Miért nem megy a felejtés? (beszélgetős fórum)

Hát amit én tennék az az, hogy megkeresném, hogy beszélhetünk-e. Ha belemegy, akkor elmondani, hogy mit érzel és te újrakezdenéd. Ha ő erre nemmel válaszol, akkor rájönni, hogy nem ő a te embered.

Úgyse működött volna jól :)

Savanyú a szőlő hozzáállás, de amúgy pedig igaz. :)

Asztat én itten megkérdezhetem, hogy:

mit tegyek?

két évig voltunk együtt, három hónapja szakított, és én csak a szépre, a jóra emlékszem, egyszer sem kerestük egymást, és én újrakezdeném vele.

Ne sajnáld, ha valaki azért hagy ott, mert olyan VAGY, amilyen vagy :)"

helyesbítve :)

Nyugtasson a tudat, hogy ezen szinte mindenki átesik élete során :) Ezt is meg kell élnünk :)

Ilyenkor egyébként hajlamos az ember a másikat túldimenzionálni. Most ő ilyen szuper a szemedben és sokkal, de sokkal jobbnak látod, mint amilyen valószínűleg.

Azok a mondatok, amiket mond neked, azok pont arra jók, hogy jó trutyin érezd magad, mivel tehetetlen vagy, mert nem ad esélyt.

Tudod én egy dologra már rájöttem az életemben:

Ha engem valaki nem akar, akkor nekem jobb nélküle. Azzal lehetek boldog, aki engem akar és nem fél újrakezdeni :)

Most ez nagyon szívbemarkólóan hat, hogy ő emiatt és amiatt kiábrándult, de tudod milyen lenne egy olyan kapcsolat, ahol ennyire kellene figyelned minden lépésedet, mert a másik egy reakciód miatt kiszeret belőle?

Hogy nem tudnád elengedni magad és kényelmesen élni mellette az biztos.

Ne sajnáld, ha valaki azért hagy ott, mert olyan, amilyen vagy :)

Az lesz a boldog párkapcsolat, aki azért szeret, amilyen vagy :)

"Vele minden nagyon jó volt."

Akkor még együtt lennétek; nemde?!

A felejtés sok minden függvénye. Egyéni feldolgozás, érzelmek (...)

Vannak emberek, akiknek egy élet is kevés.

Egyébként lehet, hogy rosszul ítélem meg, de így olvasva a soraidat nagyon fiatalnak tűnsz.

(Jól értelmeztem a nyitó hsz-t. Fél év sok mindenre elég, de szakításon való túllépésre nemigen.