Mennyi szomorú lélek:-( (beszélgetés)
Én is voltam ilyen fórumban!
Nagyon csúnyán végződött, pedig mi még találkoztunk is!!!
Már olyan is volt, hogy a munkába email váltás alatt fajult el a dolog, végül felkellett hívnunk egymást és rendberakni a dolgokat!Sikerült!😁
A virtuális dolgok azok virtuálisak.
Vannak viszont akik úgy érzik, hogy az életük nyitott könyv, nincs semmi olyan vonatkozása, amiről ő ne beszélhetne a legnagyobb nyugalommal, nyíltsággal. Mégis névtelenül.
Az én életemnek vannak, és azokról a szférákról nem is beszélek. Témája válogatja, egyéb tekintetben meg rém nyitott vagyok.
A "kibeszélés" az talán valami más.
Szerinted az mit jelent?
A tündéri kis asszonykával mélyen együttérzek. És nem minden fórum alakul jól.
Itt hamar elvérzik az, aki nem fogalmaz elég ügyesen, nem tudja verbálisan is azonnal megfelelően megvédenie a saját álláspontját, még ha az a legigazabb, leghelyénvalóbb is a világon.
Én is tapasztaltam, az olyat kikezdik, félreértik, megbánja hogy egyáltalán elkezdte.
Én nem féltem magam... :-)
A mamátok az olyan amilyen, de még te sem maradtál a közelében. Ő meg egy eleve érzékeny lélek lehetett.
A depresszióban szerinted abszolút a neveltetés, vagy annak a hiánya a hibás? Van akinél minden megfelelő családi háttér mellett is kialakul.
Azt amit a testvérek között felnőttek küzdő szelleméről írtam, természetesen nem a saját bőrömön tapasztaltam. Illetve olyan értelemben igen, hogy meglepően gyakorlottaknak tűntek nekem az olyanok a rivalizáló helyzetekben, akikről tudtam, hogy nem egykeként nőttek fel.
Biztosan van olyan is, akinek akár tíz testvére is volt, aztán mégiscsak egy oldalraesett szerencsétlen egész életében.
Az egész világot nem ismerjük.
Amit írtam, az egy általános tapasztalat, nem is feltétlenül az enyém. Szagembereké. :-)
Az egykeség hátrányairól - a lelki alkatot tekintve - sokkal többet tudnék mondani, de minek.
Hát az olyan kissé magánakvaló. Kissé önző. Nehéz feloldódnia.
Szerintem hátrányból indul.
Minden játszik!
Így alakult nincs mit tenni!
A gondolataimat kibővítettem miközben leírtam😄
Lehet találni, igen.
Nekem viszont pont a két legjobb halt meg, viszonylag fiatalon. Szelaví.
Nem vagyok egy abszolút tehetségtelen, tudtam újabbakat is szerezni, és végülis család nélkül sem vagyok, családtagokkal is tudok beszélgetni, mélyebb dolgokról is.
De testvérem akkor sem volt. :-)
Lentebb azt írtad hogy azért nem akartál több gyereket, mert nem akartad, hogy megismétlődhessen az ami közted és a bátyád között történt.
Most azt, hogy eleve nem akartál többet, a férjed meg rádparancsolt.
Ne bolygassuk akkor. :-) Mégiscsak te vagy itten a fórumgazda. :-)
Ez mán csak ilyen tesóellenes család. :-)
Barátokat is lehet ilyen hűségeseket találni.
Persze, ezt az idő mondja meg, hogy melyik az és melyik nem.
Vannak közeli barátaim, akik ha problémám van segítenek, akikkel jó "tölteni az időt":).
Akikkel meg tudom minden gondolatomat beszélni és nem a neten nyitok rá fórumot.:)
De van olyan barátom is, aki nem igényli ezt a szinte napi kapcsolattartást, de jó, ha össze tudunk jönni negyedévenként egy kis beszélgetésre.
A múltkorában egy barátnőm hívott fel, akivel 3-4 éve nem beszéltem. Úgy, és olyan közvetlenül, őszintén beszéltünk, mintha tegnap váltunk volna el.
Nem,nincs semmi gond!
Nem akartam több gyereket és ez semmi múltbéli dologgal nem kapcsolódik össze!
A párom is mondta, hogy ha szülök még egyet elhagy!Én sem akartam,ő sem így nem lett!
Ennyi!
A gyerek meg boldog, hogy nincs tesója:-)
Oké, félig viccesen "gyanakodtam". Láttam, hogy már régen itt vagy. Nemigen lehetsz te egy hoxában nagyot csalódott, azután más néven mégis visszajött valaki.
