Miért fáj a szerelem?? (beszélgetős fórum)
Szióka
Hát én is nehéz cipőben vagyok,de szerintem ha egy Pasi Imád Téged akkor ha teheti és alaklom van rá akkor csókolózik veled ,hiszen az egy csodálatos érzéki dolog amire nem kellene,hogy mondjon bármit is,ha nem csókolni és imádnia kellene Téged!!
Köszönöm. Az a nick én voltam. És nagyon szenvedtem. Talán annyira még soha. 5 évig tartott kihevernem a semmit lényegében. :S
Én nem találkoztam vele sokat, kb havi 1x, vagy annyiszor sem. Háát érdekes volt megélni. :)
Szióka
Hát akkor egy cipőben járunk!
És borzasztó érzés,hogy én is akit szeretek heti 1x találkozunk,pedig mint azt tudjuk,ha az ember akar valamit ,mindenre van megoldás!Én mindig fel dobom hogy ekkor meg akkor randi-és jönnek a kifogások,akkor nem mert...... most legyünk okosak!
Lehet reménytelen ez a kapcsolat,én már semmit nem értek!
De veled érzek!!!
Nem jó megközelítés, az egyensúly magasabb érzelmi/megelégedettségi szinten való elérése nem csak egy kósza ábránd, hanem elérhető.
Másrészt ha elfogadom a megközelítésed, akkor meg ott van az, hogy igazi mély fájdalommal egy közeli hozzátartozó halála sújtja le az embert, így a szerelemnek nem szabadna fájnia, hanem ez ilyenfajta fájdalmakat kellene ellensúlyozni.
Csak most regisztraltam es nem hozhatok meg letre uj temat, azert irok ide:
Sziasztok,
Szeretném a tanácsotokat kérni.
Nagy hülyeséget csináltam. Csak röviden a tények: apám molesztált kicsi koromtól fogva, és egy nagyon önző alak volt. Sajnos sok mindent eltanultam tőle és most ennek iszom a levét. Nagyon nagy szeretet hiányom van, romantikus filmeken tengettem utolsó éveimet és folyamatosan arra vártam, hogy majd megkéri a párom a kezem az én elképzeléseinek megfelelően. Közben pszihológushoz jártam, hogy feldolgozzam a múltam, elég sokáig tartott bizonyos dolgokat felfogni. De ő végig ott volt mellettem, vettünk házat együtt, de én csak a gyűrűt hajtottam ... a végén beleegyezett, de addigra már bedepiztem a múltam miatt. Nem voltam képes túllépni a múlt sérelmein, 4 hónapig gyógyszert is szedtem. Annyira rossz volt, nem találtam a helyem, mindent megkerdőjeleztem és egy hirtelen döntéssel töröltem az esküvőt. Tudom, nagyon csúnya dolog volt és higyjétek el, bánom is nagyon. De tudom, hogy belekényszerítettem volna az esküvőbe és emiatt nem bánom. Először próbált kibékülni velem, de ahogy itt az elején írtátok, minél jobban nyomult, annál jobban menekültem. Mire észbekaptam, már ő nem annyira biztos a dolgában. Hétfőn volt egy hete, hogy szétköltöztünk és nagyon-nagyon hiányzik.
Nem a sajnálatotokra van szükségem, mert tudom, a múltamon túl kell lépjek, hiszen soha de soha nem lehetek boldog ha nem teszem.
Most próbálom én is hagyni egy kicsit, hadd gondolkodjon. Sírt amikor elköltöztem, de azt montda, úgy szeretné meghozni ezt a döntést, hogy akkor végleges legyen. Mégis félek, hogy talán azt mondja, tudod mit? Nem érsz meg ennyi szenvedést, és még magam is igazat adnék neki.
De nem tudom elképzelni nélküle az életem.
Szerintetek van még esély? Ha igen, akkor mit tegyek? Próbálok tornázni járni, mert a nagy múlton való rágódásomban, bizony jócskán felszedtem pár kilót, amitől jó lenne megszabadulni. Nem hiszem el, még így is szeretett ...
sokkal okosabb emberek sem tudták rá a választ:)
sajnos
Szerintem nem a Szerelem, mint érzés fáj, inkább a Szerelmünk hiánya,mint nálad pl. a távolság az okozó, másnál a reménytelen elérhetetlen, nem viszonzott szerelem stb.De tény a kettő együtt jár, kézen fogva.
Remélem nemsokára annyit lehettek együtt, hogy csak na!
fogalmam sincs,miért fáj,de nekem is fáj!
Rohadtul szenvedek!!!!