Mennyit tűrsz a családodnak? (beszélgetős fórum)

Pár mondatban nem lehet mindent leírni.Nálunk is el kellett maguk után pakolni, és a lecke volt az első.

A írásom lényege az lett volna hogy szerettek játszótársak jönni és belemerülni a játékba, jól érezték magukat otthon.Én meg ha csak tehettem menekültem otthonról gyerekkoromban, még úgy is hogy elszöktem.Messzire nem mentem, csak nagymamáékig, mert ott szeretetet éreztem.

Nekem nem voltak ilyen igényeim, hogy jó lenne szétrúgni a házat jâték közben, akkor lehet, hogy ezért van,hogy az enyémeknek sem hagyom:DDD

És el is kell pakolni. Nem hiszem, hogy ettől megutâlnának, de igen, van, hogy vágnak pofákat (titkon még aranyosnak is találom, saját kamaszkorom jut eszembe). Viszont amikor meglátnak, mindig a nyakamba ugranak, még a nagy is, igaz, neki már úgy kell lehajolnia hozzám.

Holott pont otthon kellene jól és biztonságban érezni magunkat.

Nem véletlen hogy azt mondják, a szülő azt próbálja megadni a gyerekeinek amiről ő úgy érzi nem kapta meg.Mondtam a gyerekeimnek, itthon rúgjátok szét a házat a nagy játék közben, az iskolában viselkedjetek.

Én mindig elszornyedek az ilyen irasoktol.

Nem, nem nyomok semmilyen dumát, nem érzem magam alszentnek, és legfőképpen nem akarom magam itt masmilyennek mutatni, mint amilyen vagyok.

Vannak gondolataim az életről, az emberi érzésekről, azokba közel s távol nem fér bele a gazellaolelgetes, a gonoszság, agresszió, a szaranyaság, sokkal inkább a mások megértésére való törekvés.

Mert mindenkiben van jó, amennyire rossz is. Kérdés, ki akarja a jót látni, és ki csak a rosszat.

Elnézést, ha én e szerint élek.

Valahol meg kell húzni a határt eé egy falat is, hogy ne nagyon fájjanak a bántások.

Nem tudom, miért keményednek meg a szülôk ahelyett, hogy inkább ellágyulnának.

Mire felnô és kirepül a gyerek, sok hibát elkövetnek, de felismerni a hibákat és igyekezni jóvá tenni, nem pedig védekezésül még jobban bevastagítani... nem értem. Egy életen keresztül ennyire negatívnak, keménynek, irgalmatlannak lenni... nem értem!

ne törődj hopponopoval. Álomvilágban és tagadásban él. És ő nem gondol az extrém esetekre... mert a szent anyaság....

hja a legjobb, hogy a hopponopo félék szerint a lelki terror és zsarolás, az pláne az anyai szeretet megnyilvánulása, és jótakarás... eszem megáll... jön mindjárt a gyerek akart leszületni a földre baromság, ő választotta ezt, ő tehet róla, az anya a szent... brooááááá

:DD Tényleg ezt mondtad nekik?:))

Én úgy oldottam meg, mindenhol a vidámságot kerestem, hogy próbáljam egyensúlyba hozni magam.

a szive mélyén.... fúúú, hopponopo, pont az ilyen álszentségtől menekülnek sokan. Bármit megtehet az "anya" az "anyaságra" hivatkozva... elhanyagolhat, kinozhat, verhet, terroruizálhat, hiszen hát belőle így jön ki az anyai szeretet... Azoknak is ezt a dumát nyomod hoppo, kiknek az anyja azt mondja, tedd meg, mert így marad melletted a nevelőapád?

ne haragudj, de attól mert valaki szült, még nem lesz anya, aki mindenáron jót akar. Persze csinálhatunk úgy, meg az oroszlán is ölelgeti a gazellát, .... csak baromi nagy álszentség.

és nem nem akar mindenki jót a saját gyerekének.

