Mennyire vagy féltékeny a párodra?Van okod?Tesz olyat hogy legyen? (beszélgetős fórum)
Így igaz. Én is mindig próbálom magamból kihozni a legjobbat. A párom mindig dícsér, mindig mondja, hogy neki milyen jó vagyok. Szerencsére már megtudom azt állni, hogy ne mondjam mindig a páromnak, hogy mivel nem vagyok magamon megelégedve. Egyébként soha nem voltam féltékeny, most először tört rám, de néha nagyon vacakul érzem magam a bőrömben.
Akit el lehet vinni, azt vigyék, az nekem már nem kell.
Ha igazán szeret, úgysem megy, totál bizalom kérdése.
Nálam ez másképpen van: önbizalmam nincs a 15 kiló túlsúllyal. Viszont szerintem a féltélkenység bizalom kérdése. Azaz maximálisan megbízom a férjemben. Volt már a kolleganőjével moziban, kiállításon, amire én nem voltam kíváncsi vagy nem értem rá. Felőlem mehet bármikor, bárkivel, tudom hogy soha nem csalna meg.
Igen, szerintem is az önbizalom hiány az oka a féltékenységnek, -ezt tudom magamról is. :)
Néha azonban az ember szerintem tudatalatt megérez dolgokat, és azért féltékeny. Én az előző kapcsolatomban féltékeny voltam, de próbáltam leplezni, - aztán ahogy' szétmentünk, akkor derült ki, hogy valóban volt is (lett is volna) okom arra, hogy féltékeny legyek.
Most már úgy vagyok vele, hogy biztos van oka, hogy a párom engem választott, és bár én is helyesnek tartom magamhoz az enyémet ( :D ), ahogy írták is, ha állandóan ezzel nyúzzuk a másikat, akkor tényleg elhiszi, hogy én tényleg "dagi, csúnya, gázos, buta..stb-stb" vagyok, mert addig mondogatom ezeket, míg a végén tényleg ilyennek lát. :)
De amúgy szerintem főleg az az oka egy nő féltékenységének, hogy mostanában a nők sokkal rámenősebbek, mint régebben.
Vannak olyan nőismerőseim, akiket pl. egyáltalán nem érdekel, hogy a kiszemelt ffinek van-e bnője, felesége... akkor is kikezdenek vele. Persze, az meg másik kérdés, hogy ha a ffiú enged neki, akkor nem is szerette igazán a párját....
Mindenkinel van egy"jobb no".....de szerintem a jo nok is attol rettegnek hogy biztos van egy jobb no naluk........stb...ez mind igy mukodik.Es erre mi a megoldas?mindenki probalja kihozni magabol a legjobbat,es ne mind idegeskedjunk marhasagokon,mert vegul meg a ferfiaknak lesz igazuk hogy"a gondolkozas art a noknek:)"
Én is azt gondolom, hogy a féltékenység minden esetben az önbizalomhiány következménye! Akinek van önbizalma, tudja, hogy értékes ember, így zat is tudja, hogy a boldogsága nem a párjától - vagy bárki mástól - függ, hanem azt önmagában is képes megélni, így ha a párja el is hagyja őt, nélküle ugyanolyan boldog tud lenni!
Akinek van önbizalma, az tudja azt is szerintem, hogy ha a párja elhagyja őt, jön majd valaki más, valaki jobb, hisz ő egy értékes ember!
Az a baj, hogy a féltékenység önmarcangolás, de nem lehet ellene mit tenni. Nem tudom meddig tudom én is türtőztetni magamat. Tudom, hogy a párom elfogad olyannak, amilyen vagyok mind testileg, mind lelkileg, de én nem vagyok kibékülve a testemmel. Mindig azt képzelem, hogy más nők jobbak nálam:(
Ez nagyon igaz. Én természetemből fakadóan nagyon féltékeny típus vagyok, és borzasztó erőfeszítésembe kerül, hogy ne mutassam ki, de én is úgy gondolom, hogy ha gyengeséget mutatsz ezzel kapcsolatban, akkor lerombolod az összhatást a párodban. Vannak hűséges és hűtlen típusok, de ezzel nem lehet mit kezdeni. A baj bármikor, bárkivel megtörténhet, függetlenül attól, hogy emészted magad, vagy nem.
En is feltekeny tipus vagyok,es sokszor erzodik ez....de olyankor tudom ,erzem hogy nem is a parommal van bajom,hanem magammal,pl "jaj felszedtem 1 kg-t",stb hulyeseggel nyaggatom magam,es emiatt akaratom ellenere is a feltekenyseg kezd kialakulni....de szerencsere idoben eszreveszem es probalom megkeresni az okat es utana kikuszobolni.
Én is féltékeny vagyok, de tudom, hogy nincs rá okom és próbálom magam visszafogni. Tudom, hogy nálam az önbizalomhiány okozza a problémát. Tudod mi a legtöbb érték? A belső, ami belőled árad, sugárzik a párod felé. Ha a párod tudod, érzed, hogy szeret akkor semmi gond nincs. Van rá okod, hogy féltékeny legyél rá azon kívül, hogy szerinted helyesebb, mint Te?
Ezzel maximálisan egyet értek!
Korábbi kapcsolataimban féltékeny voltam és mint utóbb kiderült volt is rá okom!
A férjemre egyáltalán nem vagyok féltékeny, soha nem adott rá okot és tudom h maximálisan megbízhatok benne!
Én imádom a párom, de volt egy időszakom, hogy betegesen féltékeny voltam, nehéz volt lekűzdeni. Tudom, hogy szeret és hogy semmi okom rá, mégis nagyon szarul esik, ha egy kolleganője "négy szemközt" akar vele beszélni. Igazából én nem attól félek, hogy ő akar bárkitől bármit, hanem hogy egy csaj rászáll.
ha te nem szereted magad,hogyan varod el a parodtol hogy szeressen ugy ahogy vagy?Ameddig nem ad okot nincs miert feltekenykedni,addig is probald meg magad elfogadni,mert sokszor a feltekenyseg onbizalom hianybol ered.
én is kb így vagyok vele, de jó hogy nem vagyok ezzel egyedül:)
Sajnos elég féltékeny típus vagyok, ugyan a párom nem szokott okot adni, de egyszerűen ő olyan helyes hozzám képest, hogy szerintem sok lánynak kellene...na tőlük félek, bár tudom, hogy minden két emberen múlik, de sajnos magam ,főként a külsőm miatt aggodalmaskodom néha!!!
További ajánlott fórumok: