Miért kerülök mindig ilyen közösségbe? (beszélgetős fórum)

Nekem szerencsére sosem kerültek ezek testközelbe, dicsekvés nélkül mondhatom, iskolában mintagyerek voltam.

Amúgy nem volt még annyira jellemző a bandázás, iskolai "mobbing", hogy valaki öngyilkos lett volna, mert kiszekálták.

Ez lett az eredménye annak, hogy nem szabad rendre utasítani a gyereket, mert sérül.

Bezzeg az én gyerek koromban ott volt a tanári asztalon a nádpálca. A fenékre verés és a körmös ja, és a szamárpadba ültetés napi szintű gyakorlat volt. Nem is volt ész nélküli rohangálás, tiszteletlen beszéd a tanárral és lövöldözés sem.

Ismerősöm Pesten tanít egy gimiben. Ott is esznek, ha rászól, azt mondja; cukros, neki most kell ennie. A másik is vesz elő kaját, mondván: megkívánta. A folyosón és az ajtókon úgy rohannak át, hogy majdnem felborítják a tanárt.

Panaszkodnak, hogy fáznak, de zokni nincs a lábukon, ezt már pár éve látom.

Elveszik a tanár kedvét a tanítástól.

Bocsi, a laptopom billentyűi haldokolnak...

*ami 3-4 klikkből állt

*betenni az újakat

Sajnálom, hogy ez történik veled, annak idején én is kiközösített gyerek voltam. Kövér kislány voltam általánosban, ott se szerettek, bár 1-2 barátom mindig akadt, de rettegtem, ha betegek voltak, mert egyedül kellett végigcsinálnom a napot, és velem sose álltak párba, látványosan fujjogtak, nyelvet öltöttek, aztán gimiben ugyanez volt, nagyon szenvedtem. Együttérzek veled, de erre nem tudok megoldást azóta se. Gimiben már durva volt a helyzet, a fiúk simán megrugdostak az öltözőben (volt egy közös szekrényes helyiségünk, szoktam vele álmodni a mai napig), berúgták a fémszekrény ajtaját és nem lehetett kinyitni, sorra kaptam az egyeseket tesiórán, mert nem fértem hozzá napokig a szekrényem tartalmához. Annyira végtelenül szar volt, sajnálom, hogy neked is át kell élned ezt.

A mi osztályunkban folyamatosan fluktuáltak az emberek, mert a kemény mag (ai 3-4 klikkből állt) elüldözött egy rakás embert, ezért hozzánk lehetett beteni az újakat... Van olyan osztálytársam, aki a mai napig nem jön el osztálytalálkozókra, mert őt is kipécézték anno maguknak és azt mondta, hogy neki ez nem hiányzik akkor se, ha már mindenki felnőtt és már nem olyan kretén, mint régen. Hát, igaza van...

Ha gondolod, nyugodtan írj privit nekem, bár attól tartok, hogy túl sokat nem fogok tudni segíteni, de hidd el, hogy nagyon megértelek. Felnőtt vagyok egy jó ideje, de van amit nem tudtam feldolgozni én se még.

Rettenet, ami most van egyes helyeken. Ezt nagyon gyorsan központilag kellene megoldani, ha az angolok kicsaphatnak egy diákot, mert visszaszól a tanárnak, vagy nem veszi fel a nyakkendőjét, akkor itt, hogy lehet, hogy a tanár szeme láttára isszák le magukat retorzió nélkül?

Én most szembesültem ezzel, teljesen felkavart. az ilyen iskolákat be kellene zárni, felszántani, sóval behinteni. Az ilyen "pedagógusokat" meg akik ezt elnézik, a picába kirúgni.

Nekem úgy rémlik, agyatlan időszakunk mintha korábbi évekre esett volna.

Aki nem tanult tovább, 14 éves korától dolgozott, 17 évesnek már szakmája volt. Nem papírgalacsint dobált, herbálozott, füvezett. Elmúlt évtizedekben nagyon elsza.ódott valami.

Egyszerűen, amit a FI is írt, hogy zenélnek, mászkálnak...

majd, ha kicsapnál őket, talán a szüleik jobban odafigyelnének.

Ezzel a mentalitással milyen képzettséget kapnak?

Alszanak a padon, isznak, drogoznak, ha kedvük támad táncolnak órán, nonszensz.

Ha kell csapják ki! De ugye, akkor a melóhelynek is lőttek.

Teljesen elszörnyedtem, hogy egyes iskolák hova züllöttek.

Gondolkodtam, de semmi jó ötletem nincs. Átérzem, hogy egyedül vagy a problémáddal, de amikor a többség ilyen nem tudom mit lehetne tenni.

Ha nagyon nem bírod beszélj a szüleiddel. Lehet mégis másik iskola kellene, mert ha ott lennének gondok, mondjuk édesapád balhézna, nem hiszem, hogy nyugalmat találnál.

De ehhez kell a pedagógus is, maga az igazgató, és aki az intézményeket kezeli.

Bacca meg a ló, aki így ebek harmincadjára hagyja az intézményt, hogy azokat a gyerekeket bántalmazzák, akik tanulni szeretnének.

Milyen már, hogy egy iskolában isznak, kábítóznak? A tanárok meg szemet hunynak?

Úristen, most mondta egyik ismerős, hogy milyen a suli. Nem akartam elhinni, hogy ilyen létezik. Részegen mennek be, a tanár lecarja mit csinálnak órán, vagy szünetben. A tanár mobilozik órán, ez egy csepeli középiskola. Mobilfelvételeket láttam, elkeserítő.

Tanácsot nem tudok adni, talán egy másik iskola lenne, de amiket hallok az sem segítség.

Ott kezdeném, hogy általános iskola óta mindig ki voltam/ vagyok közösítve, mert visszahúzódó, csendes gyerek vagyok. Csúfolt, kötözködtek.

Emiatt szerintem ez részben az én hibám is. Amennyire emlékszem óvodában sokkal jobb volt a helyzetem ilyen téren. Amikor elmentem középiskolában, azt gondoltam, hogy már érettebb emberek lesznek mert hát ugye középiskola. De az a baj hogy tévedtem. Eleinte még nem volt semmi gond, bár már akkor sem voltam társasági ember az általánosban elszenvedett sérelmek miatt.

Aztán tavaly elkezdtek megint szívózni velem, de ez is olyan társaság sajna mint amilyen az általánosban. Nincs összetartás, megy a beszólogatás a tanároknak egyaránt, van egy fiatal tanárnő.

Néhány fiú osztálytársam mindig utalásokat tesz, hogy jól néz ki stb., nem részletezem.

Nem fogadnak szót, órán bömböltetik néha a zenét. Megy a folyamatos dumálás, pukkangatás. Mindegyik a telefont nyomkodja. Kimennek csak úgy random a táblához, dobálják a szemetet. De bezzeg, amikor tavaly az igazgatóval volt óránk, akkor kussban volt mindegyik, síri csend volt.

Vannak blokkok, egyikbe se vagyok benne. Olyan gusztustalan némelyik. Elmesélem, reggel van, ülünk, már bent volt egy sz@rkavaró (fiú), bejön a lány a trióból, ahol ő, egy fiú, aki biszex, meg van egy másik lány. Na bejön a lány és kérdezi a sz@rkavaró tőle hogy tényleg igaz hogy b_zi XY (a gyerek neve) és ő mondta hogy igen, az.

Ilyenkor nem értem, ha olyan jó barátok, akkor mi a búbánatnak mond el ilyet róla. Gondolom megbízott benne a srác, hogy nem mondja el senkinek, és tessék ezek a "barátok"

Van egy pár gyerek, akik néha úgy random elkezdenek szólogatni meg anyázni, visszaszólok nekik mindig, de nem nagyon ér semmit. Meg a másik osztályból is. De azt tapasztaltam, ha ketten vagyunk bármelyikkel, akkor nem szólogatnak be, normálisan eltudok beszélgetni, bár ez sem mindegyikre igaz.

Meg van egy fő "bully"-m, bár nem tudom mennyire nevezhetem annak, mert ha megindulok felé akkor mindig elmenekül. Ez mindig dobál, óra előtt hiába megyek el tőle messzire, mindig odajön kötekedni meg dobálni. Már szólni akarok a szüleimnek, de szégyenlem hogy annyira nem tudok kiállni magamért. Apámtól mindenki tart a faluban (meg a c-k is). Meg jó kiállása van, határozott. Ami miatt büszke is vagyok rá :) meg ez a testvéremre is igaz, csak én örököltem ilyen nyugodt, békés természetet "sajnos" ha lehet így mondani.

Megütni meg nem akarom annyira, mert félek, hogy én húzom a rövidebbet. Meg is említette ez a f*reg, hogy nem üthetem meg, mert kicsapnak, szóval azt hiszi bármit megtehet. Meg ha verekedésre kerülne sor, általában elkezd remegni a szám, lefagyok :/ de nem tudom meddig tűröm még. Valami tanács?