fiúk, nemtelenek. Csináljátok.

Nem érzem magam tulsúlyosnak, de ennek ellenére van ami zavar önmagamom. Pl a combom nem elég feszes, akad egy kis narancsbőr, a pockomon akad egy kis háj...de ami a legjobban zavar, hogy mindig csak "holnap megyek el futni"

Persze mához képest egy hónappal ez előtt..sokkal dundibb voltam, most szemmel láthatólag fogytam, annak ellenére h nem fogyokurázok, nem diétázok, nem sportolok...de még mindig ugy gondolom lenne amit alakitani.

145 cm, vagyok 45 kg. Ez nem sok, de ettöl még van ami érzem plusbzan van rajtam.

Ami bűnt egy nő el tud követni a testével, azt én már -a drogon kívül- megtettem!

Mivel hiszek Istenben, ezért tudom, hogy amit most csinálok és ahogy ide jutottam nem véletlen!

33 napig juharszirup kúrát csinálok. Először a tükör miatt kezdtem el:((( Amit mutatott, az nem én voltam, még csak árnyéka sem önmagamnak! A férjem így is szeret, de azért neki sem lesz rossz, ha újra a régi bőrömben láthat. Az a spirituális tisztulás, ami tényleg a fejben történik, nálam egészen hamar megtörtént. Már nem érdekel az étel. Nem utáltam meg, szó sincs róla. De az ami mögötte van az evésnek az sokkal jobb. Tudom, hogy elcsépelt mondat: nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk. Rengeteg ilyen és ehhez hasonlót olvastam, miközben este 10-kor nyomtam magamba a tál tésztát, vagy éppen az akármilyen kenyeret. Azután megint jött az önsajnálat: "nincs mit felvennem", "megint megkérdezték, hogy jön a következő baba",....stb.

Nem tudom, hogy most mi kattant be nálam, de valahogy másképpen jár az agyam. Soha az életemben nem csináltam még ilyen hosszú léböjtöt. Most tartok a 19. napnál. Azért írom ezt ide le, mert a topic indító írás megállt ott, ahonnan én továbbléptem. 3 héttel ezelőtt én is csak azt írtam volna,: tényleg milyen igazad van, én is így gondolom....stb. Arra szeretnék mindenkit buzdítani aki még a saját szomorúságával és hájával van elfoglalva, hogy kerekedjen felül önmagán! Ez a legnehezebb a világon! De tényleg úgy van, ahogy Kijózanító írta,"az akaraterőnek utólag nagyon édes az íze"!

Teljesen igazad van!!!

Én is midnig mondtam jajj de nem tetszek magamnk, de majd holnap majd holnap..aztán közel a 100 hoz kaptam észbe.

És minden fejben dől el, 2 hónapja diétázom és nem is kívánok olyat amit nem lehet....egyszerűen letiltotta az agyam:)

ez pedig kötelezően megtekintendő:

[link]

Hogy mi az akaraterő? Talán az, amikor a lélek elkezdi zsarolni a testet valamivel. Megpróbálja rábírni valami olyanra, amihez semmi kedve sincsen, amitől fél, vagy teljesen értelmetlennek tart.

Zsarolás és hamiskás propaganda. "Meg kell tenned, mert megéri, mert e nélkül senki vagy!", vagy pedig a "még erre sem vagy képes?" pimasz szurkálódása. Aztán hosszas huzavona után rábírjuk magunkat olyasmire, amit egyáltalán nem akartunk korábban megcselekedni. Olykor dühösen, olykor saját testi és szellemi mivoltunkkal dacolva véghez visszük a "tettet", vagy éppen pont tartózkodunk tőle. Nyavalygunk és izzadunk, szitkozódunk, sűrűn az órára pillantunk, de persze egyszer ennek is vége lesz.

Utána persze elégedetten hátradőlünk, házi meggyszörpöt kortyolunk, és büszkén megveregetjük fáradt vállainkat. Még az is lehet, hogy jellemünk erejének próbatételének pusztán egyetlen értelme van. Eredménye, célja, vagy haszna nincs, pusztán a tett maga, a képesség, amire saját kútfőből merítettünk erőt. Nem fogtak ránk pisztolyt, nem versenyeztünk, sőt lehet, hogy nem is tudott róla senki. Egyszerűen kiolvastunk egy könyvet tévénézés helyett, levittük a szemetet, esetleg kocogtunk egyet a háztömb körül.

Azt kell, hogy mondjuk, az akaraterőnek utólag nagyon édes az íze, szinte mámorító, mint egy érett aszúbor, amit évek óta tartogattunk valami nagy eseményre, míg végül felbontjuk és belekortyolunk. Azt, hogy fejleszti-e a jellemet, nem tisztem megítélni, mindenesetre biztosan mindenkinek szüksége van egy kis egészséges önsanyargatásra, arra, hogy próbára tegye, hogy igenis képes olyan dolgokra, amit mások talán ki sem néztek belőle. Egyet azonban ne felejtsünk el, ebben a játszmában egyedül önmagunknak bizonyítunk.

Szia! Ebben a cikkben az Én gondolataim köszönnek vissza, minden egyes sorában! De, képzeld/képzeljétek el, hogy Nálam pár hete mi hozta meg az áttörést, nagyon vicces :)

Álmodtam valamit: szoktam nézni a topmodell leszek sorozatot, na és ezzel kapcsolatos: azt álmodtam hogy Engem valaki benevezett egy szépségversenyre és az a zsűri előtt álltam mint akik az említett műsorban vannak. És most jön a lényeg; hosszú, sárga (gyönyörűséges) szatén ruha volt rajtam, hosszú, derékig érő feket hajam volt és tökéletes (!) alakom. A zsűri agyon dícsért hogy milyen szép vagyok és milyen jó alakom van és külön kiemelte hogy szép laopos a hasam és remekül festek ebben a ruhában, igazi NŐ! Sőt Szuperjó érzés volt, persze megnyertem a versenyt. :) Felébredtem és eldöntöttem, hogy ezt most valósággá váltom. No, nem áll szándékomban szépségversenyen inulni, de a többit - ami a külsőmre vonatkozik - megvalósítom. No, azóta itt vagyok a fórumon, találtam egy ehhez megfelelő közösséget, egyik topik résztvevőinek a személyében :)

szóval azóta nincsenek kifogások, azóta töretlen haladok a célom felé, és tudom hogy sikerülni fog. és akármi lesz Én kerítek majd egy olyan ruhát :)))

szóval azt akarom mondani, hogy kell a motiváció és hogy észnél legyünk. mondjuk a Te esetedben az az 56kg nem tudom miért jelent akkora problémát, de Te tudod... :)

szia. Tetszik nagyon a cikked, ahogy megfogalmaztad szép munka :)

Csak hát amikor megnéztem, hogy hány kg vagy, hogy ennyire ellene vagy magadnak csalódnom kellett.. mert amikor megláttam h 56 kg vagy.. nos a magasságod is tökéletes hozzá és igy panaszkodni.. áhh :D

Tetszik a cikked megfogalmazása.

Nekem is volt időszakom, amikor azt gondoltam, csak az a szép, akinek tökéletes a teste. Fura, már túl vagyok ezen. Tökéletes nyugodtsággal áztattam a narancsbőrös hátsómat a Balatonban, bikiniben... Nem zavart. Láttam, hogy a nők 95%-ának ugyanolyan narancsbőrös hátsója van, nem láttam egyetlen tökéletes alakot sem. És láttam azóta olyan embereket élőben, akiknek a fényképétől lehidaltam, hogy milyen tökéletesek... A valóságban viszont nem szebbek, mint mi, halandók. Nem gondoltam volna, hogy eljutok idáig, de eljutottam.

Sya:)

Ezt a cikket én is irhattam volna, én is mindig azt mondom h "majd hnap" meg hogy "hnaptól biztos elkezdem" a fogyit.És nem igy történik.Ideig óráig mellőzöm a kenyeret meg az üditöket is pl,de semmi sem tartós,egy idő után feladom.

Hú!

Tök igazad van! Már az első mondatban benne van minden! Én is hasonló vagyok, a majd holnap sosem jön el igazán... :(