Megéri várni! (beszélgetős fórum)

Én toleráltam eleget, és mégis én voltam a rossz.... Nem egyszer, nem kétszer... De inkább nem ragozom, mert némelyik már nyomdafestéket nem tűrő történet...

Ezzel a fórummal azt akarom közölni, hogy ha a kapcsolat komoly, és a két fél szereti egymást (és mondjuk nem volt megcsalás a kapcs-ban), akkor mindent meg lehet beszélni, és bizony tolerálni kell, főleg felesleges dolgokat. Elfogadni úgy az embert, ahogy van, a rossz tulajdonságaival szeretni. Ha egész nap piszkáljuk, elérjük, h megutáljon, h utáljon hazajönni, ezzel mi magunk lökjük el őt, holott a sok piszkálódással lehet h épp az volt a rejtett célunk, hogy megtarthassuk őt! Én ezt eddig is tudtam, de most tartottunk ott, hogy ez így tényleg nem mehet tovább!

Hát ez az! Ezért vagyunk együtt! Amúgy relatív apró dolog, inkább azt mondanám rá, hogy nincs jelentősége..

igen ez valahol igy jo. de mond. miert van ha egyutt vagy valakivel, apro nevetseges dolog miatt, amit nem toleralsz, mentek szet? mi ertelme?

Sokszor én sem toleráltam (bár tényleg toleráns vagyok!), pedig csak hülye kis értelmetlen dolgokról volt szó, de ez a kapcsolatunk kezdetén már fennálló probléma miatt volt..Viszont akarom a kapcsolatom, és tudtam, ha nem akarom h széthulljon, valamit, valakinek tennie kell...Én vagyok az erősebb jellem, úgxhogy, bár oroszlán vagyok, én kezdtem el a változást, és őszíntén szólva nem is esik nehezemre, sőt..jobban érzem magam :) Így, h változtam, a párom is megváltozott..Csak valakinek kezdeményeznie kell.

niincs???

ez egy jo dolog. sajnos en tobbnyire olyan noket fogtam ki, akik nem toleralnak semmit. nekik az a bizonyos beprogramozott tokeletes pasi kell, ami szerintem nem letezik. minden kapcsolat kezdete az osszecsiszolodasrol szol szerintem. nincs ket ember aki az elso pillanattol tokeletesen illik egymashoz.

2 évvel ezelőtt a sors hozott össze minket. Lángoló szerelem volt, de már az elejétől kezdve tele problémával. Erről szólt decemberig a kapcsolatunk.Sokszor álltunk a szakadék szélén, de valami mindig egymás mellett marasztalt minket.Sokszor mondtam, hogy "elég!", de mégsem léptem;hallgattam arra a belső megérzésemre, ami sosem hagyott cserben. Tudtam, hogy még várnom kell, eljön a változás, csak még több türelem kell...Az új év elhozta: már látunk valós jövőt, amiben mi ketten együtt szerepelünk, jahlunk a változásra, és nem engedjük el egymás kezét, akármi is van. Megéri várni! Pláne ha az ember azt érzi, hogy van miért, bár nem látja még!