Mi legyen szerintetek? (beszélgetős fórum)

Na ezt sosem fogom tudni megérteni...

Nekem 20 évesen is voltak berögzült szokásaim és napi rutinom. És sok gyerekkel is van.:-) Napi rutin ugyanis gyerekekkel még fontosabb.:-)

Persze én nő vagyok és 4 gyereket szülte, tehát kevéssé tudlak megérteni.:-)

Meg tudod eleve felhúzom magam az olyanokon, hogy sok-sok évet élnek egymással, mert az úgy kényelmes, van kaja, mosás, nő, de ennyiben kb. ki is merül a kapcsolat. Elköteleződés nincs, felelősség nincs, és nyilván gyerek nélkül mindig könnyű kilépni egy ilyen "párom" kapcsolatból. (Már magát a szót is nagyon utálom.)

Nyilván, ha te nem akarsz gyereket, akkor menj el. Ne pazarold a nő idejét. Neked még 50 évesen is lehet.

Na jó helyen kérdezted te is. :DDDD

Itt szinte csak csupa elvakult anyuka van, akik csak megpróbálnak rábeszélni a gyerekre. Már el is kezdték. Ha te úgy érzed hogy nem akarod, akkor nem is szabad vállalni, mert pokol lesz az életed.

Szia!

Bár én lány vagyok, de párom hozzáállásáról tudok Neked írni! Mindkettőnknek első baba lesz, és nálunk is rögös út vezetett a döntéshez, hogy baba legyen.

Mikor még eszünkbe se jutott a gyerek, egyszer csak nem jött meg nekem.Én egyből tudtam miért. Elmondtam páromnak, de neki is az első reakció a nem volt. Aztán ahogy felfogta, hogy az ő gyereke van bennem, hirtelen mégis előtört az apai ösztön. Egyáltalán nem tiltakozott, sőt! És együtt sírtunk mikor kiderült, hogy mégse leszünk szülők. Utána az ő kérésére nem próbálkoztunk, megint nem akarta. Aztán ahogy észrevettem mégiscsak hiányzott Neki azaz érzés amikor úgy volt hogy 3an leszünk, így leültünk átrágtunk mindent, és most próbálkozunk, igaz hónapok óta sikertelenül.

Bocsi ha hosszú lett, de ezzel csak azt akartam mondani, hogy hidd el, teljesen meg fog változni a hozzáállásod, a világnézeted és minden érzésed ha már tudod hogy útban van a fiad/lányod. Így hogy csak elméleti a dolog, így persze hogy ennyire ellene vagy, hisz nem tudod milyen érzés. Pláne hogy férfi vagy, nálatok amúgy is több idő kell hogy ezek az érzések kialakuljanak.

Remélem tudtam valamennyit segíteni, és nyugi természetes ha félsz.

Szerintem ne vonj le messzemenő következtetéseket az első reakciódból.

Ízlelgesd a gondolatot, beszélgess a gyerekese barátaiddal, fontolj meg mindent pro és kontra.

Egy gyerek a legnagyobb ajándék, és ha esetleg megszületik, minden kétséged elszáll majd.

Mi egy évig beszélgettünk a gyerekről, én nagyon szerettem volna, a párom sokat vívódott rajta.

Nem erőltettem semmi, és a végén ő mondta, hogy hagyjam abba a gyógyszert.

Imádja a fiúnkat, a csillagokat is lehozná, és mikor megkérdeztem, megérte-e, azt mondta, ez az érzés mindent megér.

Ne temesd el a dolgot rögtön!

Sziasztok!

Bármilyen furcsa férfi létemre, hogy itt irok,de egy kérdéssel fordulok Hozzátok, azaz a véleményetekre lennék kíváncsi.

A történet a következő: 4 éve vagyok a párommal (Ő 35, én 38 évesek vagyunk), harmonikus a kapcsolatunk, persze vannak kisebb-nagyobb összezördülések, de hol nincsennek. Neki az első házasságából van egy 5 éves kisfia (akivel nagyon jól megvagyok), de kb. egy hónapja kérdezte tőlem, mit szónlék egy közös gyerekhez. (Szóhoz sem jutottam...Hozzátartozik, nekem nincs gyerekem.) Első reakcióm annyi volt, hogy NEM. Tudom, láttam, hogy rosszulesik Neki, de ez volt az első gondolatom. Beszélgettünk egy kicsit utána, majd mondhatni, rábólintottam. Ez volt egész másnapig... Aztán kértem, beszéljük át, és megint visszakoztam. Persze lett belőle balhé, és végülis jogos volt a felháborodása. Mondtam Neki, hogy nem akarok gyereket. Szó szót követett, majd abban maradtunk, hogy nem lesz közös gyerek.

Amiért itt vagyok: Látom, hogy tényleg szeretne gyereket tőlem, anyagiakkal nincs nagy gond, mindketten dolgozunk, lakás is van. De én tartok tőle, hogy mi lesz, ha mégis lesz gyerek. Hallgassak magamra és tiltakozzak, hogy nem kell? Vagy engedjem el Őt (annak ellenére, hogy szeretem), hátha talál valakit, aki gyereket akar? Vagy Neki engedjek, és legyen gyerek?

Bocs, ha kicsit értelmetlen lett, csak magam sem tudom, mi lenne a helyes megoldás...

Ti mit tennétek a helyemben?