Mennyi szomorú lélek:-( (beszélgetés)
Köszönöm, nagyon kemény két és fél év volt.
Remélem bejön neki ez a dolog.
Szerencsére délután itthon van, a hétvége szabad😉
Szóval hepimami vagyok😄
Hát ugye. :D
Milyen gyakran tudsz beszélni és találkozni a fiókáddal most, hogy hazajött?
Hát... tart, ameddig tart. Szépen végig kell bírni.
Épp most olvastam, Kolonits Klára operaénekesnő mondja:
"Sokat beszélgetek barátaimmal, akik már most kétségbe vannak esve – teljesen joggal –, hogy mi lesz. Nekik mindig elmesélem nagyanyám történetét, aki 1916-ban született, háromszor építette újra Magyarországot ('56-ot is ideértve), nélkülözött, szeretteit vesztette el, és egész élete avval telt, hogy eltakarítsa a romokat és új életet építsen rájuk. Megtört lett, vagy elkeseredett, mire én megismertem a '80-as években? A legkevésbé sem. Jókedvű volt és volt egy olyan laza lélektartása a dolgokkal szemben, ami lehetővé tette, hogy alkalmazkodjon. Mindig adaptálódott a helyzethez, egy dolgot keresett benne, az előrejutás lehetőségét.
Ha ő ezt tudta tenni 96 éven át, én hogy ne bírnék ki négy hónap otthonülést. Utána ugyanúgy kell majd küzdenem, mint ő, az újraépítéssel, de ha neki ment háromszor, nekem hogy ne menne egyszer?"
Örülök!
Igen az jó lenne, nem tudom meddig tart ez.
Köszönöm, én remekül vagyok. Végre senki nem javasolja, hogy menjek emberek közé. :D
Olvasgatom a nemrég postán érkezett fordításelméleti könyveket is, remélem, ősszel már elkezdődhet a képzés. Online is jó lesz, de az országnak jobb lenne egy kellemes nyár vége, amikor már lehet találkozni is.
Jó ilyet hallani.
Te, hogy vagy?
Azért örülök én, hogy a fiam cége így oldja meg, sem szabi, sem elbocsátás.
Szerencsére szállítmányozó cég, azért szállítmányozni még ebben az időben is kell. Nem is kicsi cég Európában, remélhetően elboldogul ez a magyarországi fióktelepe is.
Kíváncsi leszek, mennyi ember kerül majd utcára.
Nem most, hanem 2,3 hónap elteltével.
Most engem is szabira küldtek, de amikor elfogy?
Nagyon aggasztó a helyzet.
Hát nem bizony.
De nem hajlandó erről beszélni.
Viszont ma felajánlották az átmeneti szerződésmódosítást, el is fogadta. Csökkentik a havi munkaidőt, az alapfizetése annyi lesz, amennyivel kezdett itt. A juttatásoknak a felét fogja kapni.
Méltányosnak tartom ezt a megoldást, és örülök, hogy nem megszabadulni igyekeznek a dolgozóktól.
Annak is örülök, hogy kicsit többet lesz itthon. Most még egy fűkasza vásárlását tervezzük, az utolsó pénzből, amit a munkaügyitől kapott az önálló elhelyezkedéséért. Lesz vele munkája, ráfér az udvarunkra egy nem alkalmi, hanem tulajdonosi munka.
Nem csináltak, mert tesztelni sem lehet csak úgy.
Nem tudom, mi történt, a fiam nem akar beszélni róla. Lehet, hogy beugratták, de akkor ez kegyetlen butaság volt.
A mostani helyzetben, nem értem minek megy emberek közé, aki szarul van?
Csináltak tesztet?
C vitamin itt nem kapható, tegnap bementem a Benu patikába, ami a legdrágább patika, mondom a csajnak, hogy C-vitamint kérek, azt mondja, azt nem tudok adni.
Ja mondom mit is képzeltem, hogy egy patikába ilyet kérek.
Azt nem vágom, hogy eltelt másfél hét és a gyógyszergyárak, miért nem töltik fel a készleteket?
Nahát, kiderült, nem koronás a kolléga mégsem.
Azért a C-vitamint ijedtemben megrendeltem, az sosem árt.
Igen. Errefelé úgy mondják: nem a koros megy, hanem a soros.
A fiam ma, alig hogy a műszakba beért, riadtan telefonált: egyik kollégája vírusbeteg. Kedden még velük dolgozott, csak nem volt jól. (Az volt az első műszak a 4 nap pihenő után.)
Nekem sajnos ma meghalt egy munkatársam, nem volt idős 66 éves volt.
Olyan ember volt mint egy duracelnyuszi.
Nagyon megdöbbentem.
Ennyi az élet soha nem tudhatjuk mikor jön el értünk a kaszás.😢
Azért nem is figyeltem, hogy már egyszer megírtam... mert annyira örülök neki, hogy ilyen jó helyet talált a fiam.
És úgy tűnik, nem akarnak bezárni. Minden dolgozó kapott munkába járási igazolást, ha kijárási tilalom lépne életbe.
Érdekes volt ám. A munkakeresés idején még közmunkás volt, nem volt nagyon sürgős, hogy más munkát találon. Viszont persze drukkol az ember, hogy jobb munkahely legyen, jobb fizetéssel.
Az előzőn csoportos felvétel volt, nem sikerült. Nem törte le különösebben, mert nem volt szimpatikus a hely. Valahogy még ő maga mondta, hogy majd megkerül az a munkahely, amit szeretni fog.
Pár napra rá ment el ide jelentkezni, mert a hirdetésre telefonon érdeklődtem, és adott időpontra behívták. Ő volt egyedül, megmutatták neki a helyszínt, és azt látta, hogy mindenki szép nyugodtan dolgozik, nincs kapkodás. Megmutatták nagyjából az épületet is. Hogy mit mondtak neki konkrétan, azt nem tudom, de teljesen nyugodtan jött haza. Én azt hittem, nem sikerült, erre közölte, hogy megtalálta "A" munkahelyét, innen akar nyugdíjba menni majd.
Azóta is szeret oda járni, ennek már fél éve. Még a próbaidő letelte előtt elküldték targoncás tanfolyamra is. Nem beülős targonca ugyan, de megkapta a bizonyítványt.
Szóval én is nyugodt vagyok.
Igen, ez így van!
Sőt... Tegnap váratlanul érte, nem tudtuk, hogy bezárt az étkező. (Legalábbis éjszakára, nem tudok részleteket.)
Szinte minden kollégája megosztotta vele a kajáját. A főnöke még az automatához is adott volna pénzt.
Majd sütök valamit viszonzásul. :D
Nagyon jó olyan helyen dolgozni, ahova szeret bejárni.
Én is látom a gyereken, hogy ez most tetszik neki.
Boldog gyerek, boldog szülő.
Egy szállítmányozó cégnél van, a műanyag ládákat tisztítják, előkészítik a gépi mosásra, felteszik a gépre, leveszik...
Szeret ott dolgozni, a 12 óra mellett is, mert utána 4 nap pihenő van.
Jó a társaság. Pl. ma nem tudtuk, hogy bezárt a munkahelyi büfé, ahol lehetett meleg ételt is enni. A fiam semmit nem vitt, de a többiek pikk-pakk összeadtak neki annyi kaját, hogy nem lesz éhen reggelig.
Az szép.
Mit csinál?