Megcsalt a férjem (beszélgetős fórum)
Szia!
Szörnyen sajnálom! El sem tudom képzelni min mehetsz keresztül! Fogadd együttérzésemet!
Velem ilyen nem történt meg, de ha ez előfordulna, akkor soha nem fogadnám vissza!
4 évig hazudott a szemedbe, 4 évig játszotta neked a minta férjet!
Úgy esküdött neked hűséget,hogy már csalt téged!
Számomra az ilyen ember már nem létezne. Van tartásom, mindig is tudtam mit akarok az élettől! Az pedig nem más, mint a boldogság!
Addig kerestem a társamat, míg meg nem találtam! Nem elsőre sikerült! De sikerült megtalálnom azt az embert, aki soha nem tenné ezt meg velem! Én sem vele!
Tarts ki ebben a nehéz időben,hisz ott van egy csodálatos gyermek, akiről gondoskodnod kell! Neki pedig egy boldog anyukára van szüksége!
Kívánom, hogy jól dönts és legyél boldog!
Sok szerencsét!
Mondom ezt úgy, hogy együtt maradtunk.
De azt is tudom, hogy ha újra megteszi és kiderül, már nem fogok semmin gondolkozni.
Erre az esély pedig azért megvan.
Ez sem egyszerű ám, hogy ez MINDIG ott marad a fejedben, nem azt mondom, hogy nap 24 órájában erre gondolok, de ott hátul szépen meglapul.
Persze el is válhatnánk, tudom én is.
Szóval gondold meg jól a dolgot.
Zsozsy sztem nagyon jól leírta a dolgot!
Ah persze, az újabb megcsalásig.
Hogy is szokták mondani? Kutyából nem lesz szalámi?
Szerintem is meg lehet változni, de én az életben nem tudnék egy olyan férfiben bízni, aki több mint 4 éve hazugságban él, és aki úgy vett el, hogy már szeretője volt...
És arról még nem beszélve, hogy eleve tudnám, hogy ha a nő nem borít én ki tudja még meddig lettem volna átejtve...
Nem "nagyon nagyon jó férj". Ez nem az a kategória.
Miért is te jöttél el a gyerekkel?
Szia kedves anonim !
Törtem a fejem egy darabig, hogy hozzá merjek-e szólni ehhez a fórumhoz és ha igen, mit tudnék írni.
Én személy szerint mindent javítok, amit csak lehet. Kevés dolgot dobok a kukába, hát még olyan értékes dolgokat mint a párkapcsolat, család.
Én is éltem át ilyet évekkel ezelőtt, csak én férfiként.
Személyiségemből kifolyólag és mert a sokkom, csalódásom, dühöm nem ölte ki a szerelmet belőlem hajlottam arra a tézisre, hogy hátha én abban az 5%-ban vagyok, akinek még ezt is sikerül megoldania.
Engem 2 évig csalt anno, de ő volt az aki nem bírta tovább, elém állt és kitálalt.
Hát ezt nagyon tudtam értékelni benne, de nem rögtön.
Én is ember vagyok. Első reakcióm a tagadás, harag, csalódás volt.
Nem tanácsot és nem is véleményt kértél, tehát nem adok.
Arra vagy kíváncsi ki hogyan vészelte át.
Én ezt sehogy.
Miután kitálalt elküldtem. Majd 1 éven át kopogott kitartóan az ajtómon, néha a munkahelyemen, telefon.
Ha nem így tesz. Nem tőle tudom meg, tovább hazudik, nem keres többé nem kezdtem volna vele újra. Azonban 1 év után letisztult fejjel, de még mindig összetört szívvel mondtam neki igent a folytatásra. Újra randizni kezdtünk, beszélgettünk, nevettünk a szívem újra zakatolni kezdett.
Újra adtam neki kulcsot a lakáshoz. Visszaköltözött.
A probléma innen indult. Ez esetben nekem ez hamar jött.
Az első intim pillanatban blokkoltam, időt kértem ezen a téren.
Most egyszerre dolgozhattam magamon (bőven volt mit rendbe tennem), a kapcsolaton és mivel nem mentem át önzőbe rá is figyelnem kelett.
Soknak bizonyult. Próbáltam magam megerőszakolni, hogy ismét tudjak úgy hozzá érni.
Az érzelmekkel, gondolatokkal minden rendben volt.
Különlegesnek gondoltam, értékesnek, vonzónak.
De ekkor villant be, hogy ő engem viszont nem.
Rengeteg alkalma lett volna a hazug időszakban azt mondania, hogy akivel most van, nem olyan értékes és vonzó mint én. Nem tette. Ekkor már csak arra gondoltam,
hogy 15 évig kellettem, 2 évig nem, majd most megint kellek...Tekinthettem volna erre úgy, hogy tudni szerette volna milyen lehet mással, de rájött, hogy mégis én kellek és ezt tekinthettem volna pozitívnak.
Ha csak egyetlen botlása lett volna és úgy jön hozzám bevallani, nem zárom le végül. De megtettem, újra kezdésünk után 1 hónappal. Csak azért mert nem egyetlen hűtlenség volt, hanem folyamatosan fennálló csalások sorozata. Tehát akkor ott, nem én kellettem neki.