Nem érted, amiről beszélek:)

Még sem fordul a fejemben a "kritizálás" lehetősége:)

A gyereknevelés nálam már kisiskolás korban befejeződött, ha addigra kialakul az anya-gyerek kapcsolat igazából, akkor az úgy is marad örökre, bármi történhet, nem töri meg, meg a testvér féltékenység sem.

Ha nekik jó, az öröm. És ha nem jó? Azt is csendes szemlelodessel nézed?

"egyedüli gyereke vagyok, "

En is...

Mondtam is a szuleimnek, hogy tudom miert am!!!

Mert mar nallam jobb gyerek nincs is a vilagon, en tudom, hogy azert vagyok egyeduli gyerek, mert a masodik, mar csak rosszabb lehetne!!!

De Edesanyam olyasmit mondott inkabb, hogy lattuk, hogy te milyen lettel, hat meg veletlen sem akartunk megegyet ugyan abbol a vaszonvegebol hasitani!!!

:DDD

Én nem tudom, és nem is akarom meggyőzni senki fiát és lányát arról, hogy az anyák általában jót akarnak,legtöbbször sokkal sokkal jobbat, mint amennyi nekik jutott, attól a pillanattól kezdve, hogy megszultek a gyermeküket. Csak ők sem tanultak meg, milyen módon kell ezt éreztetni, főleg ha olyan családban nevelkedtek, ahol a "gyerek verve jó".

Extrém helyzetekre nem gondoltam, mint ami a Tied is. Sajnálom, hogy így eltel, így elted meg. :(((

De Te is lettél valaki, alakultal, formálódtal, nem a rozsabokor ringatott.

A saját sorsunkért mi vagyunk a felelősek. Mi javíthatunk rajta, mi ronthatjuk el. Tanulhatunk a jóból, sőt a rosszból is.

Az jutott eszembe, egyszer megkérdezem a gyerekeimet, milyen anyának tartanak. Én igyekeztem, de nem biztos, hogy mindent tökéletesen csináltam. Az eredmény jó, de az is lehet, más úton is el lehetett volna érni ugyanezt. Látom, hogy a lányom más módszerrel neveli a fiait. Ugyanakkor büszke vagyok arra, amilyenné sikerült nevelnem mindkét gyerekemet.

Most olvastam vissza. Guruljka, hasonló volt a sorsunk kicsit.

Engem anyám évtizedekig terrorizált, mikor végét tudtam szakítani, nagy megkönnyebülés volt.

Hoponopoo honnan veszed hogy egy anya biztos jót akar? Persze biztos jót akar, csak az nem biztos hogy a gyerekének.

Mikor nekem kisiskolás koromban elmesélte hogy azért születtem mert a következő abortuszba már belehalt volna, azt mondta neki az orvos. Aztán hogy azt beszélték, hátha fiú leszek a másik 2 lány után, aztán majd elkallódok, elleszek köztük. Hát lány lettem, anyámék ütöttek-vertek, a másik kettő meg azért mert ők háború utáni gyerekek, nekem meg nehogy jobb legyen mint nekik volt a gyerekkor.

Ki akart itt jót kinek??? 40 éves koromig a létezés minden szintjén csak a fájdalmat okozták. Mióta a legközelebbi testvéremtől is 300km-re vagyok, azóta vagyok nyugodt. Vagy én lehetek rossz születésem óta? Érdekes, mások ezt nem éreztetik velem pedig már 62 évet leéltem.

Erről beszéltem.

Az a legnagyobb baj, ha egy gyerek önbecsülés rombolasnak és hibakeresesnek éli meg azt, ha az anyja (rossz szavakat használva, aggodasaban türelmetlenül) jobb irányba terelnê a gyerekét.

Gondolom, Te is, mint anya, a legnagyobb elfogadás mellett is, szoktad néha a nemtetszesedet kifejezni a gyerekednek, és ezt Te nem azért teszed, mert nem szereted, hanem pont ellenkezőleg.

A gyerek vajon ezt így érzékeli, ahogy szánod, vagy azt gondolja, hogy na, megint a rosszat látja csak bennem az anyám??