Mennyit tűrsz a családodnak? (beszélgetős fórum)

Nem csak érdekes, hanem nehéz kérdés is.

Nyilván nem döntheti el senki a felnőtt gyereke, de senkije útját, nincs joga hozzá, és a jóérzést is sérti a dolog, meg a másik iránti tiszteletet is.

Mert nem mindegy, hogy mit. és főleg hogyan mond az ember, és itt jutottunk el a megfelelő "tálaláshoz".

Mert amikor az anyám azt mondta, hogy "te nem vagy képes így csinálni, pedig megmondtam, hogy úgy kell", akkor nyilván az én hajam is égnek állt, és a jó tanácsot se tudtam jó szájízzel fogadni.

De lehet azt máshogy is, kedvesen, akár kérdésfelvetéssel, megbeszélve a dolgokat.

Csak azért kérdeztem, mert felmerült bennem, hogy aki állandóan csak néz, mosolyog, ölelő kart ígér, de beszélni nem beszél a dolgokról, az látszatra a kívülállónak (de néha még egy gyereknek is!), olyan, mintha érdektelen, nemtörődöm lenne.

Pedig biztos nem, de mégis úgy látszik.

Na ez a nehéz: meddig mehetünk el és milyen módon, mert az nagyon nem mindegy.

Ez a mondat így nekem önmagában semmit nem jelent, kiragadva egy szövegkörnyezetből, nem tudva, ki mit miért mond, milyenek a kölcsönhatások, ki mit tett vagy nem tett ...

A világ legkönnyebb dolga vádaskodni, másban keresni mindig a szart, felelősséget nem vállalva mocskolódni, jogokat hangoztatva akarni, de kötelességet nem ismerni ...

Mert a mai világban már az is szaranya és szarszülő, aki nem tesz házat kocsit a gyerek segge alá.

Ne vedd magadra.

Nézd, attól, hogy neked valami álszent hablaty, ne várd el tőlem, hogy én is annak lássam.

Amúgy nem tudom, ismered-e az álszent szó jelentését, tudod-e pontosan, mit jelent, és kiket illetsz vele.

...

Nagyjából nem is érdekel.

Sajnálom csak, hogy a te életed szerint vannak olyan emberek, akik nem csak a rosszat keresik a másikban,

Sokan gondolják, hogy azért, mert valaki nem él meg egy helyzetet, attól még nem tudja, nem ismeri.

Hogy például valakinek sose volt hüvelygombája, vagy sose csalták és ő se csalt, akkor kussoljon, mert mit tudja ő ... :D

Ennyire azért nem hülyék az emberek, mint ahogy feltételezve van.

Igen, jó anyám volt, és én is jó anya voltam.

Nem értettem mindennel egyet gyermekkoromban, volt azért, amit én már máshogy csináltam.

Rossz anya, rossz szülő? Mi a fokmérő?

Amikor gangos házban laktam, esténként hallottam, ahogy a nő kiüvöltött a 2 éves gyerekének: "gyere be te rákos g.eci, fürödni kell". Aztán fél óra múlva kiült vele az ajtó elé és énekelt, dúdolt a gyerek fülébe, az ölében ringatva.

Láttam gyereket, akinek volt legdrágább barbiháza és mindig selyem masni volt a hajában, de az anyja esténként színházba vagy operába járt, és nem tudta, mikor hullott ki a lánya első foga.

Láttam (és ápoltam) anyát, akit öt évig nem látogatott meg a gyereke az otthonban, de hónapokig nem tudott meghalni, és vergődött a csontig hatoló felfekvéseiben, mígnem végre elment hozzá a lánya.

Azt is tudom, milyen keresztet hord a vállán az az anya élete végéig, aki örökbe adja a gyermekét.

Nincs igazság általánosságban, csakis egyes életekben.