Tehát a kérdésedre a válasz az én esetemben az utolsó. "Ott volt a tüske és szétmentük."
Én csak egyet tudok mondani, hogy ha meg is bocsájtasz ,a tüske mindig ott maradt hidd el. Ha kicsit később jön, vagy csak egyszerűn nem olyan veled valamiért, rögtön arra fogsz gondolni ,hogy van valakije megint.
Én együtt maradt a férjemmel, de még mindig nem vagyok benne biztos, hogy jó döntés volt, pedig nálunk 3 éve borult a bili.
Így utólag, lehet jobb lett volna, ha inkább külön válunk.
Persze nem tudhatom, hogy ha külön válunk, hogy alakult volna az életünk. Most lehet visszasírnám ami most van.
Szia. Nagyon sajnálom, hogy így jártál. Megértem, hogy nem akarod látni. Annyit megírhatsz neki, hogy ne zaklasson a hívásaival, adjon neked időt, amíg kimászol az első sokkból és jelezni fogod, ha már kész vagy beszélni. És szerintem, amikor találkoztok, nyugodtan zúdítsd rá, amit érzel. Hogy mennyire csalódtál benne. Ha sírsz is, ne engedd, hogy megöleljen, hogy vigasztaljon. Ebben a pasik olyanok, mint a gyerekek. Azt hiszik, ha közel engedjük magunkhoz őket, akkor azonnal elszállt róluk minden felelősség. Ha tanakodsz azon, hogy megbocsájtasz e, akkor is adj magadnak erre időt, hogy át tudd gondolni. Közben az is kiderülhet, hogy ő mennyire bánta meg, mennyire szakított a nővel, mennyire vagytok fontosak neki. Sajnálom, de én is csak azt tudom mondani, hogy ezt bármikor képes lesz újra megtenni. Kicsi az esély, hogy nem. Ha az esküvőtök előtt kezdte ezt kapcsolatot, akkor mit érzett irántad?? Miért volt erre szüksége? Félt a kötöttségtől? Hiszen így duplán kötötte le magát, plusz még gyermeket is vállaltatok! Ez a magyarázat nekem sántít.
Gondold át, ne omolj a karjaiba. Gondold végig, hogy milyen lenne az életed nélküle. Vagy mire számíthatsz, ha adsz neki egy esélyt. És a saját érdeked legyen az első!
OK jól van, ügyes vagy nagyon! Jónak néz ki a kimenetel. Ne siesd el, gondolj meg mindent.
Még egy ami nekem segített (nem vagyok szentfazék, nem csak hivőknek hasznos szerintem) szent Pál szeretethimnusza. Nekem anno a pszichiáter javasolta, hogy molyoljak rajta, mikor azon fantáziáltam, hogy hogy álljak bosszút.
Adott egy löketet...
Biztos,mert nem állt fel neki többé....
áhhh,az ember nem tud kibújni a bőréből,nagyon ritka az aki meg tud vagy akar változni ezen a téren.
Sajnos túlságosan sok történetet ismerek ahhoz,hogy ezt másként lássam...
Ott a pont :)
Több ilyen férj van ismeretségi körben (érdekes ,feleség kevésbé) aki tényleg magába szállt az egész sokktól és drámától és megbánta és megjavult.
"a szeretőnek nincs rá szüksége"
ebben azért nem lennék ilyen biztos
Na látod
Várj nyugodtan ne 2-3 napot, hanem 2-3 hetet, vagy 2-3 hónapot is.
A szeretet a legfontosabb, ha az megvan, már csak azt kell kivárnod, hogy csillapodjon a düh, és nyugodtan tudj vele beszélni.
4 évig csalt.
Nem egy botlás.
Szia!
A szerető azért tálalt ki, mert ez volt az utolsó ötlete, eszköze, hogy megszerezze a férjedet, nem azért, mert nem bírta a lelkiismerete.
Ha együtt akarsz maradni a férjeddel, az nem a legjobb megoldás, hogy elköltözöl. Mire feleszmélsz, a szerető már ott lakik.
Úgy veszem ki az írásodból, hogy a férjed hajlandó beszélgetni. Próbálj meg úgy leülni vele, hogy ne a pillanatnyi érzelmeid vezéreljenek. Nyugodj le. Tudom, nehéz, nekem nem is sikerült, végül ugyanezen ok miatt elváltunk 3 kicsi gyerekkel, de a mai napig bánom, mert a gyerekeknek nagyon szar lett apa nélkül.
Ha tudtok nyugodt körülmények között esetleg egy mediátor segítségével párszor beszélni, lehet, hogy végül sikerül konszenzust teremteni.
Ha eldöntöd, hogy nem bocsátasz meg (ez is abszolút érthető szerintem), akkor pedig nyugodtan, higgadtan el kell kezdeni a folyamatot. De akkor sem kell gyűlölködni, megütni. Tudomásul kell venni, hogy ő így döntött, így tett és erre higgadtan reagálni.
Fő a nyugalom.
Sajnállak és együtt érzek Veled! Maradj erős, ha kell sírj, beszéld ki magadból, de maradj erős, hisz ott a pici. Gondolom, hogy most nehéz, ez elég keserves helyzet, de minden jóra fordul!
Idő kell ennek.