Mennyi szomorú lélek:-( (beszélgetés)
Kitaláltam mi lesz ott, mielőtt megnéztem volna. A majmok riszája, Fekete Pákó művész úr mély átéléssel telt énekével... :-)
Igen, valami olyasmi tánc szerintem abszolút megfelel. :-)
Az sem rossz. Én csak 1-2 üveg meggybe teszek rumot.
Sokszor jártam táncolni és a férjem is. Mennyi fiú volt! :) Csak a simulós tangót nem szerettem.
Nem. Fülszövegként elmondta és rákérdezett, hogy miért éppen most és mi az oka, hogy erre jöttek.
Kis élettörténetek pár percben.
Biztosan felejtős, mert az már nem jut az eszembe.
Erre gondolsz?:)
Én még csak ott tartok, hogy rumba eltett vegyes befőtt... :D
A rumbát a keringőtől épp csak meg tudom különböztetni. (Mert a keringőt még úgy-ahogy felismerem.)
Nem az én műfajom. Mondjuk vissza az időben kb.20-30 év, vagy még több is. :) Pl.Gloria Gaynor.
A táncok esetében is. Egy klassz rumba még lázba is tud hozni, amikor házibulit tartunk. :D
India.
Érdekes ország.
A tánc előbb eszembe jutott, mint a lazulás. :)
Mintha egy hastáncos táncolt volna erre a zenére, amikor olyan helyen vacsoráztunk.
A hitbeli témák mindig megosztóak és ez természetes is. Viszont érdekes beszélgetések alakulnak ki. Mindenre van példa és ellenpélda is. :)
Az ajánlott könyv ellenpéldája, Thorntnon Wilder: Szent Lajos király hídja c.könyve.
Eszembe nem jutott volna, ha nem merül fel a gondolat. :)
Jaj, ne haragudj, első olvasatra azt hiszem, félreértettem amit írtál.
Pont azt mondtad, hogy mostmár nem hiszed, hogy minden meg van írva.
Mostmár inkább magadat vádolod, hogy miért nem léptél, amikor döntéshelyzetben voltál.
Nade Dory, mostmár értelek ugyan (mégegyszer bocsi a félreértésért) de visszamenőleg kár bánkódni, egyrészt felesleges, másrészt talán nem is önmagad feladásáról, hanem egy új cél megtalálásáról volt szó. Ki tudja, milyen orvos lehettél volna, ha nem szól bele az élet. Emiatt tényleg kár vádolni magad. Vannak objektív akadályok.
Viszont egészen biztosan kitűnő anya voltál. Próbálj inkább valami ilyesmi szemszögből tekinteni az elmúlt évekre, ne vádold magad, ne keseregj, az soha nem vezet jóra.
Vannak időnként holtpontok. Türelem. Akkor is "dolgozol" a dolgon, ha nem is tudsz róla. A tudatalatti, tudod... :-)
Egy nap majd egyszercsak arra ébredsz, hogy már tudod, hol a bibi. Szerintem semmit sem kell erőltetni.
Mondom ezt anélkül, hogy akár csak sejteném is, hogy miben rekedtél meg. :-)
Foglalkozom is.
Csak valamit rosszul csinálok, mert megrekedtem.
Mindent megteszek!
Mindent megteszek?
Próbálok változni, de nem megy.
Mindig visszaesek és a külső hatások sem segítenek.
Helyt adok más elgondolásoknak is... :-) De örülök, ha más is valami ilyesmire gondol. Az meg nekem öröm, én is kösz. :-)
Foglalkozzunk csak bátran a mi kis földi lelkecskénkkel, az a dógunk. :-)
Köszönöm, barátom!
Én sem tudtam volna jobban megfogalmazni.
Valami nagyon extrém scifire gondoltam, ami ráadásul cseh volt vagy valami ilyen, ezek szerint nem az. Mindegy.
A logikai bukfencek engem is azonnal kiábrándítanak. Az én kényes ízlésemnek csak olyan "magyarázat" felel meg, ami nem hagyja figyelmen kívül a tényeket.
De, könyv, sorozat van belőle, nem film.
Az a bajom, hogy a vallásos, ezoterikus magyarázatokban akkora logikai bukfencek vannak, hogy hihetetlen. A tények meg kicsit sem zavarják őket.
Akkor neked meg javaslom ezt a könyvet: Sorskönyv (Eric Berne).
Nagyon szépen levezeti, hogy nincs olyan, hogy eleve elrendeltetés.
Sokan élnek mégis úgy, mintha tényleg létezne, pedig azt nem "felülről" írják meg. Az a forgatókönyv itt született, lenn a kis posványos földön. :-) Én ebbe most inkább nem mennék bele. Bernétől mindent be lehet szerezni, könyvtárban, antikvárban, neten. Nem él már szegény, pedig nagy kár érte.
Dory, én nem mondtam azt, hogy minden meg van írva. A földi életünkben szerintem igenis irányíthatjuk a sorsunkat.
Minden egyéb, amit "kozmikus" szinten írtam, az nem a földi életre vonatkozik.