Kiinduló hozzászólásom pedig arról szólt, hogy mindig meg kell látnunk a magunk felelősségét az életünkben.

figy, szülő bárki lehet, a tanárnak meg elméletben PEDAGÓGIÁT, neveléstant kell tanulnia... az, ki hova születik, az nem az ő hibája.

ha azt kérjük számon a gyerekeken hova születtek, akkor minek suliba járni?? ezt komolyan kérdem... az alsósok több mint fele nem is a suliban tanul meg írni olvasni, akik a suliban tanulnak, azok kétharmada meg meg se tanul, max felismeri a betűket, de egy kukkot se ért abból amit olvas...

de így minek a suli???

a szülőséget ha valami képzéshez kötnénk, akkor ilyen topikokból is kevesebb születne. elvégre a szülőség is egy "állás" lenne. ahol bizony számonkérhetőség van. feltéve ha nem állami mutyialapon megy, mint most az oktatás pl..

De mi történik, ill. mi nem, az elsô 6 évben, amíg iskolába nem kerül?

A rengeteg antiszociális, szószerint elhanyagolt gyermekkel nehéz mit kezdeni az iskolában, aki nem tud rendesen enni, inni mosakodni, wc-t használni?

Egyáltalán bekerülnek-e 3-4 évesen az óvodába?

Aki borsodi kisfaluba születik meg, eleve hátrányba van a fôvárosba születettel szemben.

tudod lehet nem üthet a tanár... de... minden más a kezében van. ok alsós tanító használja is. folyamatos lelki terror, büntetés, stb... felsőbe így kétféleképp megy a gyerek ezen remek képzés után : vagy teljesen betörve, megtörve, vagy szarva a tanárra a jogait hangoztatva. A suli magának termeli a tanárverőket, a pedagógia hiánya miatt.

igen, nevelni kéne, ALSÓBAN a tanítóknak, zsertettel, példamutatással, csportalakítással, megfelelő helyen szabályokkal. NA ez szinte 100% ban hiányzik az oktatásból.

amúgy sok szülő azért igenis mondja a gyerekének, hogy első a kötelesség. Bár tény, én is ismerek olyat, aki mindent ráhagy a gyerekre... de ő lóg ki, nem akiket nevelnek. de a tanítót neveléstől független mint utálja, mert kiröhögi őket, következtlen, felkészületlen... soroljam?? és ezekre nem mentség a fizetés...

„hogyan lehet ebből közmegegyezés, azaz betartható, és betarttatható törvény, amit ellenőrizni is lehet”

Ha így megy tovább, akkor sehogy. Ezt kb. 15 éve látom. Nagyjából azidőtájt kaptak a gyerekek mindenféle jogokat. Pl. azt, hogy szinte büntetlenül megverhetik a tanárt, aki alaposan indokolt esetben még csak meg se legyintheti, mert az már testi fenyítés. S ami a legelkeserítőbb, hogy pl. a te gyereked is üvölti, hogy a szabadságjoga sérült, de ha megkérdeznéd, hogy OK: a jogaidat ismered. S a kötelességeiddel hogy állsz? – vajon mit válaszolna?

Nem elég, hogy rengeteg szülő belegebed, hogy csupán a létminimumot biztosítsa a családnak, már hiányzik az iskola nevelő ereje. Ami valljuk be, nagyon sokat segítene, ha hagynák. Hiszen a tanárnak az oktatáson felül „csak” a gyerek mentális ápolásával kellene foglalkoznia. (Kivéve, amikor otthon készít pár szendviccsel többet, hogy az éhező diákjának szünetben odaadhassa.)

Nem vagyok abban biztos, hogy az a szülő, aki őrjöngve megy a tanárnak a gyereke „előadása” miatt, az otthon elegendő lelki táplálékot ad. Kifelé anyatigris, otthon meg az „alapellátáson” kívül semmit nem nyújt. Mert örül, hogy él, vagy nem tudom miért...

komolyan... ne haragudj de hogy mosod össze az egészet a tnalásra való sértődéssel stb???

ez a másik, tipikus áldozathibáztatás... a gyerek kínlódik, akkor tuti csak valami kötelességén megsértődött... pff... hja, mert akit nevelnek, törődnek vele az ilyenen megsértődik... hagyjuk már.

ráadásul nem hiszem hogy felnőttként ilyen a sérelem ami bárki eszébe jut.

akkor a helyzet konkrét ismerete nélkül minek nyomod ezt az anya szntsége hablatyot??

bocs, de álszent vagy ebben a kérdésben. Sokaknak nem jut elég jó anya.

Ezzel egyetértek hogy jó is kisülhet a dologból.

Pont azért kell túllépni rajta és hasznosítani, jóra fordítani a rossz tapasztalatokat a saját gyerekeinknél.

Ha tényleg komolyan vennék a hatóságok ezt, akkor fél Kelet-Magyarország árvaházban lenne már. Vagy inkább a háromnegyed. Bedrogozva fetrengenek a felnőttek, a gyerekek csordákban próbálnak életben maradni, szakmán, földön fekszenek, nem kell hozzá vizsgálat, csak arrafelé egy kirándulás vagy túra is elég...

Ott már az is csoda lenne, ha az alap tisztaság, kaja, iskolába hordás meglenne. Valóságos csoda lenne.

Máshol meg cseszegetnek valakit, mert a 10 éves lányát leküldte egyedül a 40m-re lévő boltba, vagy egyszer átment a piros lámpán...

Szóval itt nem az a kérdés, hogy Neked vagy nekem mi a véleményünk a jó nevelésről, hanem az, hogy hogyan lehet ebből közmegegyezés, azaz betartható, és betarttatható törvény, amit ellenőrizni is lehet. A lelki dolgokból nehezen.

Van olyan gyerek aki akkor sem produkál tüneteket, ha ölik meg erőszakolják, a fiam meg attól is kiborult tegnap, és üvöltött, hogy szemét vagyok, és meg akar halni, mert volt egy hányás a buszmegállóban, és kicsit odébbhúztam, hogy ne lépjen bele... Mert a szemében ez az ő szabadságának a korlátozása volt..

Tehát az objektivitás azért eléggé sérülékeny tud lenni, ha csak a lelki dolgokat nézzük, mert az óhatatlanul szubjektív.

Rosszul fogalmaztam. Tehát először pénzt kellett volna. Aztán jött a csok, de abba sem ment bele. Ha az nekünk meglett volna akkor utána még lehetett volna jelzálog, de így meg már fordítva nem lehet.

De már mindegy is, nem sok idő kell és GO.

Nemcsak azt lehet mérni, hogy tiszta ruha, meleg étel. A gyerek viselkedése is jelzőértékű és bizony, fel szoktak figyelni arra is a gyerekvédők. Igen, vannak tragikus élethelyzetek is, de a gyerekorvos, a tanár, a többiek felfigyelnek, ha valami nincs rendben, erre írtam, hogy ha a fórumindìtó anyja egy szörnyeteg, azt előbb utóbb valaki észreveszi és elveszik tőle a gyereket.

De ha már az is traumaértékű egyeseknek, hogy rászólnak, hogy tanuljon jobban, neadjisten ez vitát, veszekedést is generál, hát szerintem ez az a pont, amikor inkább sértődésről és nem sérelmekről beszélünk. Nem az a jó szülő, aki mindent ráhagy a gyerekre. De lehet, hogy a gyerek szemében igen, aztán meg életképtelen felnőttként lehet szidni a szülőt, persze. Ùgy gondolom, hogy míg a férfiak akkor azonosulnak igazán az apjukkal, amikor az meghal, a nők korábban, a nők akkor azonosulnak az anyjukkal, amikor ők is anyák lesznek. Ez nem jelenti azt, hogy ugyanolyan anyák lesznek, hanem hogy másképp látják néhány àrnyalatát a gyerek-szülő kapcsolatnak.

Még jò is kisülhet belőle, ha az anno rosszul megélt dolgoknak ők már nem teszik ki a saját gyereküket.

Ilyennél kíváncsi lennék, hogy mi a valódi ok. (Ne vedd magadra, csak gondolkozom..)

Két dolgot tudok elképzelni..

