Mi van a halál után? (beszélgetés)
Mégha pár 10 évvel ezelőtt írod, akkor lehet, hogy elhiszem. Viszont napjainkban épp az ellenkezője látszik. :)
Hol?
Az már más kérdés, hogy a nagy vallási fellendülés mellett fellendült a spiritizmust gyakorlók száma is. Mert az embereknek eszmék kellenek
Vagy mert talan fejlodtek es elkezdtek tisztabban latni.De a biblia is egy eszme korul forog,a megvaltas eszme korul nem?
Tudod, egyik eszméből, a másikba vándorolnak, aztán elcsípnek egy-egy dolgot, és próbálják alátámasztani az általuk kigondoltakat.
Tudod a halalbol visszatert emberek pl nem vandorolnak egyik eszmetol a masikig,legfeljebb az addig hitt es elfogadott eszmejuktol tavolodnak el,vagy felismerik hogy amit addig hinni veltek teves volt.Es ez naluk mar nem csak hit,hanem valodi meggyozodes.
Azért a Biblia megingathatatlan, szilárd gondolatokat tett az asztalra, amit nem vitatahat senki, józanul gondolkodó ember
Erdekes,en jozan gondolkodasu embernek tartom magam,megis elvitathatonak tartom a bibliai gondolatokat.
És bizony, halál után jönnek azok a fránya kukacok (hacsak nem más temetkezési módot választ valaki).
Ez vitathatatlan,hogy azok is jonnek.De Docens azt allitotta h csak azok jonnek.En ezt nem allitottam.
Mégha pár 10 évvel ezelőtt írod, akkor lehet, hogy elhiszem. Viszont napjainkban épp az ellenkezője látszik. :)
Az már más kérdés, hogy a nagy vallási fellendülés mellett fellendült a spiritizmust gyakorlók száma is. Mert az embereknek eszmék kellenek. Nem feltétlenül a keresztények hagyták el a hitüket, inkább más helyről nőtt meg a spiritizmust gyakorlók száma.
Tudod, egyik eszméből, a másikba vándorolnak, aztán elcsípnek egy-egy dolgot, és próbálják alátámasztani az általuk kigondoltakat.
Azért a Biblia megingathatatlan, szilárd gondolatokat tett az asztalra, amit nem vitatahat senki, józanul gondolkodó ember. (Egyik legmegbízhatóbb könyv mind tudományos, mint történelmi, mind erkölcsi kérdésekben.! Ja, és abszolút bestseller!)
És bizony, halál után jönnek azok a fránya kukacok (hacsak nem más temetkezési módot választ valaki).
"Nyugodjon bekeben"
Előbb várd meg, míg meghal.:)
Egyik a masikabol alakult ki nem?
A kereszténység soha nem fog döglődni, lévén szellemi alapokon nyugszik
Nyugodjon bekeben"
Ari vagy:)
Addíg, míg a kukacok rágcsálják a testét, addíg egy sem jutott el:)
A katolikus egyházra gondolsz?
Az nem "A" kereszténység, hanem egy nagy felekezet.
A kereszténység soha nem fog döglődni, lévén szellemi alapokon nyugszik.
A vallásost és a hívőt ne keverd azért össze.
Sem az elmebeli egyetértést a hittel.
Nem szoktam osszekeverni. Rovid leszek:A ker egyhaz mostansag doglofelen van. Ez nem csak maganvelemeny.
A vallásost és a hívőt ne keverd azért össze.
Sem az elmebeli egyetértést a hittel.
"Erdekes hogy mostansag ez egyre inkabb forditva muxik."
Ezt netán statisztikából veszed?
Vagy csak de jó vóna, ha így vóna?
Én azt mondtam, van példa erre is, vagyis erre isméét nem lehet alapozni.
Vannak az ellenkezőjére is példák, mikor valaki buddhistából, muzulmánból, spiritisztából, hinduból lett kereszténnyé, és ugyan ezt állította:
"egyik pillanatrol a masikra vilagos lett neki minden,es aztan kiabrandult lett"
Erdekes hogy mostansag ez egyre inkabb forditva muxik.
Hermeneutika és keresztény hermeneutika
A hermeneutika, ahogy Schleiermacher nevezte, a megértés tudománya és mûvészete. A szó a klasszikus görög nyelvben egyszerre jelentette a kimondást, a magyarázatot (egzegézis) és a fordítást (Richard Palmer). A szent szövegek értelmezésének elméletével már az ókorban is foglalkoztak zsidó és keresztény írástudók, de "szent hermeneutikáról" mint teológiai tudományról csak a 17. századi protestáns írástudók kezdtek beszélni. Magyar nyelven Varga István 1807-ben így definiálta a hermeneutikát: "a' Hermeneutica az a' tudomány mely azt tanítja meg, mi módon kell a' magyarázásra bizonyos regulákat találni." A "Bibliai hermeneutika" részeként ekkoriban alakul ki az "Ószövetségi hermeneutika" és az "Újszövetségi hermeneutika".(Hermeneutikai Füzetek 23.)
Ez nem a Wiki-bol van.
Vannak az ellenkezőjére is példák, mikor valaki buddhistából, muzulmánból, spiritisztából, hinduból lett kereszténnyé, és ugyan ezt állította:
"egyik pillanatrol a masikra vilagos lett neki minden,es aztan kiabrandult lett"
Tehát ez sem igazol semmit.
Óóó, hát ha ezt így kened vágod, miért nem alkalmazod a bibliára?
A biblia értelmezésnek is vannak szabályai, nem lehet önkényesen belelátni dolgokat...
Nem vagyunk egyformák, ami jó is, és örülnünk kell neki. Az apostoloknak is más-más feladata volt, más-már vérmérséklet volt, de azért alapjában nem különböztek. Legalábbis, ami az imádatot mutatja.
Van, aki nem hisz, elkezdi olvasni a Bibliát, és az vezeti el Istenhez. Van olyan is, aki először őszinte imával, szeretettel, amit mások iránt tud kimutatni (hisz, ha valaki nem szereti embertársait, akiket lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát?!) kerül közel Istenhez, és tud vele mély, baráti kapcsolatot kialakítani.
Vannak módok. Ezzel egyetértek.
A Hermeneutika, régebbies, de a hagyomány alapján ma is használt írással Herméneutika Arisztotelész antik görög peripatetikus filozófus fennmaradt logikai művei gyűjteményének, az Organonnak egyik része. Csak mellékesen említjük meg, hogy Arisztotelész Herméneutikájában sehol sem használja a „hermeneutika” szót, talán mert a cím vélhetően későbbi eredetű – ám a művel kapcsolatos történeti, filológiai jellegű problémákról az Organon szócikk történeti részeiben található bővebb információ.
A „hermeneutika” (görög) szó az „értelmezés tudományát” jelenti, maga a szó Hermésznek, az antik görög kor egyik istenének a nevéből származik, aki az istenek hírnöke, aki az istenek és/vagy emberek közti híreket és üzeneteket közvetíti; ugyanígy közvetíti a szó jelentését annak írott vagy beszélt alakja is. Legalábbis a görögök ennek az istennek a nevéből származtatták hermeneuein = „kijelent”, „megvilágít” szavukat. Maga Arisztotelész valószínűleg a „kijelent” értelmében használta e szót, és szóban forgó műve valóban az egyszerű kijelentések tanát, ezek néhány filozófiai vonatkozású problémáit tárgyalja. A hermeneutika a 19. század végére a filozófia egy külön részterületévé fejlődött (ld. még hermeneutika).
Arisztotelész Herméneutikája az egyszerű kijelentő mondatokkal és ezek logikán belüli szerepével foglalkozik; alapvető eredményei a tagadásra és a modalitásokra (szükségszerűség, lehetségesség, esetlegesség stb.) vonatkozó megállapítások. Ebben a művében szerepelnek továbbá a későbbi eredmények szempontjából alapvető megkülönböztetések, melyek a kijelentések általánosság és egyetemesség szerinti osztályzásához vezetnek (általános vagy egyedi alanyról szólnak-e, és általánosan vagy részlegesen jelentenek-e ki valamit), továbbá a tagadásokkal kapcsolatban azon észrevételek, melyeket később az ún. logikai négyszög (vagy Apuleius-négyszög) formájában volt szokás összefoglalni.