Mi fáj jobban, a hazugság vagy az igazság? (beszélgetős fórum)
Ez is nézőpont kérdése,mert én például attól nem tudnék nyugodtan aludni,ami iszonyatos felfordulást okoztam azzal,hogy bizonyos dolgokat elmondtam.Vagyis én inkább megnézem,hogy miről hallgatok.
Én a hülye kérdésre is őszintén felelek. Van hogy hozzáteszem, hülye kérdésre hülye válasz. De megtanultam már, hogy ami a szívemen, az a számon. Én az őszinteség híve vagyok. Jobb elmondani az igazat, és elveszíteni egy barátot, vagy társat, mint hazudni neki akár egy életen át. A lelkiismeret engem nem hagyna nyugodni. Soha nem tudnék ugyanúgy a szemébe nézni. Bár engem a szüleim arra neveltek, hogy a legjobb út mindig az egyenes, mégha az a legnehezebb is. És már rájöttem, hogy nem kifizetődő a becsületesség, de legalább nyugodtan alszom...
Na annak a gyártásában élen járok,és ez nekem sem jó,nem csak a másiknak.
És tudod,mindíg megkapom,hogy fogalmam nincs az egészről, csak kitalálok valamit, vagy belekapaszkodok egy mondatba,és az azt hiszem,hogy úgy is van. Na most ezt is vagy úgy veszem,hogy hárít és engem vesz hülyére, vagy tényleg neki van iagaza.
Hát a válasz az igazságtól függ.Azt tudom,hogy én ha valamit igen csak rühellek az az,hogy igazat mondok,de a másik nem hiszi el.Ha meg már kiszúrja a szemét,hogy tényleg igazat mondok,de valami úton módon lesöpri,csak hogy neki legyen igaza.Na ettől én például hanyatt-homlok menekülök.Ja meg felrobbanok,az is,igen.Meg a gyűlölöm a prekoncepciókat is.
Csak nagyon rézben értek vele egyet, de ezek nem lehetnek fontos dolgok.
És mit lehet kezdeni azzal a helyzettel,ha a másik azt mondja nem hazudik, te mégsem hiszed el neki?
Benned van a hiba, vagy csak ő tartja magát a hazugságához? Jó kérdés,ugye?
Háááát... gyakran idézek Popper Pétert különböző fórumokon, most is megteszem (nem szó szerint).
Ha egy férj egy hivatali út során kalandba bonyolódik egy szőkével - mert istenem, megtörténik - akinek még a nevét se jegyezte meg, de hazaérve bánatos képpel rögtön a feleségére lőcsöli a lelkiismeretfurdalását, "Margit, én megcsaltalak, de csakis téged szeretlek!!" Minek az ilyesmit elmondani?? Fölöslegesen fájdalmat okozott Margitnak, aki tán az életben nem heveri ki a megaláztatást, apuci viszont nyugodtan hátradőlhet a székben, és veregetheti a saját vállát, hogy milyen faca őszinte ember vagyok... ez baromság.
Ha viszont szerelmes lesz valakibe, akkor a legnagyobb szemétség elhallgatni otthon ezt a tényt.
A hülye kérdéssel mit kell csinálni?
Hallgatással is lehet hazudni.
Itt most nem az a kérdés, hogy jó e hallgatni... De egyébként a hallgatás beleegyezés.Ha kérdeznek nem lehet hallgatással válaszolni. Vagy igazat, vagy hazugságot lehet rá mondani. De melyik fájhat jobban?
Amiről hallgatsz, azt nem hazudod.
Nekem a hazugság mindig jobban fájt.
Pedig nagyon sok olyan helyzetet produkál az élet, amikor nem lehet megmondani az igazat, vagy el kell hallgatni.
Jól hangzik, hogy minden helyzetben őszintének kell lenni, de ha ezzel teljesen fölösleges fájdalmat okozol valakinek, akkor inkább bunkóság, mint jó döntés.
Az orvosnak hivatalból őszintének kell lennie.
Az igazsággal szembe tudok nêzni, a hazagsàggal nem tudok mit kezdeni. Volt orvos aki megkêrdezte, az igazat mondja, vagy amit hallani szeretnêk. Fàjt az igazsàg mêgis jø volt a bizonyossàg. Innentøl màr a szorongàs hàttêrbe került, dolgom volt, a megoldàs keresêse.
Egy adott helyzetben egyik sem lehet jó, sőt!...de akkor is az igazságot szeretném tudni!
Másrészt viszont számtalan példa van rá, hogy az emberek saját maguknak is hazudnak, csak hogy elviseelhető legyen számukra az élet.
Nem hiszem hogy a hazugság lehet jó,hogy nemes ceél érdekében lehetne hazudni(kegyes hazugság) fájalommentesen.én személy szerint elutasitom a hazugsàgot minden formàban.Utólag màstòl tudni meg valamit vagy magadtól ràjönni hogy hazudtak neked az piszokul tud fàjni.én annak vagyok hive ,hogy szemtől szembe egyenesen.
a nők az őszinteséget sokszor hianyoljak,mégis ha szemébe mondod egy nőnek hogy kövér es fogyjon le,akkor megsértődik.ki erti ezt.
A fájdalom csak egy "mellékhatás".
A hazugság mindég kiderül,így nincs értelme a fájdalomtól való megkímélés érdekében hazudni, mert az rosszabb mint a fájdalom.
Ha valaki hazudik, nemcsak fájdalmat okoz,hanem bizalmamat is elveszti, s egyel kevesebb ember lesz aki számíthat rám és akire én is számítok.
Ha valaki őszintén súlyosabb dolgot mondana, amivel pl. bevallja hogy megcsalt vagy ilyesmi, szintén elveszti bizalmam, mert az őszinteség nem mentség arra amit ellenem tettekkel vétett (legfeljebb enyhítő körülmény) Egy hajszállal jobb talán, mintha én kapom rajta s úgy derülki a csalás, hogy én fedezem fel, mert tagadta.
Szerintem elég rossz kérdés, mert így általánosságban nem megválaszolható, mindig az adott helyzettől függ.
Mindkettő lehet fájdalmas.
van, aki szembe tud nézni a realitással és a hazugság fáj neki jobban. aki szeret tudatlanul, "de boldogan" élni, annak az igazság.
utóbbival nem megyünk szerintem sokra az élet folyamán (már aki), ezért hiába is fáj hirtelen, akkor a hazugság, hosszabb távon gondolkodva nekem jöhet az igazság!
Én a hazugságot nem tudom elviselni!
De az igazságot tudom értékelni!
Ja és persze közös barátok, a fiúnk keresztszülei...
További ajánlott fórumok: