Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Szépség & Egészség témák » Méhnyak elváltozás 24 éves korban cikk

Méhnyak elváltozás 24 éves korban


Előrebocsátom, hogy nem vagyok nagy író, viszont ami most velem történik, az annyira elképesztő, hogy úgy gondoltam, muszáj megosztanom minél több emberrel, hogy tanuljatok belőle! És talán egy kicsit azért is írom le, hogy kiadhassam magamból, hogy egy kicsivel könnyebb legyen...
Méhnyak elváltozás 24 éves korban
Kép: Pixabay

Le szeretném írni valahova, hogy mi történik velem most, hogy mi történhet meg egy fiatal nővel, aki mindent megtesz az egészségéért! Úgy gondolom, hogy ez a történet sok tanulságot tartalmaz másoknak is.


Mielőtt belekezdenék, szeretnék megosztani néhány nagyon fontos adatot saját magamról. 24 éves nő vagyok. 7 éve pajzsmirigyrákot diagnosztizáltak, amiből sikeresen meggyógyultam. A betegséggel és a halál lehetőségével való találkozás komoly pszichés problémákat okozott nálam, mint például a poszttraumás stressz szindróma, hipochondria, pánikbetegség és enyhe depresszió. Nem erről fog szólni a történetem, csak szeretném, ha jól tudnátok értelmezni a helyzetet. Ezek miatt a lelki és pszichés betegségek miatt 7 éve folyamatosan járom az orvosokat. Bármilyen picike elváltozást találtam a testemen, rögtön rohantam. Évente jelentem meg tüdőszűrésen, bőrgyógyászati rákszűrésen, nőgyógyászati rákszűrésen, mell ultrahangon, évi többször vérvételen, fogászaton, illetve 2 évente hasi ultrahangon. Voltam az évek során végbéltükrözéstől kezdve gégetükrözésen át mindenféle helyen, amit el tudtok képzelni, épp csak oda nem jutottam el, ahova egyszerűen nem engedtek az orvosok (pl.: gyomortükrözés). Mióta csak beteg voltam, az életembe időről időre visszatértek a pánikrohamok, a depresszió, a halálfélelem, a folyamatos rettegés. Ezeken csak akkor tudtam felül kerekedni, mikor végre eljutottam az orvoshoz (éppen milyen betegséget gondoltam magamról…).


Na de nem erről szeretnék beszélni, bár ez is megérne egy történetet. Amióta eltávolították a pajzsmirigyem (2013), jelentkezett nálam egy vérzési zavar, mégpedig egy olyan középidős vérzés, ami általában a ciklusom közepén néhány napig tartott. Nem volt folyamatos, általában 2-3 hónapig előjött, aztán elmúlt, aztán fél év múlva ismét előjött stb. Természetesen már az első alkalommal rohantam vele a nőgyógyászatra. Ez 2014-ben volt, akkor voltam először. 3 különböző dokihoz mentem el, és egyik sem talált rá okot, mindegyik azt mondta, hogy hormonális és szedjek fogamzásgátlót. Amikor felvetettem, hogy én már szedek egy fajta hormont a pajzsmirigy miatt, mindig azt mondták, kérdezzem meg az endokrinológusomat, hogy ő mit gondol. Az endokrinológus meg azt mondta, kérdezzem a nőgyógyászt. Aztán kérdeztem a nőgyógyászt, miért nem nézünk hormonpanelt? Azt mondta, semmi szükség rá, mert így is úgy is ugyanaz a vége: fogamzásgátló. Na mindegy… végül is nem szedtem fogamzásgátlót soha, bár legalább 3 fajtát kiváltottam, de a sok rossz miatt, amiket hallottam róla, úgy gondoltam, hogy nem akarom tovább mérgezni a szervezetem. Szóval néha gondolt egyet és vérezgetett középidőben. Persze minden évben jártam rákszűrésre. Az orvos, akihez már 5 éve járok jól ismeri a szüleim, ezáltal engem is. Tudja mi volt a bajom, és ezek miatt mindig nagyon megbíztam benne.

Utoljára 2019. július végén voltam rákszűrésen nála. Ezeket azért írom le ilyen pontosan, hogy tudjátok, hogy létezik ilyen!!! 2019. júliusban a kolposzkópiás vizsgálatra annyit írt, hogy ép hám. Azt mondta nem kell az eredményért majd mennem, ha valami baj van, úgyis szól (hiszen ez a dolga, és amúgy is mint mondtam, jól ismer). Ebben az időben egyébként semmilyen furcsaság nem történt velem, minden a megszokott kerékvágásban ment.

Most januárban ismét megjelent a köztes vérzésem. Persze már ez nem volt újdonság számomra, és mivel 3 különböző orvos látott az évek alatt, meg mert volt jó rákszűrésem, mindenki mondta, hogy várjak vele 1-2 hónapig, majd elmúlik, mint máskor is. Hát nem múlt el. Februárban is jelentkezett, majd márciusban is. Pont amikor bejelentették a karantént, rá két napra jelent meg a probléma, és a szokásos orvos már nem tudott emiatt fogadni, viszont még sikerült elcsípni egy magánorvost (aki amúgy főorvos!!!), hogy vizsgáljon meg. Előtte persze beszéltem a szokásos dokival telefonon, aki mondta, hogy ez egyértelműen hormonális, meg a szokásos, szedjek már végre fogamzásgátlót blabla…


Ez az orvos, akit azelőtt nem ismertem, már aznap fogadott, amikor telefonáltam. Elmondtam neki mindent, természetesen az előzményeket is, majd megvizsgált. Azt mondta borzalmasan be van gyulladva a méhszájam, és van méhszájsebem is, és lecseszett, hogy egy ilyen fiatal nőnek hogy nézhet így ki, mintha egyáltalán tehetnék róla. Mondtam neki, hogy minden évben eljárok nőgyógyászhoz becsületesen, és júliusban még minden rendben volt. Utána ultrahangon megállapította, hogy policisztás a petefészkem. Mutogatta is az általa cisztának vélt dolgokat, és mondta, hogy a vérzéseket is valószínűleg ez okozza, és aki eddig engem vizsgált, az nem orvos, mert nem tudja elképzelni, hogy ezt ennyi időn át ne vegyék észre. Mondta, hogy menjek endokrinológushoz, és vizsgáltassam ki, hogy inzulinrezisztens vagyok-e, de szerinte igen. Írt a gyulladásomra kúpot és antibiotikumot, majd megbeszéltük, hogy 1 hónap múlva visszamegyek kontrollra és akkor vesz citológiát is. Na beszedtem mindent, és becsületesen visszamentem a kontrollra. Endokrinológushoz nem jutottam el a karantén miatt, de ez a doki fogadott akkor is. Ez áprilisi hónapban történt. (Persze addigra már nyomtam magamba a napi 4 bögre cickafarkot, meg minden nap ülőfürdő, teljes pánik és kétségbeesés, zöldségeken meg magvakon éltem, elkezdtem rendszeresen tornázni stb…)


Mondtam neki, hogy nem tudtam kivizsgáltatni még a gondot, emiatt nem is ultrahangozott, mert azt mondta, ennyi idő után még felesleges. A méhszájamat nézte, a vizsgálat kb 5 perc se volt, nem is igazán néztem meg őszintén szólva, hogy mit csinál, csak imádkoztam, hogy túl legyek rajta. Utána azt mondta, hogy nem lett jobb, de rosszabb se, és felírt egy vagon kúpot rá. Kérdeztem, hogy nem kéne citológiát csináltatni? A válasz nem az volt, hogy amíg gyulladásban van, addig nem csináltat, vagy, hogy a koronavírus miatt nem tud, vagy bármi olyasmi, amit utólag megérthetnék. Nem. Azt válaszolta, ő kóros eltérést nem lát, és menjek vissza 3-4(!!!) hónap múlva, és majd akkor leveszi, mert csak évente kell szűrést csinálni. Se 1 hónap múlva kontroll, se semmi, csak még annyit hozzá tett, hogy menjek minél hamarabb az endokrinológushoz, meg hogy amúgy nem olyan csúnya a méhszájam, de jó, ha kikezeljük, mert amúgy is nehezen lehet majd gyerekem a policisztás izé miatt. Leletemen a kolposzkópiára az van írva: kolpitises hám. A márciusira: kolpitis cervicitis.


Aztán feloldották a karantént, és én kinéztem egy nőgyógyász endokrinológust, és már a következő hétre be is jelentkeztem. A két vizsgálat között 23 nap telt el, tehát még egy hónap se. Ezt is azért írom le, hogy értsétek jobban, hogy mi történik, és hogy történhet egyáltalán ilyesmi. Elmentem a kinézett dokihoz, kérdezte, mi a gondom. Mondtam neki a vérezgetést, meg hogy policisztás a petefészek stb. Kiírta a hormonvizsgálatokat, majd mondta, hogy akkor ő most nem is vizsgálna meg, mert minek?! Mikor most voltam vizsgálva, egy hónapja sincs. Mondtam neki, hogy ragaszkodok a vizsgálathoz, mert én nagyon aggódok. Akkor mondta, hogy rendben, viszont akkor vesz egy rákszűrést, mert már lassan 1 éve volt, és nem baj, ha már most leveszi. Aztán felmentem az asztalra, és akkor jött a meglepetés. Eltéréseket lát a méhszájamon. Mondtam neki, hogy igen, tudom, 2 hónapja kezelem, egy másik orvosnál voltam, és mondta, hogy gyulladt, meg méhszájseb. Annyit mondott rá, hogy már a gyulladás elmúlt, aztán elkezdte diktálni, hogy milyen eltérés van, én meg nem is nagyon figyeltem akkor rá, csak próbáltam hamar túl lenni a kellemetlen részen. Levette a szűrést, aztán megultrahangozott és közölte, hogy nincs ciszta, nem is volt, nincs PCOS és a másik orvos ELNÉZTE. Azt hiszem ennél a pontnál kezdtem egy kicsit kiborulni. Kérdeztem, hogy akkor most mit lát, más van ott, nem ciszta? Mondta, hogy nem lát semmi elváltozást, minden jó, majd felöltöztem, és visszaültem az asztalhoz. Na akkor elkezdte kérdezgetni, hogy mi volt a rákszűrés eredménye. Mondtam, hogy gondolom negatív, mert nem jött vissza és nem szóltak semmit. Akkor jöttem rá, hogy valami nem stimmel, mert mondta, hogy 2 hét múlva telefonáljak, de tényleg telefonáljak, mert ez most egy nagyon fontos eredmény! Hozzátette, hogy igaz, ők is felhívnak, ha baj van, de telefonáljak mindenképp! Meg hogy úgy gondolja, lehet az elváltozás a nagy gyulladástól is, de ezt most nagyon fontos megnézni.


Aztán hazajöttem, és megnéztem a leletemet. Pontozottság és 6 óránál tagoltság. Ez lehet rákmegelőző állapot és rák is. Persze rögtön rohantunk kikérni a tavaly júliusi rákszűrés eredményét és az negatív, viszont gyulladt. Azt nem árulták el, hogy akkor ez most P2-e? Mert állítólag már ezt a P skálát nem használják és higgyem el, hogy ez negatív. Másfél hét van hátra az eredményig, kaptam megint kúpokat, nem tudom leírni, hogy min megyek keresztül, mekkora halálfélelem van bennem. Csak keresem az okokat, hogy ez hogy történhet meg?

Nem cigiztem soha, nem iszok, nem váltogatom a partnereim, sőt egész életemben csak egyetlen egy volt, ha már itt tartunk és kiteregetek ide mindent. És óvszerrel védekeztem. Mindig. A mindiget azt úgy kell érteni, hogy egy kivétel sem volt! Soha! Egy évben sem hagytam ki a nőgyógyászati rákszűrést! Soha! És még egy éve sincs az utolsónak, ahol ép hámot írtak le, és jó lett az eredményem.


Nem értem, hogy ez az egész mégis hogy a fenébe történhet meg?! Mikor azt írják, hogy amúgy elég lenne 2-3 évente a szűrés, és hogy pont az a lényege, hogy így még időben észreveszik stb… És lehet, hogy ez van nálam is. Hogy időben észrevették, nem tudom. Lehet, hogy nem. 3 hónapja jártam az orvosokat, és csak azokat tudom sorolni, hogy mennyi mindenen elbukhatott volna ez, és akkor még sokkal később derülne ki, hogy baj van.

Például kapásból, ha nem jön ez a köztes vérzés, el se megyek, mert őszintén, nem vettem észre más változást. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan a helyemben nem mentek volna el, hiszen ez a dolog nekem már 6 éve vissza-vissza tér. Vagy elég lett volna, ha hallgatok arra a magánorvosra, aki ráhagyta, hogy ráérek júliusban visszamenni. Meg az utolsó orvosra, aki azt mondta, nem szükséges megvizsgálnia. Ha nem vagyok ilyen erőszakos, és nem megyek újra meg újra, akkor lerendeznek azzal, hogy nem kell megnézni. Nem hiszem el! Hogyan bízhatunk így meg az orvosokban? Hány orvoshoz kell elmenni, hogy az ember nyugodt lehessen? Arról nem is beszélve, hogy a 3 hónapos kálváriám alatt már lassan egy százas fölé megy a költsége ennek az egésznek. Mi van azokkal, akik nem tudnak ennyit fizetni magánrendelőkben?


2 hónap múlva lenne az esküvőm. Nem tudok koncentrálni rá, nem tudom szervezni, nem tudok örülni neki, úgy, ahogy kéne, mert feloldották a karantént. Csak rettegni tudok… ezer kérdéssel a fejemben. A legfontosabb, hogy hogyan is történhet meg ez egy 24 éves fiatal nővel, aki eljár a szűrésre, és eljár az orvoshoz, ha bármi gond van?




Írta: Gracielita, 2020. május 22. 09:35
Fórumozz a témáról: Méhnyak elváltozás 24 éves korban fórum (eddig 11 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook