Mersz ellentmondani a főnöködnek? (beszélgetős fórum)

Nem akarom átkérni magam másik helyre. Ez eszembe sem jutott.

A felsőbb vezetőről most inkább nem is beszélek. :)

Persze, tudom, hogy nem mind ilyen.

Nekem is volt már olyan főnököm, akivel nagyon jól tudtam együtt dolgozni.

Annak idején a mostani főnököm is biztosan más volt. Nem véletlenül lett főnök. Csak elszálltak felette az évek, ő pedig legyökerezett a múltban.

Ja és mindig azzal van elfoglalva, ki kinek a babája?! Ki kivel kefél cégen beül stb...

Merthogy azért ez nálunk nem egy ritka jelenség. :D

Nálunk van műszakvezető, csarnokvezető és az olasz nagyfőnökök. A műszakvezetővel együtt bulizunk, a csarnokvezető ez a pökhendi pöcsfej, akiről írtam. Korábban egy sima egyszerű műszerész volt, aki csak úgy mint most, régen sem csinált semmit, és nem is értett hozzá! Minden nap tart gyűlést! Ezeket főleg arra használja, hogy ne felejtsük el, ki a góré! Próbál humoros lenni, rengeteget káromkodik és fenyegetőzik. Csak azt kurvára elfelejti, hogy ha mi négyen nem vagyunk, a cég szarrá megy! Mi végezzük az utolsó simításokat, mi engedjük el az árut külföldi vevőknek, mi küldünk ki mindent határidőre! A vevő elégedett. Tőlünk még szar nem került ki! Pedig meg nem szakadunk, de tény és való, értünk hozzá, hamar megvan. Többi időben szórakozunk többnyire! Apróságokon akad ki. Ki hányszor jár wc-re, stikában bagózni, meg hányszor van felsöpörve, ilyesmik. :D

Múltkor rajtaütésszerűen készültek fotók. Nem rólunk, a munkaterületről. Semmi nem volt a helyén, nálam kv, kaja, stb...ki lettek nyomtatva, odahozta gyűlésen! Kérdeztem tőle, jók lettek a fotók? Aztán meg az asztalomnál ettem, mire azt mondta, ha lenne egy kötele felakasztaná magát, nem bír velünk! Mondtam neki, hozok, ezen ne múljon! :D

December óta van új főnököm, és vele folyamatos harcban álltam. Gondolom nem tesztett neki, hogy magyar lány létemre egy pozíciót vezetek és hogy tudom mit csinálok, nem kell a segítsége. Ezt persze nem mondtam így ki, de minden héten egyszer vagy többször megtalált valamiért és nem lehetett vele vitatkozni, ellent mondani. Egyb jött, hogy ő a főnök, nincs helye vitatkozásnak. Még megvédeni sem tudtam magamat. A legszebb húzása az volt, amikor május végén, 16 hetes koromban csak úgy odajött és elkezdett velem üvölteni és meggyanusított, hazugsággal vádolt. Még itt sem küldtem el az anyjába, nem mentem feljelenteni (itt magyon védik a kismamákat). Viszont nekem elégtétel, hogy júniusban kirúgták, még augusztusig kell eltűrni. Amúgy szerintem a nőkkel problémája van, mert másba is belekötött, imád alázni, ezzel akarta kivívni a tiszteletet. De annyira buta a főnöki pozícióhoz, hogy most mindenki pezsgőt bont, hogy elmegy :D

Nem irigyellek a helyzetedért kedves fórumindító, de tényleg foglalkozz csak a magad dolgával. Más sem állt ki érted.

Na az a legrosszabb eset, mikor ki kell deríteni, hogy milyen bugyi van rajta éppen, jó formában van-e vagy sem.

Az igazi főnök az, akit lehet tisztelni a tudásáért, szervezőkészségéért, plusz kiáll a dolgozóiért "fölfele".

Legideálisabb helyzetben pedig partnerként kezeli a kollégákat, ügyesen állva azon a keskeny mezsgyén, ahol a határ van a fennhéjázás és a bratyizás között. Volt egyszer egy ilyen főnököm, ritka, mint a fehér holló.

Soha senkinek nem mondta még, hogy "igazad van". Nem is fogja.

Ezt azoktól a kollégáktól tudom, akik már sok-sok éve ismerik.

Én is így látom. Ő ilyen.

Egyébként pedig amikor jó formában van, meg nem mondanád róla, hogy ugyanaz az ember.

Akkor le tudja venni a főnöki palástot. Csak ez nagyon ritka.

Mi többen vagyunk.

Nem vagyunk barátnők, csak simán munkatársak. Legalábbis én úgy tudom, hogy igazi barátság nem alakult ki.

Mint kollégákkal, nagyon jól elvagyok. Persze van, akit jobban kedvelek. Ez természetes.

Még azt is elfogadom, hogy mint szinte minden munkahelyen, itt is vannak nyalógépek. Lelkük rajta.

Én az életben nem nyaltam még senkinek, nem is fogok.

A munkámat vagy elismerik, vagy nem. De ne azért legyek már jó, hogy mert nyalok, vagy infókat adok le másokról.

A tutit megmondani? Hát, az én főnökömnek nem lehet.

