Miért nem emlékszem a múltbéli eseményekre? (beszélgetős fórum)

orulj neki! en emlekszem rossz dolgokra, nem ertem, miert nem torlodtek.

nagyon ezen agyalni nem kell, eljel ,szerezz elmenyeket.

ne csinalj ebbol problemat!

Nekem a gyerekkorom nagy része -az általános sulival bezárólag- kitörlödött. Mondjuk, nekem borzalmas gyerekkorom volt...

Ha összefutottam a volt osztálytársakkal, és ök elkezdtek mesélni pl. a csínytevésekröl, osztálykirándulásokról, stb., én csak értetlenül néztem.

Az elfelejtett események valószínüleg azért (is) törlödnek emlékezetünkböl, mert egyrészt nem igazán fontosak, másrészt a "lélek" így óvja magát a tragédiáktól. Talán...

Van ellenpélda is! Nemcsak dátumra, hanem percre pontosan emlékszem, pl. arra, hogy mikor & hol ismertem meg a férjemet, vagy találtam a cicámat.

Söt, van még megdöbbentöbb ellenpélda is: a Savant-szindrómában szenvedök között van egy, név szerint Stephen Wiltshire, aki SEMMIT sem felejt el; a megtörtént események úgy rögzülnek agyában, mintha egy videókamera rögzítené azokat. Olvastam róla - döbbenet! Hát, ilyen is van...

Érdekes, hogy nekem 6 éves koromig rengeteg emlékem van, egészen pici koromból is. Utána jött az iskola, borzasztó tanárokkal, és 6 éves koromtól egészen 9 és fél éves koromig (amíg el nem költöztünk, és másik iskolába nem kerültem) szinte nincsenek is emlékeim. Az új suliról megint rengeteg emlékem van.

Nálam egyértelmű, hogy erről van szó. Próbáld végiggondolni, mi lehet az oka annak, hogy a tudatod "szelektál".

Azt hiszem megvan az a könyv.. El kellene olvasnom.

Egyébként annyit javasolt a dokim olvassak sokat, keresztrejtvényt is fejtsek. Ami megmozgatja a sejteket..

Lehet, hogy tudat alatt elfojtod, mert az agyad "nem akar" emlékezni.

Bevillan egy kép, egy illat, de nem tudod összerakni, mert valami miatt ezekre emlékezni nem kellemes. Ebben egy jó pszichológus tud segíteni, vannak technikák, amellyel fel lehet tárni ezeket az emlékeket.

Általában azok feledékenyek akiknek vannak gondolatai, akiknek az elméjét leköti valami.

Tipikus példa erre a "szórakozott professzor" figurája.

Én is panaszkodtam a dokimnak, feledékeny vagyok. Tárgyakat elteszek, és nem tudom hova..

Meg vigasztalt, a betegségem velejárója.. :((((

Egy frissebb is van.

Ismerősöm télen újságolta, nagy örömmel, kisfiút várnak májusra. Sokáig nem láttam, el is felejtettem. Piacon nemrég láttam, és pár szóváltás után láttam értetlenkedik : De hát mondtam a télen.

Hazaértem és pár óra múlva jutott eszembe hogy : tényleg a télen mesélte! Nem barátnőm, de egy kedves ismerős.

Úgy gondolom ami fontos azt azért megjegyezzük, és elő tudjuk hívni..

Amit meg elfelejtünk, valószínű nem életbe vágóan fontos esemény stb.

Ez érdekes....hát, ha nem volt túl tragikus gyerekkorod, akkor nincs ötletem.

De, ha nagyon zavar, fordulj hipnoterapeutához.

Te meg egy jó nagy kretén, hogy egy falsch szöveget varrattál a hátadra, és ráadásul ország-világ előtt még hirdeted is.

Meg hogy a témánál maradjunk, le sem írta, hogy milyen memóriájával van a baj, a megértésed meg elpakolhatod, mert se arra irányuló választ nem írtál, hogy miként lehet ezen a (nem ismert) problémán segíteni.

Egy csinos nő bemegy az orvoshoz és kétségbeesetten panaszolja el a baját:

- Kérem, doktor úr, segítsen rajtam! Bármit, ami történik velem, fél óra múlva elfelejtem.

- Hmmm...vetkőzzön le kérem teljesen és feküdjön fel a vizsgálóasztalra...

Ez aztán a megértő hozzászólás.....

Jó nagy bunkó vagy.

Amúgy én is ilyen vagyok,azaz én nem emlékszek a régen történt dolgokra.

Pár évvel ezelőttig megvannak az emlékek (4-6),de a többiről csak képek vagy nagyobb események ugranak be.