Megcsalás, avagy ha visszatekerhetném az időt (beszélgetős fórum)

Most már mindegy, eső után köpönyeg.

Szerintem próbáljátok meg rendezni otthon a kapcsolatot. Ha végképp nem megy, marad a kulturált szakítás, vasárnapi apuka.

Másikat felejtsd el.

Ez a történet sajnos nem kitaláció. És én vagyok az egyik szereplője. Ha nem én lennék, akkor én is csak azt mondanám, hogy ilyen egy brazil szappanoperában sincs.

Jogos a felvetés. Nem tudom, hogy mit vártam egy olyan nőtől, aki évek óta csalja a férjét. Valószínüleg túl naiv voltam és idióta.

Volt vér a pucámban és még mielőtt a megcsalásra adtam a fejem (utólag belátva nem kellett volna) el is költöztem otthonról, de aztán a sok könyörgésnek meg ígéretnek bedőlve hazaköltöztem. Na ezt nem kellett volna és akkor a többi meg sem történt volna.

- Az első felvetésedre azt tudom mondani, hogy a szerelem tényleg elvakítja az ember tudatát és ilyenkor hajlandó olyan tettekre, amelyekre a rózsaszín köd nélkül nem.

- A második felvetésre az a válaszom, hogy valószínüleg ezek motoszkáltak az Ő agyában is. Nem véletlenül maradt otthon Ő is.

- A harmadik felvetésre az a válaszom, hogy általában védekeztünk, de ebben az esetben kisség illuminált állapotban voltam, így nem figyeltem. Hagytam magam kihasználni. A gyereket elnézve az apa biztos hogy én vagyok, mert kiköpött másom a gyerkőc. Egyébként meg az, ha nem én lennék az apja, akkor is a sajátomként nevelném fel és gondoskodnék róla, mert ő tényleg nem tehet arról, hogy az anyja meg az apja mit csinál.

- A negyedik felvetésedre azt válaszolom, hogy pontosan ezen dolgozom. Próbáljuk rendezni a helyzetet, ha másért nem, akkor a gyerekek miatt. Aztán ha nem megy, akkor elválunk csendben és mindent otthagyok a családnak.

Ez volt az első és az utolsó megcsalásom az 1000%. Nem bírom a megcsalással járó stresszt és lelki megpróbáltatást. Nem tudom, hogy azok akik ezt csinálják évek óta, hogyan bírják.

Szerencsére nem.

Elég sánta a történet.

Te, a szeretőd...

Mit vártál?

Ha eddig csalta a férjét, ezután is fogja. Te is csak egy vagy a sok közül, aki címeres ökröt csinált magából miatta.

Más: ha a kapcsolatod annyira vacak, miért nincs annyi vér a pucádban, hogy odaállsz, és elmondod: Szívem, ez így nem jó Nekem. Meg tudjuk oldani, vagy tegyünk pontot a végére?

Bár nem voltam ilyen helyzetben, de felmerült pár kérdés, amit jobb lenne tisztán látni:

- Ha összejössz azzal a nővel, aki a meglévő családja mellett évek óta veled csalja a férjét, miből gondolod, hogy te nem fogsz ugyanígy járni? (kutya Vs szalonna)

- Szerinted az a nő nem gondolta ugyanezt végig a te esetedben? (megcsalás faktor és a hűséged valószínűsége)

- Miből gondolod, hogy a tőled elfordult párod tőled esett teherbe? Sanszos, hogy kakukkfióka. Szerinted ölbetett kézzel ült otthon amég te egy elhanyagolt feleséget pókhálóztál?

- Ha ennyire nem akarnál már vele közös gyereket miért nem védekezel? Tudhatod jól, hogy egyenjogúsági fotelbloggerek ide vagy oda, a férfiak utód feletti önrendelkezési joga a nullával egyenlő. Ha meg akarja tartani, meg is tartja. Tök mindegy mikor fogant, sőt kapaszkodj, az is, hogy kitől.

"bár nem szerelmes a férjébe, de szívesen szül neki gyereket" Öregem, ez tök beteg. Álljál rajta azzal bosszút, hogy te is rendezed a kapcsolatodat a várandós élettársaddal. Kapjátok össze magatokat, legalább a gyerekek ne legyenek már a fő vesztesei ennek a zs kategóriás brazil szappanoperának.

Atyavilág! Megérdemlitek egymást. :/ Egyikőtökben sincs annyi gerinc, hogy vállalja az érzéseit, és ha valami nem megy, akkor kilépni belőle? Akkor maradjatok a "kényelmesben" - már amennyire ez az!

Szegény gyerekek!

Sziasztok!

Gondolom, hogy a történetem nem egyedi, de azért elmesélem Nektek. Hátha valaki már volt hasonló helyzetben és jó tanáccsal tud szolgálni, vagy ha nem volt még ilyen helyzetben, akkor szimplán okul belőle.

A lényeg az, hogy adott egy 18 éve tartó, rosszul működő kapcsolat. Ennyi ideje vagyunk együtt a párommal. Nem házasodtunk össze, mert egyikőnk sem érezte, hogy a másik lenne az, akivel szívesen összeházasodna, mégis együtt maradtunk. Szerintem csak kényelemből és lustaságból. Volt olyan évünk is, amikor egyetlen egy alkalommal sem nyúltunk egymáshoz. A párom 12 éve nem csinál semmit. Nem dolgozik, a háztartást is ímmel-ámmal intézi. Bármibe belefog, hamar feladja. Nincs semmilyen életcélja. Az a szerencséje, hogy kifogott maga mellé egy igazi hülyét, aki ezek ellenére hajt, küzd helyette is.

10 évvel ez előtt ebbe a kapcsolatba született egy gyerekünk. Azóta a párom teljesen a gyerek felé fordult. Előtte sem volt túl fényes a családi életünk, de ez után majdnem nulla. Beszélgettünk erről sokszor, de ígéreteken kívül mást nem kaptam. Én próbáltam ezen változtatni éveken keresztül, de nem sikerült. Hosszú-hosszú hónapokon keresztüli őrlődést követően elkövettem azt a hibát, hogy nem elköltöztem otthonról, hanem megcsaltam a páromat.

Találkoztam egy férjezett nővel, akinek van három gyereke (18, 19, 21 évesek) és már évek óta csalja a férjét. Az elején ez nem zavart. Nagyon jól éreztük magunkat. Olyannyira, hogy egymásba szerettünk. Ráadásul annyira, hogy én ilyen szerelmes még sohasem voltam ebben az életben. Azt éreztem, hogy ez a nő a másik felem, a lelki társam. Ő az akivel le akarom élni az életemet. Azt éreztem, hogy a szeretőm is pont ugyan ezeket érzi irántam. Tervezgettük, hogy összeköltözünk, de én az utolsó pillanatban valahogy mindig visszaléptem. Féltem attól, hogy egy még férjnél levő nővel költözzek össze, aki ráadásul már hosszú-hosszú évek óta csalja a férjét. Érdekes módon, a gyerekei nem zavartak. Annál jobban zavart az, hogy az én párom mennyire fogja ellenem fordítani az én gyerekemet, akit hihetetlenül imádok.

Ezzel a sok vacillálással azt értem el, hogy a szeretőm kezdett nem hinni bennem, ezért leültem beszélni a párommal, hogy én mást szeretek és el akarok költözni. ekkor zajlott a covid első hulláma. Ő azt kérte, hogy maradja még otthon pár hónapig, amig kitaláljuk, hogy hogyan legyen. Én hülye belementem. Egyik alkalommal egy kicsit ittasan mentem haza egy szülinapból, ami után otthon a párom nagyon kedves volt velem. És láss csodát, kb. 3 hónap múlva bejelentette, hogy terhes. Lefőttem mint a kávé. Mondtam neki, hogy vetessük el, de ő azt mondta, hogy már nem lehet. Nehéz helyzetbe kerültem. Csak nem hagyhatok magára egy terhes nőt, aki ráadásul az én gyerekemet hordja a szíve alatt. Belekényszerültem egy olyan élethelyzetbe, amit nem kívánok senkinek sem.

Természetesen a szerelmem elhagyott. Nem tudja nekem megbocsátani, hogy a párom terhes lett tőlem. Azt meg pláne nem, hogy terhesen nem hagytam ott a páromat. Idő közben rendezte az életét a férjével és már ők is a gyereket tervezik. Azt mondta, hogy kényszerítettem bele ebbe a helyzetbe, meg hogy bár nem szerelmes a férjébe, de szívesen szül neki gyereket, mert a férje nagyon szeretné. Bár szerintem csak ezzel szeretné a férje maga mellett tudni a feleségét. Mindezek ellenére pár hét után újra elkezdtünk találkozgatni. Elvileg ugyan úgy szeretjük egymást, csak ő már nem akar velem együtt élni, közös jövőt tervezni. Ezt nehezen tudom feldolgozni, mert én még nagyon szeretem.

Tudom, hogy nem egyszerű helyzet.

Valaki volt már ilyen helyzetben?