Én egy évvel régebbi vagyok nálad, és pont az a szitu hozott ide akkor, amiben küszködtem. A mamám hívta fel a figyelmemet, hogy van itt egy fórum, olyasmikről írogatnak ami épp engem is erősen érint. :-)
Ahogy ott jól kibeszélgettem magam, én egyébként hűtlen mód jó hosszó ideig nem hoxáztam. Aztán mégis visszajöttem. :-)
Ja, egyébként van még valami nagyon lényeges. A testvérek között felnövők jobb "harcosok" az életben.
Könnyebben szocializálódnak, bármilyen helyzetben.
Nekem mindig mindent egymagámnak kellett kitalálni, mit hogyan. Mások ezt már tudják a saját családjuk által.
És - igen, - eléggé távolságtartó is maradtam.
Mellőlem már sokan eltűntek. Az egyik legszomorúbb történet az volt, hogy egy tündéri kis asszonykát derült égből érte a villámcsapás, amikor félrelépett a férje. Egyből fórumot nyitott, de ettől nem lett neki jobb, csak rosszabb. :(
Én véletlenül találtam a Hoxára, akkor éppen albérlőt kerestem és ez jó ötletnek tűnt. Aztán itt ragadtam. :)
Ez az, amit irigylek a testvérrel rendelkezőktől. :-)
Ott van nekik "automatikusan" valaki, valakik, akik többek egy barátnál.
Tudom, hogy azt a kapcsolatot is ápolni kell, neked is munkád van benne. De elvileg a vér szava is nagyon erős, ugye.
Szinte biztosíték ez arra nézve is, hogy nem magányosodik el valaki, még ha nem is különösebben egy nagy társasági ember.
Én csak áhítoztam ilyesmire... :-) Ó, én szegény szerencsétlen egyke. :-)
Nekem három testvérem van. Gyermekkoromban gyepáltuk egymást, veszekedtünk, duzzogtunk egymásra. Pedig a szüleink nem kivételeztek velünk. Még az öcsémmel sem egyetlen fiúként.
Mindezek ellenére felnőtt korunkban nagy összetartás van köztünk. Ez nem azt jelenti, hogy napi több órás telefonokat bonyolítunk, hanem azt, ha valamelyikőnknek szüksége van a másikra annak az kerül az első helyre a fontossági sorrendjében. Persze beszélünk is.:) És ebbe a párjaink sem szólhatnak bele.
Ha bevállalom, hogy hétvégén megvarrok egy függönyt az öcsémnek, akkor az úgy is lesz.
Ha a húgom gyermekére kell vigyázni, akkor az úgy is lesz.
Tényleg olybá tűnsz, mint akinek személyes rossz tapasztalatai voltak.
Én "borítottam már bilit" sok évvel ezelőtt, és valódi, őszinte segítőkészséget tapasztaltam.
Biztosan lehet beszerezni néhány szúrást is, sőt trollkodók is akadnak, de pont a saját régi búbánatomnál én nem ezt tapasztaltam. Szerintem egy valódi, nagy gond esetén "süt", simán átjön az őszinteség, és arra úgy is reagálnak.
A virtuális elmondásnak, kibeszélésnek nagyobb a veszélye, mint a haszna. Az igaz, hogy név nélküli, de a különböző vélemények mégis ránk hatnak és független az anonimitásunktól.
Tapasztalhatjuk, hogy sokan kilépnek, amikor túl sokat mondanak el magukról, az életükről és kapnak jót, de inkább rosszat. Később új névvel, már sokkal óvatosabbak és nem adják ki magukat.
Belédtörik a bicskám, feladom. :-)
Jól van, akkor csak a rossz példát látta, nem neveltél bele semmit.
Akkor is ott van az a tény, hogy a te egykéről szóló döntésedet egy múltbeli történés-sor generálta.
Ami a múltban történt, kihatott a te későbbi döntésedre, holott ugye elvileg elismered, hogy a múlt negatívumait nem szabad a későbbi időkben olyan mértékben meghatározónak tekinteni, amik egy nagyon lényeges élethelyzetet is befolyásolnak.
Mit csináltál tehát? Hagytad, hogy az a régi negatívum téged nagyon erősen befolyásoljon akkor, amikor a te kezedben volt a "szabad" döntés. Legyen-e másik gyerek. Az a döntés nem volt szabad. Nem te határoztad meg, hanem a régen elszenvedettek. Szerintem nem kellett volna ezt így hagyni hatni rád, de mostmár tényleg abbafejezem. :-)
Értelek!
Nem neveltem bele csak látta mik mennek!Saját tapasztalat alapján!Egyszer elém állt és közölte,köszöni,hogy nem lett testvére!
Hidd el egy jó barátság megfizethetetlen egy rossz testvéri kapcsolat elfelejthetetlen!