Meddő vagyok, ez már egy megmaradó állapot. Nehezen kezelem... (beszélgetés)

De értem.

De te is írtad, hogy nem biztosan szeretnél vele maradni.

Azok ti vagytok. Mi meg mi.

Nem hagyom el, mert szinte összenőve élünk és mint mondtam, nem élek aszerint, hogy ha a másiknak problémája van, ráadásul olyan, amiről nem tehet, akkor dobjuk ki, hagyjuk el.

Természetesen, az is elfogadható, ha valaki elhagyja emiatt a párját. Az az ő döntése. Én nem lennék képes ilyenre.

Őszintén? Jobb lett.

Ha babalátogatóból jövök haza, vagy olyannal beszélek, akiknek babájuk lesz, napok hosszára letargikus állapotba kerülök. Mióta ezek az események ritkulnak és próbálom kizárni a gyerektémát, jobban telnek a mindennapok.

A többire már írtam választ.

Nem utálok én senkit, nem is emlékszem, hogy írtam volna ilyet, csak mérhetetlenül sok a kérdőjel bennem és haragszom a világra azért, amiért másnak egy szempillantás alatt megadatik.

Akárhogy is nézem, rossz azt látni, hogy az ismerőseim sorra szülik a gyerekeket. Nem utálom őket, de nem tudok örülni nekik.

Szívemből szóltál! ❤️

(Hasonló cipőben jártam veled, más végső döntéssel. Nem bántam meg, sőt!)

Ezen mindenkinek magának kell végigmenni. A meddőség feldolgozása hasonlít a gyászhoz, aminek különböző fázisai vannak. Ezek egyike a harag. Az érzelmek amikről itt szó van, harag, irigység természetesek. Később jön az elfogadás, továbblépés, más utak keresése.

Az örökbefogadás lehet egy út, de nem az egyetlen és egyáltalán nem következik automatikusan a meddőségből. És egyáltalán nem mindenki alkalmas örökbefogadó szülőnek, úgyhogy nem is kell mindenkinek örökbefogadni aki meddő.

Én kamaszkorom óta sejtem és a húszas éveim óta tudom hogy meddő vagyok, sőt azt gondolom ez mostanra (48 leszek) a gyakorlatban is igazolódott. Mi az örökbefogadást választottuk, és életünk legjobb döntése volt, 15 lesz a lányunk ősszel. De csak annak tanácsolnám aki tényleg azt érzi hogy ez az ő útja, akinek már túl van a meddősége feldolgozásán ill. akinek nem pótléknak kell az öf gyerek. Egy öf szülőnek nem elég "csak" szülőnek lennie, terápiás szülők vagyunk akik megpróbáljuk ledolgozni mindazt a hátrányt amiből a gyerekeink indulnak.

Viszont nagyon kitolsz magaddal. Engem speciel semmilyen szinten nem érintene meg ha utálnál azért, mert vannak gyerekeim. A barátnőid társaságától is megfosztottad magad, de most őszintén jobb lett ettől? Az ő érzéseik semmit nem számítanak?

Ha ennyire szeretnél gyereket, miért nem fogadtok örökbe? Üres lesz az életed, ha mindenkitől elfordulsz, csak mert van gyereke. A végén ott maradtok ketten, öregen, és bárhogy is szeretitek most egymást, meglehet hogy egymást fogjátok okolni a gyerek nélküli életért. Ehelyett lehetne az is, hogy befogadtok egy-két gyereket, lesznek majd unokáitok.

Kerülheted most, ami rosszat tesz, de egyszer csak nem lesz választásod, választásotok. Most még van.

Mint olyan nő, akinek nem lett gyereke, bár szeretett volna, erre annyit tudok mondani: NEM szabad irigykedni.Akinek gyereke van, az nem vett el tőled semmit, mert ők nem a te károdra lettek szerencsések. Legfeljebb akkor szoktam elgondolkodni azon, hogy igazságtalan a világ, ha az ember arról hall, hogy kegyetlenül bánnak gyerekkel, de akkor sem irigykedem a szülőkre, hanem sajnálom a gyereket, hogy méltatlan helyre pottyantotta le a gólya, holott minden gyereknek járna, hogy szeressék a szülei. Nyilván én is, mint mindenki más, arra törekedtem, sőt törekszem, hogy a lehető legboldogabb életet éljem, amit egy ilyen trauma nem könnyít meg, legalábbis amíg friss a dolog, de a gyerekesek sem mind boldogok, mint ahogyan a gyerektelenség sem jelent automatikusan boldogtalan életet.

Mellesleg nem tudhatod, hogy akinek van, mennyit várt, harcolt azért, hogy legyen neki.

Én is vallom, amíg egy nőnek helyén van(nak) a petefészke(i) a méhe, nincs túl a menopauzán nem meddő.

Rengeteg pár egészséges, még sem illenek össze, ez miatt nem lesz gyermekük, majd új pár mellett pik pak.

Nálunk is van a családban "meddőnek" nyílvánított, aki örökbefogadás után teherbe esett.

Emiatt megszakítottad a "barátnőiddel" a kapcsolatot?

Ez übergáz. Baratnővel együtt örülünk a boldogságának és nem köpünk rá, mert az élet - nem a barátnő - kibabrált velünk. Az hogy valakinek gyereke van az neked fáj? Így teljesen kimaradsz egy gyerek adta boldogságból, még időlegesen is megfosztod magad tőle.

Engem elővett valami nyavalyatörés pedig aztán nálam egészségesebben senki nem él a világon. Most gyűlöljek mindenkit akinek nincs baja? Csak mert "irigylem", hogy a kolléganők vígan készülnek a félmaratonra mikor nekem olyan fájdalmaim vannak, hogy lábra állni is nehéz. Az élet ilyen, sokszor igazságtalan, de erről nem a többiek tehetnek.

“ Csak azért tedd meg, hogy elmúljon ez a mérhetetlen undor pl. ellenem, akinek simán sikerült teherbe esnie és szülnie, majd gyereket nevelnie.”

Bocs, de ez egyenesen provokáció.

Csak azért se, meg semmiért sem fogom megtenni.

Ha ilyen tanácsokat osztogatsz, az csak téged minősít.

Te nem érted.

Nem viszonyulok másokhoz primitíven. Nem kívánom azt, hogy másnak ne lehessen, csak egyszerűen nem akarok nap, mint nap azzal szembesülni, hogy másnak lehet, míg nekem nem. Utálni sem utálok senkit, csak egyszerűen nem értek bizonyos dolgokat és nem értem, hogy miért ilyen igazságtalan az élet. Miért pont velünk igazságtalan.

Szerintem az önvédelem is egy teljesen normális reakció és igenis magunkra is gondolni kell. Ha egyszer rosszat tesz valami, akkor próbálom kerülni.

Nem kell eldobni!

Csak azért tedd meg, hogy elmúljon ez a mérhetetlen undor pl. ellenem, akinek simán sikerült teherbe esnie és szülnie, majd gyereket nevelnie.

Egyébként kicsit igazad van. Valószínű, hogy te nem érdemled meg. És ez azért lehet, amilyen vagy....

“ Akkor uccu neki és keress egy nem meddő pasit, mert biztos vagy olyan szerencsés te is, hogy sikerül, és mond a férjednek, hogy csoda történt. Ennyi!”

Ennél azért többre tartom magam. Lehet, hogy egyesek körökben ez így működik, de mi tiszteletben tartjuk egymás döntését.

Persze, biztos könnyebb a másikat okolni, meg eldobni a másikat amiért problémái vannak

A többire már inkább nem is reflektálok, mert nem érted.

Nem, te nem rávilágítani szerettél volna valamire, hanem konkrétan utálsz mindenkit, mert van gyereke.

Jól értem, hogy te nem vagy meddő?

Akkor uccu neki és keress egy nem meddő pasit, mert biztos vagy olyan szerencsés te is, hogy sikerül, és mond a férjednek, hogy csoda történt. Ennyi!

Ezért megszakítani a kapcsolatot valakivel mert terhes, hát nem is tudom, most mit gondoljak rólad az irigységed mellett. Sok-sok jelző eszembe jut az ostobától a rosszindulatúig.

Ha ilyen savanyú akarsz lenni, legyél, de ezt ne vetítsd rá másra!