Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Hobbi & Otthon témák » Ments meg egy kutyát! cikk

Ments meg egy kutyát!


Ha még nem döntötted el, hogy hogyan válassz magadnak négylábú társat, olvasd el a következő levelet, amit a napokban kaptam egy örökbefogadó gazditól.

Sokan félnek egy idegen, felnőtt kutya befogadásától, remélem, a levél sokak véleményét megváltoztatja majd!

Ments meg egy kutyát!

Kedves Reni és Tibor!


Tudom, hogy rengeteg kutya "fordul meg a kezetek közt", de azért bizonyára emlékeztek a Tetkóra, akit 2,5 éve hoztunk el Tőletek. Gondolom azért jó néha hírt kapni az általatok istápolt ebekről, ezért csatoltam néhány képet Tetiről.


Egyébként objektívan állíthatom, hogy egy tündéri jó kutya. Nagyon szeretjük, de még azokból is ki szokott váltani érzelmeket, akik egyébként viszonylag közömbösen viszonyulnak az állatokhoz.

Állandóan bújik, ölelkezik, mászik az ember ölébe (valószínűleg nincsen tisztában a paramétereivel, és ölebnek gondolja magát). Óriási bizalommal van az emberek felé, attól tartok, ha hozzám betörnének max. agyonnyalná a delikvenst:).


Érdekes, hogy a gyerekekkel viszont közömbös. Kedveli őket és bamba fejjel eltűri, ha nyaggatják, de ő nem érdeklődik irántuk, illetve nem közelít, csak hagyja magát.

Egyébként rengeteget változott, mióta örökbe fogadtuk. Egy fél évig egyáltalán nem hallottuk hangját, már-már kezdtük azt hinni, hogy néma az ebünk, mire aztán egyszer jól megugatott valakit a kerítésen át. Egy darabig minden kutyának meghunyászkodott, még nála jóval kisebbektől is megijedt. Mára ennek már nyoma sincs, sőt én póráz nélkül sétáltatom, mivel szófogadó és hívásra visszajön, de ha másik kan közeledik, általában rá kell raknom, mert nagyon harcias lett a fiúkkal.

Mostanában új szokása lett a "beszéd", néha odajön hozzám és nekiáll magyarázni, és mondja, mondja, irtó szórakoztató. Régen csak nagyon ritkán nézett a szemünkbe, az utóbbi időben viszont kifejezetten jellemző rá a szemkontaktus keresése.

Amit kevésbé értékelek, hogy anno hétvégén hagyott minket aludni, most meg, ha őfelsége felébred, akkor úgy gondolja, hogy minket is ki kell robbantani az ágyból. Viszont leszokott a kutyakakiban fetrengésről, ami pedig kedvenc foglalatossága volt, kb. 3 havonta műsoron volt a téma. Előfordult, hogy tokától bokáig olyan lett. Hát igen, ilyenkor az ember gyomra forog ám rendesen fürdetés közben...

Egészségügyileg ok, teljes generált kapott, chip, fogkőlevétel stb.

Viszont kiheréltetni egyszerűen nincs szívünk, főleg az "apjának". Amikor erről beszélgettünk, láttam a rémület teljes borzongását átfutni az arcán, és ahogyan önkéntelenül a sajátjaihoz kapott, mintha csak ellenőrizni akarná, hogy megvannak még, egyértelműen érzékeltette velem, hogy kényes vizekre eveztünk. Így hát egyelőre elnapoltuk a kérdést, bár az állatorvos meg kutyások többsége azt mondja, hogy jobb lenne neki.

Nagyon belemelegedtem ebbe a levélbe, lassan zárom a soraimat, mielőtt egy regény kerekedne belőle Tetike mindennapjairól.

Remélem jól vagytok és még mindig lelkesen véditek a kis négylábúakat. Ehhez a továbbiakban is sok-sok erőt és kitartást kívánok Nektek!


Minden jót!


B. Faragó Viki



(Kis magyarázat a levélhez: Évek óta mentjük a kidobott és sintértelepi állatokat. Tibor a „csúnya, gonosz sintér”, aki Tetkót hetekig gondozta a saját otthonában és megtanította neki az alapengedelmességet, mire Vikiék örökbefogadták.)




Írta: Silver36, 2010. április 15. 16:03
Fórumozz a témáról: Ments meg egy kutyát! fórum (eddig 43 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook