Miért ilyen a legtöbb férfi? Vagy csak én vagyok „maradi”? (beszélgetős fórum)

Az ilyen és hasonló dolgok nem elgyengülések, sokkal inkább tükröznek szemléletmódot és mentalitást. Példa a múltból: gyűjtés Isaura szemműtétjére. Ami azóta lezajlott a fejekben azt nem hívnám pozitív változásnak. Az sem volt normális, de ma már sokkal nehezebb igazán jó műsorokat találni. Miért is vesződnének velük, hisz nincs rá igény. Nekem ez utóbbival van bajom.

Nem hajszolom a tökéletességet, hisz magam sem vagyok az. De be kellett látnom hogy sokkal könnyebb dolgom lenne elvárásaim inkább csak hajszínre és mellméretre korlátoizódnának, azokhoz egyszerűbben találnék partnert. Viszont a "fejbeni" elvátásaimmal eddig nem volt szerencsém. Nem kell hogy sznobszerűen túlművelt legyen, de józan ész és széleslátókörűség, a dolgok megértésére való hajlandóság igenis legyen meg. Ne vegyen be mindent amit hall és lát, ne csak fogyassza az információt mindenféle szűrés és értékelés nélkül.

Miért baj, ha az egyébként "értékes" emberek is néha-néha, vagy bizonyos dogokban elgyengülnek?

Te jobban szeretnéd, ha valaki titkolná, hogy bizonyos dolgok érdeklik, mintha nyíltan bevallaná?

Nem szabad a tökéletességet hajszolni!

Nincsen idegesítőbb a "tökéletes" embernél! :)

Talán egyetlen idegesítőbb akad, mégpedig az, aki ezt hiszi magáról!

(A tökéletes ember mellett csak szemétnek, alávalónak, hibásnak, értéktelennek érezheti magát a mezei halandó)

Ha észrevetted, nem egy fórumozóval van szinte napi kapcsolatom. Aki nekem címez bárhol egy hozzászólást, arra minden esetben válaszolok is (kivéve az említett 3 embert)

A háttérben is megy a levelezés privátban.

Nem azt mondom, hogy sok emberrel, mindössze néhányan vannak, akikkel szinte naponta (vagy akár naponta többször is írunk egymásnak)

Persze mindent ott se írunk le magunkról, de ott se ez a cél.

Megígértem mindenkinek, ÉS BE IS TARTOM, hogy ha bizalmasan közölnek velem valamit, az megmarad kettőnk között.

Nyilván egészen más lenne, ha itt (vagy bárhol) más céllal, mint például ismerkedés, társkeresés miatt lennék fenn.

Az se biztos, hogy sikerül mindenki problémáját megoldani, kezelni, vagy akár átéreznem is.

Miután nekem jelenleg nincsen tárkeresési célom (és remélem nem is lesz) talán nehezebben érzem át az ilyen irányú gondokat.

Nem is itt kell társat keresni! A fórumot nem ezzel a céllal hozták létre. Viszont arra mindenképpen jó, hogy emberek közt lehetek, és tájékozódhatok a mindennapi problémákról gondokról.

És talán egy kicsit tartozom is valahova...

Eljön a pillanat, ebben biztos lehetsz.

De azért ne legyél földhöz ragadt, és ne az általad kigondolt "paraméterek" alapján közelíts vagy ne közelíts valakihez.

Ugyanis, a boldogság az nem mindig olyan formában kopog be az ajtódon, amilyen formában te azt elvárod, vagy elképzeled. Ezért ne az elképzeléseidnek élj, hanem a jelennek, meg az érzéseidnek. Ha így teszel, akkor észre fogod venni amikor ott van az alkalom. :)

Nálam pl. a boldogság olyan formában jött, hogy alig akartam felismerni, elfogadni, és észre venni, pedig szinte rám rúgta az ajtót. Én még így is majdnem elszalasztottam, mert szöges ellentétben volt mindennel, amit én úgy gondoltam. Már nincsen vele ellentétben, mert már semmit sem gondolok úgy, mint akkor.

Dohányzás: Tökre érthető. Én dohányoztam, aztán sikerült letenni... A dohányos ember szájából áradó szag számomra az talán a leginkább gyomorforgató élmény tud lenni a világon... Ebben nem alkalmazkodhatsz!

A többivel kapcsolatban meg, ALFA elmondta a gondolataimat kb... :)

Mindenben soha nem lehet egyezni, de alkalmazkodni, megismerni, és szeretni, lehet. Ha két ember figyel egymásra, akkor lehet belőle bármi...

Pl. engem soha nem érdekelt a roncsderbi, de elmegyek rá, mert a páromat érdekli. És nem is volt rossz. Élveztem végül. :)

És fordítva is voltak hasonló dolgok.

Megismerjük amit a másik szeret, bele kóstolunk, és ki tudja, talán rájövünk, hogy nem is olyan rossz az.

azt hiszem,az nem elég egy párkapcsolathoz,hogy tudsz,vagy pontosabban ő tudna bárkivel kommunikálni.

Az ember a párjával rendszeresen szeretne kommunikálni,mindenféléről,ami érdelkli.nem tudom,találtál-e pl.itt olyan embert,akivel van kedved szinte bármely gondolatodat megosztani,illetve kíváncsi vagy az övéire is,mindenfélére,és időt szánsz rá,h elolvasd,és válaszolj is mindig.

((én pl elbeszélhetek itt mindenféléről,de az fel sem merült,hogy vkit akár msn-re felvegyek,és akár 2 naponta is ráírjak pár sort.)).

és a párkapcsolathoz még ennél is több kell, és úgy nézem,Ludwignak sem jó akármi..és mért is lenne jó..Ha az ember nem függő személyiség,és képes egyedül is létezni kiegyensúlyozottan,akkor érdemes megvárni azt,akivel valóban jó lesz.

Nem tudom, hogy mi volt az előzménye, hogy így alakult az életed, de biztosan nyomós okod van rá, hogy eddig nem "hajtottál rá" a partnerkapcsolat kiépítésére.

Ennek persze te tudhatod csak az igazi eredőjét. Nem firtatom, mert semmi közöm hozzá.

Azzal nem értek egyet, hogy csupán egyetlen kizáró tényezőt említesz. (pl. dohányzás)

Hazánkban jelenleg a felnőtt lakosság valamivel több, mint a 40%-a dohányzik. Akkor még mindig ott van a több, mint fele!!!

A beszédtéma már egészen más dolog! Persze azt se lehet erőltetni, hogy teljesen más értékrendű emberek azonnal megtalálják a közös hangot egymással, de nem is kizárt.

Ez egy társasjáték, amihez neked is hozzá illik tenni a sajátodat, másként nem lesz belőle semmi.

Egy kicsit pozitívabb hozzáállás sokat segít.

Itt van például ez a fórum! Itt különböző rnemű, rendű és rangú emberek osztják meg egymással a gondolataikat.

Itt se mindenki ért egyet a másikkal. Néha viták és konfliktusok is kialakulnak. De azért vagyunk, hogy ezeket feloldjuk!

Ha beleolvastál a hozzászólásaimba (egy fórumozót kivéve) senkivel nem voltak itt komoly konfliktusaim. Igaz 3 hozzászólóval nem állok le vitatkozni (ők már tudják is hogy kikről van szó) mert értelmetlennek, parttalannak tartom az örökös "mérkőzéseket, győzködéseket"

A többiekkel szinte azonnal képes vagyok a kommunikációra. (Pedig elhiheted - az életkoruk alapján - a többségük könnyedén a gyerekem is lehetne)

Egyszerű a dolog! Csupán érdeklődéssel és megértéssel, jó szándékkal kell közeledni másokhoz!

Kívánom, hogy sikerüljön ez neked is!

Az általam kifogásolt dolgok nehezen, vagy egyáltalán nem változnak. Pl a dohányzás. Hiába lehet hogy egy angyal, de a cigaretta már az ismerkedést magát is kizárja. Ilyen dolgokban hogy legyen az ember nyitottabb? Vegyek palackos levegőt?

Másrészt a korosztályomnak már többé-kevésbé rögzült értékrendje van. Ha pedig elfogadom hogy más-más dolgokat csinálunk, illetve a beszédtéma is más, akkor minek legyek vele? Üljünk külön szobában, nézzünk külön műsorokat, külön helyekre látogassunk el? Ezt most, egyedül is meg tudom tenni.

Legyél nyitottabb, megértőbb az emberekkel.

Nem lehetünk egyformák. (Szépen is néznénk ki, ha azok lennénk)

Hagyd, hogy azok, akik közelítenek hozzád, azok megérinthessenek és ne pattanjanak le a "buborékodról"

Fogadd el, ha valakinek más az értékrendje és ne próbáld megváltoztatni, hagyd inkább, hogy ő változzon meg, ha akar.

Ha magadban a változtatás ötlete felmerül, ne tiltakozz ellen, hanem valósítsd meg! :)

Azért az se ártana, ha egy kicsit te is nyitnál!

Az még nem jelent egyszerre gyerekvállalást! :)

Ha magamból indulok ki nekem elég nehéz betörni a személyes buborékom ba ami az évek alatt fejlődött ki. Ma kevesen próbálják meg. Ezalatt persze nem a szerepek felcserélését értem, de egy nőnek is ki kell érdemelnie az én bizalmamat,s ehhez neki is lépéseket kell tennie.

Senki sem tökéletes, én sem. De itt állok 34 évesen, kevés kapcsolatit tapasztalattal, s szinte szürreális amit körüs-körül látok.

Ne hidd... Nem rólam van szó speciel (mert nem keresem az igazit, úgy érzem már megtaláltam), de van nem egy és nem két velem egy korú ismerősöm, akik egyszerűen nem találnak.

Pl. a barátnőm fiatal, gyönyörű, okos és kedves lány, 2 éve nem talál magának egy épkézláb pasit... Én sem hinném el, ha nem látnám... És nem egy ilyen példa van előttem.

A te korodban ez még nem lehet probléma.

Rengeteg időd van arra, hogy az igazit megtaláljad.

Rengeteg normális gondolkodású férfi létezik.

Szerintem nem így van.

Vagyis, persze, mi szabjuk meg...

Csak manapság már annyi könnyűvérű kis nőcske van, akiket ripsz-ropsz meglehet kapni, hogy aki normálisan szeretne ismerkedni, emiatt egyszerűen nem talál. Én ezt vettem észre.

Persze, erre lehet azt mondani, hogy a maradék normális gondolkodású férfi embert kell "megtalálni" na de mégis hol találják meg, s hogyan?!

Na erre nem nekem kell választ adni, mert ez már nem az én problémám. :)

Nem vagy maradi , csak utopiakat kergetsz :)

A legtöbb ferfi mindeg is ilyen volt es ilyen is marad , mi nök szabjuk meg a hatarvonalat hogy ,mit ,meddig es hogyan lehet :)

kemény munkád van,úgy látom...

ez nagyon tiszteletreméltó.

..ám: szerintem egy nő,ha szeret téged,szerteszét aggódja magát,ha a te életed-munkád iylen feladatokból áll.Sőt ez akár gátja is lehet a kapcsolatnak,hogy egyszerűen nem oylan erős az adott nő lelkileg(szerintem én sem lennék),hogy nap mint nap az életedért aggódva éljen.Ilyesmire tán csak az édesanyák alkalmasak,bár biztos őket is kiborítja.

Erre a problémára kétféle megoldást látok. Megalkuszom önmagammal, ami nem megy. Vagy elfogadom hogy az út amit választottam kényszerű lemondással jár ezen a téren. Leginkább a tudat hiányzik hogy valaki vár rám, gondol rám, netalántán aggódik értem.

Hogy éltem túl tíz évet? Szamuráj filózófiával. Elfogadni hogy megtehetsz mások helyett dolgokat amiket ők nem tudnak. Hisz ha valami történt volna velem, az senkinek nem fájt volna, nem okozott volna szenvedést. Ez ad egyfajta higgadt stabilitást a cselekvéshez, legyen az gázpalackcipelés az elöntött házból, vagy besült kézigránátok halomba pakolása.