Mi fáj, gyere mesélj! (beszélgetős fórum)
minden. és semmi.
fizikailag kicsit a bokám, mert félreléptem.
lelkileg... öööö.... ez hosszú, és vastag. nem elég a kommentdoboz.
És mit kapsz ettől a szerelemtől?
Kedvességet, megértést, beszélgetéseket, együttjárást, szerelmes perceket, folytassam?
Ha mindebből legalább három hiányzik, nincs mit keresned ott többé !
Mond azt, nem érsz te fel hozzám kisöreg!
És mosolyogva menj tovább :)
Ne haragudj, de szerintem ez a pasi egy önző dög!Mi az, hogy "amikor szerinte eljön a pillanat"? Nem ketten vagytok ebben a kapcsolatban? Ha ő nem méltat arra, hogy megbeszéljétek ezt a dolgot, akkor Te se méltasd többre!
Tudom, hogy nehéz, de gondolj magadra és ne rá..
Gondolj arra, hogy Te ennél sokkal többet érsz! Ne hagyd elhitetni magaddal, hogy erre van szükséged!
Ne haragudj, ha kemény voltam, de magammal szemben is így szoktam hasonló helyzetben!:-)
Az a baj, hogy a párom semmibe vesz...úgy érzem, hogy leszarja az egész kapcsolatunkat!
Mit tegyek? Én még mindig szeretm Őt , de lehet ,hogy Ő már engem nem...
Még csak telefonon sem hajlandó megbeszélni a dolgokat!
Képzeljétek, írtam neki tegnap egy smst, mert már 3 napja nem beszéltünk, azt írtam,h. :
Bezséljük meg a dolgokat!
Mire Ő azt válaszolta, h. majd akkor amikor szerinte eljön a pillanat, majd akkor megbeszéljük!
Hát most ehhez szóljatok hozzá!
Most mit csináljak? Hagyjam el? De úgy szeretem!
a mai nap talán az, hogy nem jött össze a babám. / eső inszemen vagyok tul./
mondj el mindent tőlem ne félj:-)))
Nem baj ez az érzés, sőt! Megtanulod magadban, hogy mi benned a rossztulajdonság, amit javíthatsz még.
Bár ezt nem nevezném annak. Ha ezek az ajándékok régi történések, akkor nincs mit bosszankodni, ha mostani, miért nem együtt vettétek?
A másik, a rokonok sokkal régebben együtt vannak az emberrel és ki tudja miért adott Neki olyan nagy ajándékot. Lehet úgy érzi, adósa valamiért, akár lelki oka is lehet.
Ha megnyugodtál és tudsz róla beszélni már, finoman hozd szóba, mintha véletlen lenne, és kérdezz rá. Szerintem ennyi.
Mai napon döbbentem fedeztem fel magamban, mennyire irigy és féltékeny tudok lenni, ill. hogy hová fokozható még ez. Mesélte a párom, hogy egy rokona miket kapott tőle a születésnapjára, s én pillanatok alatt dühös lettem és irigy, hogy annak idején én ilyeneket nem kaptam tőle, vagyis ennyire értékeset. Mellőzöttnek éreztem/érzem magam, ugyanakkor gyötör a bűntudat, hogy mennyire önző vagyok, hisz végeredményben ez nem jelent semmit, vagyis én már nem tudom...De nem is közöltem vele, mi van, inkább ráfogtam más dologra...Most is csak nézek magam elé, milyen "ember" is vagyok én, ugyanakkor még mindig érzem ezt a mellőzöttséget és keserűséget...
- torkom.
- a munkám, amivel torkig vagyok.
- énke, mert nincs elég akaraterőm, hogy ismét belendüljek.
nem baj! pár nap, és összeszedem magam. érzem, és tudom!
Szeretted volna, hogy megváltozzon minden, és a régi legyen.
Bíztál benne, hogy sikerülni fog. De mi a baj? Tulajdonképpen?
miért nem voltam eddig ilyen határozott...miért tétováztam ennyit!!
A férjem rég elkellett volna hajtani a fenébe!!:-)
Gyorsan, már holnap, keress egy igen jó ügyvédet, aki megvédi a gyerekedet is, nem csak a válást rendezi.
Ha nem dolgozol, azért akarja elvinni, kérj asszonytartást, mert ez jár, mivel miatta és a gyereketek miatt vagy otthon.
Soha NE a gyerek előtt vitatkozzatok, és ne ŐT bántsátok a huzakodással, mert elég lesz NEKI feldolgozni ezt az egészet, úgyis azt fogja hinni, miatta váltok !!!!!!
Másokat boríts ki, úgy is te kevered a kakaót !
Nyugodj meg, nem fogja neki ítélni a bíróság a gyerekedet.
Sziasztok!
Velem ma fordult fel a világ. A párom úgy döntött, nekünk nem kellene tovább együtt maradni. Na, nem is ez miatt vagyok ki, annyira, hanem a közös gyerek miatt, akire igényt tart. Azt mondta bármire képes lesz, hogy megkapja. És tudom, hogy így is van! Esélye nem sok van, hogy a bíróság neki ítélje, de akkor a piszkos fegyverek. Ettől tartok a legjobban. Nem tudom mit csináljak! De azt tudom, hogy a gyerekemet nem adom!!!!! Bele is halnék, ha nem lenne velem. Most, hogy ebbe csak így belegondolok, már most is sírok!!!!
Segítsetek! Mit tegyek??
Zolival való szakításom után nagyon-nagyon fájt a lelkem. Nem tudtam, hogy a lélek is tud fájni.
De arra nagyon vigyázz, hogy magad ne borítsad ki. Nem lenne jó, ha mindketten belebetegednétek a láthatalan, gondokba! Fiatalok lehettek még, és előttetek egy gyönyörű élet! Vigyázzatok az energiátokkal, ne arra pazaroljátok el, hogy mi a rossz körülöttetek. Tessék észrevenni a kicsi, apró szép dolgokat is. Abból már jönnek a nagyobb örömök, és végre szabadon lehettek magatok, és boldog emberek!
kösz ez sokat segitet de szinte biztos hogy evvel nem oldottam meg mindent,még jó sok átbeszélt éjszakára és napra van szükségem de próbálok kitartani mert úgy érzem érdemes,mindig érzek egy kis reményt a szavaiba,és mintha csak segitségre lenne szüksége hogy ő is kilépjen,az én kezem ott lesz és ezt ő is tudja.Néha annyira megbánt vagyis nem engem hanem,magát az életet hogy orditani tudnék és van amikor orditok is és sirok...
Ne is tedd, sosem! Sem magad miatt sem másokért. Az életed azért kaptad, hogy próbáld a legjobban élni azt! Egy ajándék az élet, amennyire lehet szépen kell leélned! A gondok sajna valahol mindig megbújnak és jönnek. De azért kaptunk eszet, hogy használjuk és segíthessünk magunknak, és ha erőnk cvan még másoknak is. Jobb ember leszel, és boldogabb, ha ezeket megtudod tenni! Neki is valami hasonlót kellene éreznie, és boldogabb ember lehetne! Szükségünk van az örömre, ha az pici is. Öröm pedig nem csak a saját boldogulásunk lehet, hanem ha jót cselekszünk, az is!
....ő az akiért mindent megtennék,néha azonban úgy érzem nincs több erőm,és ilyenkor én is totál lehangolódom,és nincs más csak sirok,annyira rossz,és nem őnzésből akarok neki segiteni,ezt mindig meg is mondom,ahogy te is mondtad önmaga szeretetére szeretném rávezetni de néha annyira elzárkozik hogy nincs mit tenném.Az a vicces az egészbe már ha lehet ez az egész vicces,hogy kb ezelött 7 hónapig én is igy éltem,de önerővel kiléptem a mókuskeréből,és nem mondom hogy igy a legjobb de legalább saját magam vagyok és igy tudom mire van szüksége,nekem is jól jött volna egy ilyen ember,ezért nem adom fel...
Nem szeretnélek kicsit sem elkeseríteni, de nagyobb lehet a gond mintsem gondolnád! Amit most leírtál, az nem sok, de éppen elég! A kedvesed, lelkileg megrogyott, nagyon gyorsan ki kellene ebből őt rángatni, míg valóban nem lesz beteg.. Ha szereted, és kész vagy erre, hát segíts neki, és tereld a szép dolgokra a figyelmét. Nem másokért élünk, hanem magunkért, és ha minden rendben van, akkor a másik is boldog.
munkahely,család...és néha ki is sikerül zökkentenem,és ilyenkor olyan kedvesen köszöni,de mindig ott van azonnal az is hogy az ő gondjaira nincs megoldás,meghogy rá nincs szüksége senkinek,ilyenkor addig húzom a szót amig ő mondja ki hogy csak azért él hogy csak segitsen xy-nak,ilyenkor lecsapok és mondom hogy őérte kellene élni....és akkor jön megint,hogy hamarosan neki sem lesz szüksége rá...olyan nehéz...
Nem próbáltad még kideríteni, mi lehet ennek a hátterében? Lehet egy rossz munkahelyi légkör, ami nagyon nyomasztja, és nem beszél róla. Amíg nem tudod mi lehet az indíto ok, segíteni sem tudsz rajta! Sokat kell kimozdítani őt ebből a "depiből" mert beteg lehet tőle! Reméljük nem így lesz, de az ördög nem alszik. Mindennek van oka!
nem rég találtam ide,mármint a hoxára,sok topicot végigolvastam,és nem szeretnék lavinát igy előre leszögezem nem én vagyok a barátom akiről mesélni szeretnék:)...én csak egy ember vagyok aki szereti és szeretné,ha szeretne élni,de annyi önsajnálat,életuntság van benne hogy néha úgy érzem ez nekem nehéz.. és ilyenkor tehetetlenek érzem magam...ennyi..
Ha gondolod, hogy van mit bedobnod, hát tedd meg!
...á...szóval ez a panaszláda...hát megjöttem...
Nagyon, jó ha mindenkinél minden rendben van! Ferke, mi van - lett azóta veled?
Ha valakinek lenne építő jellegű tanácsa, hát ne habozzon...
Nyitottam eg yilyen topicot, kérj ott is tanácsot! Bízom benne kapsz segítséget másoktól is!!
Sajnálom, és jobbulást! Sajnos a vonatok és egyéb járművek, bacigazdák!!!!
Megfáztam tegnap a vonaton.Olyan russzul érzem magam.
További ajánlott fórumok: