Meddig lehet ezt bírni? (beszélgetés)

Most már végig kell csinálni, már csak morális, erkölcsi okokból is.A történet, szinte csak töredék...Köszönöm, hogy olvastál, és bizony a jelző amit használtál, még kevés is

Szeretettel:Kriszti

Bizony nagyon sok a miért.Tudod, a férjem az első házasságában, építette ezt az ,,otthont"-hitte ő, hogy az lesz.Miért is hagyta volna, kárba veszni.Elképzelni sem tudta azt, hogy a szülei erre képesek.Most kaptam a fejemhez, hogy a férjem engem csak szánalomból vett el.

Hát most már ezt végig kell csinálni, és talán...remélem az idő bennünket igazol.Köszönöm , hogy olvastál:Szeretettel:Kriszti

Köszönjük.Igen ez az amire vágyunk.Békére.De sajnos a lelkünk is oda már.Köszönöm, hogy olvastál.

Szeretettel:Kriszti

Borzasztó sztori, nagyon sajnálom a történteket, bár számomra már rögtön az elején érthetetlenné vált a dolog!

Miért költöztetek oda? ODA, ahol kerek-perec meg lett mondva, hogy nem felelsz meg a "követelményeknek" (????), és tudtad, hogy TE ott, még annál is kevesebb leszel mint egy megtűrt személy!

Én biztos, hogy nem költöztem volna oda, ahol így fogadnak!

Oké, hogy külön lakás, de ez nem elég!

Látni lehetett, hogy ebből jó nem fog kisülni!

Messzire el kellett volna kerülni a szülőket!

Komolyan nem értem, miért nem költöztetek hozzátok?

Vagy mentetek albérletbe?

Miért nem kértetek segítséget, írtad, hogy a te részedről volt aki segítsen ha kellett akár anyagilag is!

Aztán azt sem értem, hogy az incidensek után miért maradtatok továbbra is?

Akkor miért nem kértetek segítséget?

Nagyon drukkolok, hogy mielőbb kikerüljetek abból a környezetből, a szülők pedig remélem hamarosan rájönnek milyen az amikor nem marad senkijük akire számíthatnának!

Ahogy korábban már írták: az idő nektek dolgozik!

Elképedve olvastam a történetet...

Azt hittem, ilyen már nincs.

Mindenesetre ugye nem adatták be a divatos influenza oltást az öregek?

Nem tudom mit tennék a helyedben. Van értelme a harcnak?

Vagy inkább elmenni pár évre albérletbe a gyerekeimmel, ahol a párom bármikor felbukkanhat, s ha a hetvenévesek meghalnak, akkor ott élhetünk, ahol akarunk?

Az ilyeneknek agymosás kellene! Nagyon dühösen olvastam a történetet, bocsi. Általában tisztelem az időseket, de ezek idióták.

(Sajnos tudom, miről beszéltél...)

Én azt nem értem, mi a per tárgya. Mondjuk az még zavarosabb, hogy annak idején miért kellett úgy meghúzni a tulajdonjogokat, hogy mindkét lakásnak résztulajdonosa a másik fél.

Ami viszont még abszurdabb, hogy a szülők beleszólnak a negyvenéves gyerekük magánéletébe.

Csatlakozom bnedora szavaihoz. Az elején érezni lehetett, hogy nem lesz ez így jó. Mért nem költözött a férjed hozzád? Amennyi pénzbe a per van, abból talán már egy szerény lakásra is jutott volna, nem szúrtátok volna a szülők szemét és nem adtatok volna okot arra, hogy fúrkáljanak benneteket.

Azt azonban megmondom, hogy az ilyen szülő nem érdemel sem jó, sem rossz gyereket. Nem telepedhetünk a gyerekeinkre, nem erőltethetjük rá még egy kisgyerekre sem az akaratunkat, nemhogy egy felnőttre. Sajnos a férfiak hajlamosak ezt engedni és később házastársi problémák jönnek elő miattuk. Főleg mert a férfi észre sem veszi, hogy mennyire a szülei, az anyja irányítása alatt van.

Mi is hárman vagyunk, a szüleim elmondták a véleményüket a párjainkról,de sosem tiltottak meg semmit. Nem is lett volna értelme....

Hat ez nagyon szomoru tortenet, de en se ertem, hogy Bela/Istvan miert ragaszkodik ehhez a lakashoz, ha a fele (2/3 + 1/3) az ove, miert kell ezen pereskedni? Legalabbis ha tenyleg egy 2 lakasos csaladi hazrol van szo, mert ha tombhazrol, akkor plane nem ertem.

A masik, amit nem ertek, hogy ha mar a cikk iroja ilyen hosszu iras megalkotasara adta a fejet, miert nem kerte egy jo helyesiro ismeroset, hogy nezze at feladas elott? Vagy ha mar igy alakult, az oldal szerkesztoje miert nem teszi ilyenkor olvashatova a szoveget?

Nagyon szomorú a történet, és amint látom, még nincs vége.

Nekem az lenne a kérdésem, hogy miért maradtatok ott. Előre lehetett látni, hogy mi várható. Én a helyetekben elmentem volna tőlük messzire, és még az utcán sem ismertem volna meg őket. Sokszor a boldogság többet ér minden anyagi javaknál.

Kívánom, hogy mielőbb jöjjön rendbe a problémátok. Ehhez kívánok sok sikert.

Jó kérdés...

Amúgy szerintem 1 ház.

Én ezt hámoztam ki éppen:

a férj lakásának 1/3-a a szülőké és a szülők lakásának 1/3-a a férje tulajdona.

Akkor mi a probléma?

Tulajdoncsere értékegyeztetéssel.

Ha a szülők nem egyeznek bele, akkor mehetnek a sunyiba!

Igen, ezt én is kihámoztam, de ha a maradék 2/3 a férje tulajdona, akkor abban ők jogosan laknak, sőt ha nem lennének házasok, akkor is.

Nem értem még mindig...

Akkor lezárult a per? Mert a perköltséget a végén kell fizetni, menet közben max. a sajátügyvédet.

De én még mindig ott tartok, hogy min is pereskednek?

Most jutott eszembe! Nem lehet őket beszámíthatatlanak minősíttetni? Nem tudom, hogy működik a dolog, de ha ennyi idősen ilyeneket csinálnak nincs minden rendben a fejükben. Nálunk, vagyis férjem mamája pár éve kitalálta, amúgy az ország másik részén lakott és nem is ismertük jól, szóval kitalálta hogy eltartási szerződést köttet vkivel. Na erre apósék úgy megijedtek , hogy oda az örökség, hogy beszámíthatatlannak minősíttetették a mamát, berakták egy öregek otthonába, ide a szomszéd faluba, a lakását meg após eladta. Persze a pénzből a mama nem látott semmit, még férjem is reménykedett ha ő meg az öccse csak kap pár forintot a sok millióból..hát nem, mi akkor költöztünk, még egy új függönyt..semmit nem vettek nekünk...

Mi néha meglátogattuk a mamát, nem tűnt beteg elméjűnek, tisztán beszélt, meg emlékezett mindenre...sokat sírt nekünk hogy a fia kirakta az otthonából, meg kiszakította a baráti köréből és elhurcolta az ország másik végébe vadidegenekhez...valószínű ennek köszönhető hogy rá egy évre meg is halt.

Ezt csak azért írtam, hogy nem lehet hogy zavarodottak egy kicsit? Üldözési mániájuk van? lehet érdemes lenne egy orvossal is beszélni az esetről, mert szerintem nem természetes ha valaki 71 évesen magának akar harácsolni

Végigolvastam alaposan a történetet, de nem értem!

(az emberi gonoszságot, azt igen, sajnos...)

Min pereskedtek?

És miért a tiétek a perköltség, ha ők kezdeményezték?

Magyarázza már el valaki!

Bocs, ha le volt írva, és én vagyok a hülye...

Én azt nem értem, hogy (ha jól olvastam) párod már az elején mondta hogy nem felelsz meg a szüleinek, meg nem akarják, hogy odaköltözz. Én akkor azt hittem, hogy úgy döntötök, hogy a párod költözik oda hozzád. Aztán meglepődve olvastam hogy mégis odamentél.

Néhány anyósjelölt után van kellő tapasztalatom, hogy tudjam férjem szülei mellé ne költözzek. Mi sokáig pár utcával odébb laktunk albérletbe, de még az is közel volt. Mikor saját házat néztünk, még a városba se keresgéltünk végül, a szomszéd faluba mentünk. A két év alatt 2X ha kijöttek, mondva túl messze vagyunk, persze azt elvárják, hogy mi menjünk a két gyerekkel, nekünk nincs messze, nem ugyanannyi a benzin..stb. Na mindegy, mindenesetre a távolság valamelyest enyhített a mindennapi feszültségen, de még így is sikerül hol telefonon, hol mikor látogatóban vagyunk megsérteniük...stb.

Na, de ez a történet nem rólam szól, de mint korábban már tanácsolták itt, jobb volna távolabb menni tőlük, mert így nem lesz nyugalmatok.

Bár nem tudom a anyagiakat, meg az ember nem lát bele sok mindenbe, de lehet jobb lett volna ha tényleg eladjátok a lakást (TI) és a férjed részéből venni egy másikat ha ez lehetséges, vagy abból lehetett volna az adósságot kifizetni és akkor tiszta lappal kezd......de ezt csak ti tudjátok, kívülállóként tényleg nem tudja megítélni az ember...

Hát ez valami egészen elképesztő.

És jól értelmeztem (bocsánat, ez csak részletkérdés a cikk tekintetében), hogy az elvesztett kislányuk koponyáját őrizgetik a nappaliban?

Nem tudom, mi a méltó büntetése az ilyen gonosz embereknek. Isten nem bottal ver. Ebbe bízom.

Istenem...annyira szomorú a történeted!:(

Sosem értettem, hogy emberek, hogy lehetnek ennyire gonoszak, főleg a saját gyerekükkel! De sajnos nagyon sok ilyen szülő létezik! Persze ez nektek nem vigasz, tudom!:(

Elhiszem, hogy ez már sok és nem bírod tovább a sok fájdalmat, de légy erős, kettőtökért, a gyerekeidért, és a reményért, hogy egyszer vége lesz ennek az egésznek és boldogan, fájdalmak nélkül éltek tovább! Próbáld meg nem kimutatni a fájdalmad, mosolyog, nevess, amennyit csak tudsz, az erőt ad! Hidd el, hogy a féltékenység beszél belőlük, ne add meg nekik azt az örömöt, hogy szenvedni lássanak, mert ők ettől boldogok!

Sok-sok erőt és kitartást kívánok nektek!