Mi legyek, ha "nagy leszek"? (beszélgetős fórum)

Nálam a profizmus ott kezdődik, hogy megtanulta a szakmát, és kellő gyakorlatot is szerzett. Csak ebben az esetben tud valóban sikeres lenni. Akár úgy, hogy az emberek, akiknek/akikkel dolgozik, elégedettek vele, és ezért dolgoznak/dolgoztatnak vele, és így, ezen az alapon az ember is örülni tud annak, amit éppen csinál.

Aki csak kontár, nem tanulta meg, csak el lesett ezt-azt, és hiszi, hogy az már elég. Lehet, hogy az alacsonyabb áraival először jobban érvényesül, de előbb utóbb egyre több gond-baj-elégedetlenség lesz azzal kapcsolatban amit csinál. Az emberek hamarosan elfordulnak tőle, nem dolgoznak/dolgoztatnak vele. Egymagára marad, munka nélkül, munkatársak nélkül, sikerek nélkül. Valahol zsákutcába fog futni az élete.

Mondjuk az kérdés hogy honnan kezdődik a profizmus.

Mert látok vígan megélő amatőröket kontár módon dolgozva...

Ne feledd, bármihez is kezdel, ha nem vagy benne profi, tehát csak hobbi-szinten űzöd, nem sok sikerélményed lesz belőle.

Ráadásul, ha még abból kellene megélned is, kicsi az esély rá. A kedvtelésből végzett munka igazi profi hozzáértés nélkül, rengeteg kudarc forrása lehet, és előbb-utóbb inkább megútálod, mint tovább tudnád szeretni.

Csak olyanba vágj bele, amihez valóban értesz is, és a hétköznapi apró kis sikerek párosulnak vele.

😂

Gondolatolvasó

Valahogy én is így vagyok vele.

33 évesen jöttem rá, hogy nem akarok emberekkel foglalkozni.

Az elmúlt 6 évben mást sem csináltam. Hiába kerestem viszonylag jól, belefáradtam.

Azt szeretném csinálni ami a hobbim megfejelve 3d modellezéssel. De erre évek kellenek mire megtanulja az ember. Egyelőre marad a 2d alkotás. De ezt nem adom fel.

Ez egy jó kérdés... :(

Én érettségi után elmentem egyetemre, de nem fejeztem be, mert nem ment a fizika. A lényeg, hogy azóta gőzöm sincs, hogy mit tanulnék, pedig valamit mindenképpen szeretnék, hisz most nincs szakmám. Szerencsére munkám mindig volt és az utolsót szerettem is, de mégsem szeretném azt szakmának. Tudom, hogy kb milyen irányok érdekelnek, de egyiknél sem érzem azt, hogy ezt imádni fogom. Kényszerből meg nem akarok olyat tanulni és pénzt kiadni rá, amit nem fogok szeretni. Ha már tanulok, akkor érdekeljen a dolog attól függetlenül, hogy esetleg nem abban fogok dolgozni.

Tökéletesen megértelek! Az én munkám is olyan hogy mások a feneküket vernék a földhöz ha fele ilyen jó lenne, de nekem mégis tele van a hócipőm vele.

Sokat gondolkodtam mibe lehetne mégis belevágni de rájöttem hogy sehol sem keresnék ennyit mint most és tulajdonképpen a magam ura is vagyok.

Sziasztok!

A szitu tömören a következő:

14 éves korom óta tudom, hogy mit akarok, az összes iskolámat, munkakörömet ennek megfelelően választottam, és élveztem is. De sajnos az a helyzet alakult ki, hogy bármennyire is nagy megtiszteltetés a jelenlegi munkám, becsömörlöttem.

Ez köszönhető sok külső tényezőnek, amelyeket most egyelőre nem részleteznék.

A kérdés viszont az, hogy hogyan találjam meg, hogy mi lenne az az új szakma, új irány, amiben a továbbiakban dolgozhatnék?

Azon kaptam magam az utóbbi hónapokban, hogy több ötletem is támadt, de valahogy mindegyik betonra hullott magnak bizonyult. :-(