Én alapjáraton nem a tutit megmondó vagyok. A többiek sem, mert sokkal régebb óta ismerik a főnököt, mint én. :)

Írtam már valakinek a hozzászólására, hogy én bizony alázattal voltam a főnök felé. Higgadt voltam mindig. Könnyű volt higgadtnak lennem, hiszen biztos volta magamban. Tisztában voltam azzal, hogy én tudom jól. Ő vitatkozott, hogy hülyeségeket beszélek.

Amikor alátámasztottam az igazamat, annyira nem volt képes, hogy azt mondja, igazad volt...

Neki nem lehet javasolni semmit. Azt ő nem jó szándékú javaslatnak fogja fel.

Pont azért nem képes elfogadni semmi jó ötletet mástól, mert bizonytalan a tudásában. Mégsem képes arra, hogy tovább képezze magát.

Nem egyszerű eset.

Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy melyik mit jelent.:)

Ha tovább olvasol, láthatod majd, hogy írtam, én aztán nem voltam bólogató kutya.

Nem. Nemcsak 2 opció van. Lásd a kezdő hszt. Sok opció van.

Köztük a megbeszélés is. Meg a kulturált vita.

Csak próbáld ezt megtenni egy arrogáns, vitaképtelen főnökkel.

Ebben igazad van.

Én is magam vívtam meg a harcomat vele.

Bár a kollégáim biztosítottak az együttérzésükről, senkinek eszébe nem jutott kiállni mellettem a főnöknél. Mondjuk el sem vártam. Komolyan.

Ahogy írod, a magam harcát harcoltam meg. Van abban igazság, amit írsz, hogy más se rugdostatta a seggét a főnökkel miattam.

Engem alapjáraton bánt, ha a főnök rászáll valakire. Mert éppen olyanja van.

Pont e miatt van bennem a rossz érzés. Én is hallgatok, nem szállok szembe vele a kolléganő mellett. És más sem. Közülünk senki.

Egy dolgot megfigyeltem. A szürke embereket békén hagyja. Meg a pincsijeit.

Az ellentmondok valakinek és az elküldöm melegebb éghajlatra, messze nem ugyanazt jelenti.

Egyébként pedig igen, naponta megteszem. Azért kapom a fizetésemet, mert megbízik a tudásomban. Bólogató kutyát sokkal olcsóbban kapna ;)

A kulturált vita, az érvek ütköztetése, a megbeszélés kiment a divatból? Két opció van? Vagy kussolok, vagy elküldök valakit a francba?

Saját esetemben meg is tettem. Mármint azt, hogy rávezettem arra, hogy ne az ellenséget lássa bennem.

Elég sok időbe telt, míg rájöttem, mi a baja velem.

Őrült nehéz időszak volt ez nekem. Képzeld el, milyen az, amikor nap mint nap úgy mész be dolgozni, hogy tudod, megint beléd fog rúgni a főnök. Ok nélkül, csak mert képtelen elismerni azt, hogy valaki jobban tud bizonyos dolgokat. Mert ő főnök létére megállt valahol az időben. Nem követi a változásokat, és bántja az önérzetét, hogy valaki jobban tudja nála. És ahelyett, hogy örülne, hogy van valaki, aki érti is a dolgát, nem, inkább belerúg és sértegeti.

Nem a jóindulatot feltételezi.

Annak idején segítő szándékkal szóltam. Ő nem annak vette, épp ellenkezőleg.

Amikor a kollégák látták, hogy értem a dolgomat, és elismerten nyilatkoztak a főnököm felé, akkor még jobban utált.

Szóval nem volt könnyű.

Túl vagyok rajta, magam részéről megtanultam kezelni. Ma már eljutottunk odáig, hogy elismeri a munkámat.

Viszont engem az is zavar, ha mást bánt. Márpedig ő ilyen. Állandóan van valaki, akit kikezd, és annak, aki éppen porondon van nála, megkeseríti a mindennapjait.

És a közösség sem képes hatni rá. Arrogáns. Vitakultúrája egyenlő a nullával.

Jesszusom.

Úgy érzed, hogy a te igazad szerint kellene élnem???

Figyelj.

A normális, érett, felnőtt vitának nem csak létjogosultsága van, de hasznos dolog is. Két vagy több ember ütközteti egymással a saját véleményét (mondhatni a maga igazát), kulturált formában megbeszélik, hogy ki mit miért és úgy gondol.

Te erre alkalmatlan vagy, valamiben nem értettél velem egyet, küldtél egy lefele ujj jelet, én megköszöntem, és ennyi.

Vagyis ennyi lehetett volna, ha nem fokozod, nem kezdesz el velem szórakozni.

Namost.

Mondom még egyszer.

Vagy részeg vagy, vagy alkalmatlan felnőtt fórumozásra.

Még egyszer kérlek, hogy hagyj békén :)

Halvány lila gőzöd sincs, hogy milyen ember vagyok.

Mellesleg eszem ágában sem volt vitatkozni, tettem egy megjegyzést egy aktuális új fórumhoz, mire te rám akaszkodtál, és nem a fórumhoz szóltál hozzá, hanem az én megjegyzésembe kötöttél bele.

Mit ittál?

Első gondolatom nekem is ez volt :)

És, így nem is foglalkozom vele többet :))

Szerintem sem tudja, hogy miket írogat itt össze-vissza :))

"Csapong a denevér az ereszt sodorván..." :)))

Basszus, mindenki megtagadja, mint főnököt.

Na, ez a legrosszabb főnöki sors.

Szerintem te nem csak ezt nem érted, hanem rengeteg dolgot még a világból :D

Nemsokára megy a répa ;)