Miért lépnek félre az emberek? Miért van annyi megcsalás? (beszélgetős fórum)

Nem, én nem ezt látom. nem szeretünk élni, panaszkodunk, kifogásokat keresünk, önigazolunk, állandóan azt nézzük mi az ami nincs, soha nem vagyunk elégedettek, szidjuk az országot, a kormányt, a politikát, szidjuk a szomszédot, az időjárást.

Utáljuk a munkánkat, az embert aki mellettünk él, a gyerekünket, mert már megint ordit.

Az anyóst, mert már megint mit akar. A munkatársunkat,mert nem akar lefektetni, a barátnőnket, mert ő megveheti, utáljuk a súlyunkat és azt, aki szebb és jobb. És a másik embert, mert nem ért meg.

mert nem szeret, mert nem adja meg azt amit elvárok tőle..

De legfőképp saját magunkat, mert képtelenek vagyunk sikeresek és boldogok lenni, mert nem jól választottunk, mert nem azt csináljuk amit szeretnénk.. és mindezért másokat hibáztatunk.

Ugye ismerős?

“A szeretetképesség annak a képessége, hogy megnyílok a külvilág felé, és szeretem mindazt, ami felém áramlik és ami engem ér. Mi mást tehetnék, mint hogy szeretek?…Mi az, hogy élek? Minden létező létének kibontakoztatására törekszik, szeretnie kell az életet és saját létét, ha nem akar hamvába halni, beszáradni, megnyomorodni…A szeretet senki sem tréfálhatja meg elhárító technikákkal és az elfojtás különféle trükkjeivel. A szeretet az egyetlen esélyünk arra, hogy elevenek és boldogok legyünk, ahelyett, hogy a halál felé vegetálnánk, és lassú öngyilkossággal siettetnénk azt. Aki nem a szeretet mellett akar dönteni, annak az élet ellen kell döntenie, élete attól kezdve már csak haldoklás. Csak aki szeret, az nyerte meg az életet.” írja Peter Lauster A szerelemről, a szeretetről című könyvében.

Vajon így éljük e az életünket?

Akkor öszefoglalva elmondhatjuk, hogy elkorcsosult világunk lelki síkon félrement? Az emberek érzelmi sérültek, szeretethiányosak, és tele vannak önzőséggel?

Annyi elvárás, megfelelmi akarás küzd bennük a mindennapi megélhetés során, hogy már nem jut energiájuk a saját lelki életükre? Már elfáradnak a mindennapi stresszben és a társukra már nincs energiájuk? Mindenki begubózik a maga kis lelki világába és nem hajlandi megnyílni, kitárulkozni és bizalmatlan?

Mindenki elvárja azt, hogy fogadják el olyannak amiylen, de ezzel szemben képtelen elviselni a másik ember másságát?

Vagy már annyira önzőek vagyunk, hogy a saját örömeink, kielégülésünk fontosabb, mint másé? Képtelenek lennénk feláldozni magunkból valamit is azért, hogy a másik ember jobabn érezze magát?

Szeretetre vágyunk, miközben semmit se teszünk érte?

Lusta, kitartásra képtelen, türelmetlen emberek volnánk, akik tele vannak elvárással, de tenni pedig nem akarnak semmit érte?

Nem tanultunk meg küzdeni?

nem is hallottam róla:(a wall-e ről

De robotokkal minek házasodni? Vajon ez a keret:a házaspár és a család gyerekkel "fenn akar maradni" egy ilyen evolúció során?

Láttad a Wall-E című mesét. Az is egy verzió, még ha csak nagy vonalakban is.

A másik hogy robotokkal fogunk házasodni. Mindenki pontosan az igényinek megfelelő partnert kapja.

Nem mondom hogy ez lenne a "szép" jövő, de az esély a levegőben van.

Mindenki csak követeli a szeretetet, de adni nem akar. Szinte üzletté vált: figyelem mennyit ad a másik, majd én is csak annyit viszonzok, nehogy kihasználjon...

Vagy egyszerüen hiányzik az emberekből a szeretet képessége? Szeretni könnyű a barátokat, a többi embert, mert nem élnek velünk együtt. De a társunk, a párunk velünk él, s mindennapos odafigyelést igényel..

Nem vagyunk alkalmasak arra, hogy másokra figyeljünk?

Mert még magunkra se tudunk?

Csak egy példa. Ismerek valakit aki szexfüggő.

Minden partnerét megcsalja.

Miért?

gyerekkorában nem kapta meg azt a szeretetet, amit szeretett volna, így korán a szexhez nyúlt, 10 éves korában a szexel pótolta szeretethiányát. Ami a mai napig így van, és már 36 éves. Ha valaki szeretethiányos, akkor lényegtelen, hogy mivel pótolja, vagy kompenzálja ezt a hiányt. Ugyanis a szeretet vagy benne van az emberben, vagy nincs, kivülről nem lehet pótolni. ha kapsz is, az nem belőled jön, nem a tied, hiányát érzed.

Szerintem a notorius szexfüggők érzelmileg beteg emberek. Egy mélyérzésű ember nem élvezi a lélektelen szexet.

Csak az, aki felületes és sekély lelkivilágú.

Szerintem a huseg az nem olyan dolog,ami magatol jon, hanem azt meg kell fogadni, hogy igenis huseges leszek hozza,meg akkor is, ha mar ugy erzem, hogy semmi keresni valom mellette,de megis egyutt vagyunk. Amikor valaki rajon,hogy a parja hutlen volt, szerintem, azzal emberileg alazza meg a masikat, valakinek akar az egeszseges onbizalmat is a foldbe dongolheti.

Az ember mindig talalhat egy szebbet, jobbat, csinosabbat, okosabbat, stb, ezzel mindenki tisztaban van...

Szoval szerintem az az alapveto problema, hogy az emberek nem fogadjak meg a huseget.

Nem is TERVEZEK írni többet,de ha már minden szavamat kielemeztél,..kérlek tedd+ a sajátoddal is..:)

Örülök hogy az eredeti kérdésre is reagáltál azért:)

Én csak dióhéjban leírtam az "életem" nem gondoltam hogy,..de kár volt.

További jó fórumozást kivánok mindenkinek!

"Kedves fórum társak!:) Szeretnék /nem/ pár szót hozzá szólni a témához soha nem írtam fórumokba s nem is tervezem:)"

Fórum hozzászólások:

>> Összes .málna- hozzászólás (14864)

wtf?!

Nade, az eredeti kerdesre valaszolva:

Azert, mert ilyen-olyan okokbol kifolyolag elkapkodjak a (hosszu tavu) parvalasztast. Aztan meg mar nem elkapkodnak, csak kapkodnak, fuhoz, fahoz, kolbaszhoz, stb...

Köszönöm szépen:)!

Mindenkinek ezt kívánom!

Ha csak "ezt" vetted le kár volt végigolvasnod..

/egyébként az én képem szerepel az adatlapomon, a Te képed......:)/

És mi a helyzet a korabeli piroslámpás házakkal?

Oda csupa egyedülálló agglegény járt?

Vagy ha fizet érte az ember az nem számít megcsalásnak?