Miért kerülök mindig ilyen közösségbe? (beszélgetős fórum)

Úristen, most mondta egyik ismerős, hogy milyen a suli. Nem akartam elhinni, hogy ilyen létezik. Részegen mennek be, a tanár lecarja mit csinálnak órán, vagy szünetben. A tanár mobilozik órán, ez egy csepeli középiskola. Mobilfelvételeket láttam, elkeserítő.

Tanácsot nem tudok adni, talán egy másik iskola lenne, de amiket hallok az sem segítség.

Ott kezdeném, hogy általános iskola óta mindig ki voltam/ vagyok közösítve, mert visszahúzódó, csendes gyerek vagyok. Csúfolt, kötözködtek.

Emiatt szerintem ez részben az én hibám is. Amennyire emlékszem óvodában sokkal jobb volt a helyzetem ilyen téren. Amikor elmentem középiskolában, azt gondoltam, hogy már érettebb emberek lesznek mert hát ugye középiskola. De az a baj hogy tévedtem. Eleinte még nem volt semmi gond, bár már akkor sem voltam társasági ember az általánosban elszenvedett sérelmek miatt.

Aztán tavaly elkezdtek megint szívózni velem, de ez is olyan társaság sajna mint amilyen az általánosban. Nincs összetartás, megy a beszólogatás a tanároknak egyaránt, van egy fiatal tanárnő.

Néhány fiú osztálytársam mindig utalásokat tesz, hogy jól néz ki stb., nem részletezem.

Nem fogadnak szót, órán bömböltetik néha a zenét. Megy a folyamatos dumálás, pukkangatás. Mindegyik a telefont nyomkodja. Kimennek csak úgy random a táblához, dobálják a szemetet. De bezzeg, amikor tavaly az igazgatóval volt óránk, akkor kussban volt mindegyik, síri csend volt.

Vannak blokkok, egyikbe se vagyok benne. Olyan gusztustalan némelyik. Elmesélem, reggel van, ülünk, már bent volt egy sz@rkavaró (fiú), bejön a lány a trióból, ahol ő, egy fiú, aki biszex, meg van egy másik lány. Na bejön a lány és kérdezi a sz@rkavaró tőle hogy tényleg igaz hogy b_zi XY (a gyerek neve) és ő mondta hogy igen, az.

Ilyenkor nem értem, ha olyan jó barátok, akkor mi a búbánatnak mond el ilyet róla. Gondolom megbízott benne a srác, hogy nem mondja el senkinek, és tessék ezek a "barátok"

Van egy pár gyerek, akik néha úgy random elkezdenek szólogatni meg anyázni, visszaszólok nekik mindig, de nem nagyon ér semmit. Meg a másik osztályból is. De azt tapasztaltam, ha ketten vagyunk bármelyikkel, akkor nem szólogatnak be, normálisan eltudok beszélgetni, bár ez sem mindegyikre igaz.

Meg van egy fő "bully"-m, bár nem tudom mennyire nevezhetem annak, mert ha megindulok felé akkor mindig elmenekül. Ez mindig dobál, óra előtt hiába megyek el tőle messzire, mindig odajön kötekedni meg dobálni. Már szólni akarok a szüleimnek, de szégyenlem hogy annyira nem tudok kiállni magamért. Apámtól mindenki tart a faluban (meg a c-k is). Meg jó kiállása van, határozott. Ami miatt büszke is vagyok rá :) meg ez a testvéremre is igaz, csak én örököltem ilyen nyugodt, békés természetet "sajnos" ha lehet így mondani.

Megütni meg nem akarom annyira, mert félek, hogy én húzom a rövidebbet. Meg is említette ez a f*reg, hogy nem üthetem meg, mert kicsapnak, szóval azt hiszi bármit megtehet. Meg ha verekedésre kerülne sor, általában elkezd remegni a szám, lefagyok :/ de nem tudom meddig tűröm még. Valami tanács?