1. Eddigi életutad kapcsán úgy ismer, hogy benned valamiért kevéssé bízik.

2. Egy tetőtér befejezésénél az sejlik fel, hogy ott az alsó szinten már tudtatok élni, tehát már volt valamitek, laktatok addig is. Csak azért, hogy 1-2 szobával több legyen, nem vett fel jelzáloghitelt, komoly dolog az. A tesódnál viszont a lakhatást oldotta meg ezzel. A bővítés tényleg ráérhet, egy más életnél meg egy huszárvágás megmentő, és más értelemben szükséges lehet.

Én egyébként még a saját lakásomra se vettem fel hitelt, és a gyerekeimnek sem tenném, egyiknek sem. Amim van, azt vihetik, de a tetőt a fejünk felől soha...

3. Meg persze van az a verzió is, hogy tényleg szemét, és a húgodat imádja, téged utál.

Csak ez az a pont, amit kívülről szűrni, beleszólni, emiatt eljárást indítani nemigen lehet. Már csak azért sem, mert nagyon nem egyforma az ingerküszöbünk ebben a kérdésben, ebben egy közmegegyezéses határt húzni szinte lehetetlen.

Meg belelátni is valójában, hogy egy-egy mozdulat, szó, döntés mit is takar.

Azt lehet látni, "mérni", hogy tiszta-e a ruha, éhes-e a gyerek.

Pedig valóban ugyanolyan, vagy talán nagyobb szükség lenne pszichológushoz, vagy segítőhöz küldeni az olyan családokat, ahol több szakember látja, hogy faramuci, egészségtelen lelki állapotok vannak.. (csak ugye mi a faramuci??)

Nálunk a tökös védőnéni megtette, hogy a szomszéd anyukának nem járult hozzá, hogy a gyerek ne járjon óvodába. Nem a körülmények, meg a gondoskodás hiánya miatt, hanem azért, mert az anyuka undorítóan a gyerekre mászott, nem hagyta lélegezni szinte, a gyerek meg már kezdett meghülyülni.. Szerintem tök igaza volt a védőnéninek. De ugyanezt az anyuka valószínűleg nem így mesélné el...

Mennyi ilyen van te jó ég. Nálunk is ugyan ez van. Én is meg kaptam anyámtól, hogy egy fal van közöttünk. Pedig egy házban lakunk (kényszerből).

Igen van, mert én kértem segítséget 2-3 éve, hogy a tetőteret betudjuk fejezni, ehhez annyi kellett volna hogy vesz fel nekünk pénzt a házra. Nem tette.

Majd egy éve a húgom venni akart egy lakást Pesten, neki bejelzálogozta a házat 15 millióra, és ők azt hiszik hogy én a mai napig nem tudok róla. És én azóta nem bízok bennünk, sőt semmit nem mondok nekik.

Az csak "tartás"

Egy házi kedvencnek is jut szerencsés esetben ennyi. De ez nem elég. Ez csak vegetálás.

a válaszom erre:NEM

Ha ilyenek a szüleid.,és te tepersz a szeretetükért még ennek ellenére is,hogy lesz*rnak.akkor ők jót röhögnek a markukban ,és azt hiszik,bármit megtehetnek veled,ami csak jól esik nekik.Én ezzel szúrtam el többbek között,ma túlzott engeelmességgel,meg hogy ha nem volt muszáj,nem szálltam szembe velük ,pedig igenis szükség lett volna rá,már belátom és sok mindent másképp csinálnék ami velük kapcsolatos,nem lennék engedékeny,segítőkész,meg főleg:MINDENT ELNÉZŐ ÉS MEGBOCSÁJTÓ velük szemben.

Én eljutottam odáig-biztos sokan megköveznek ezért,de akkkor is azt mondhatom,nem bántam meg-hogy apuékkal semmilyen kapcsolatot nem tartok ma már.Édesanyám korán meghalt,akik meg maradtak nekem inkább lealáztak meg rúgtak belém folyton ahelyett hogy szerettek volna.Sok évet pocsékoltam arra,h próbáljak ezen változtatni,közeledni,de jól mondják,kutyábol nem lesz szalonna,akinek nioncs szeretet a szívében annak később sem lesz.Nem olvastam végig a fórumot,h te milyen helyzetben vagy,de kitartást kívánok és azt,hogy ne kövess el hasonló hibát....