Meddig lehet ezt bírni? (beszélgetés)

Sok erot es kitartast kivanok en is nektek, bele sem merek gondolni milyen emberek lehetnek a parod szulei, ha ilyenre kepesek voltak..

De ne feljetek toluk, hisz megmondta az ugyved is, hogy nem birnak semmit..

Egy ido utan, talan ok is belefaradnak, remelem minnel hamarabb, es ezt a sok sok gonoszsagot, pedig mind visszakapjak..

Sok puszi nektek es fel a fejjel minden rendben lesz

Ez borzasztó...hogy lehet(nek) ilyen gonoszak?

Tudom az öregség,meg az unalom sok mindenre képes,de ez azért...erre nincs szó.

Nagyon sok kitartást,remélem helyrejönnek a dolgaitok.

Az ügyvéddel meg teljesen egyetértek.Majd vissza sírnak még titeket,mikor már felállni sem lesznek képesek.

Hihetetlen...

Sok sikert kívánok nektek a továbbiakban.Sajnos van tapasztalatom milyen ha az anyós olyan....vagy milyen az amikor csak az egyik gyereke számít.

Neked amikor megismerkedtetek nem volt lakásod?Vagy hol laktatok a gyerekeiddel?

Tudom hogy nehéz de én a helyetekben már elmentem volna onnan...

A gyomrom is összeszorult,miközben végig olvastam..és egyfolytában az jár a fejenben hogy MÉRT,,mért kell a szülőknek ennyire elvetemülten gonosznak lenni,mért nemlátják egy rövidke életünk van Egy és semmi több,azt sem tudom mit irjak mert kavarognak gondolataim,miután magam is átéltem átélek hasonlót,annyi a különbség hogy legbelül az én lelkemet sikerült szétzilálniuk,és a világ legnagyobb szerelmét,a legjobban induló kapcsolatát lassacskán fájó gondolatokra váltani.Erre szerintem egy tanácsom lehet,nem a házért vagyunk a ház van miértünk,ha mód van rá lehet még a legelején,de elköltözni még a közelükből is a per mehet tovább,de őket a fene enné mert nemtudnának semmit,csak azt látnák hogy a nagy gyűlöletükkel,a rosszindulatúságukkal,a saját magányukban vergődnek,viszont ti nyugodtan kelnétek,feküdnétek és ez az mit soha semmi nempótolhat,a nyugalom!Mi is nagyszülői házban laktunk mit párom örökölt,de mindennapi cirkuszok voltak,hitelre vettünk egy kis fészket de a mi fészkünk,mégha 20 évig a terheit is rójjuk,közben lett egy közös kislányunk,és ez a legfájóbb nekik,mert boldogulunk nélkülük is,szép családunk lett,normális életünk,és mára ottartunk,hogy már csak vergődik anyósom mert mondana még most is mindenrosszat,csak az emberek látják a tényeket!

Én azt tanácsolom,menjetek egy külön kis lakásba,és jogilag megoldódik vagy igy vagy ugy,de mitértek a végeredménnyel ha a kis családodat tudatosan szétrombolják!ne feledjétek Egy életünk van!!

További sok sikert,kitartást neked,nektek!!

üdv.Netty.

Végtelen szomorúsággal tölt el mindig az emberi gonoszság. Hát most is. Mert az ember egy idegennel nem bánik így, nemhogy családtaggal vagy a saját gyermekével. Több, mint felháborító.

Teljes, tiszta szívvel kívánok erőt és kitartást a mindennapok gondjainak leküzdésére.

Ha ilyen dolgokkal találkozom, mindig megkérdezem magamtól, hogy nem fél az ilyen ember a JóIsten válaszától? Hát hogy fog azon a bizonyos "utolsó úton" a lelkével elszámolni. Vagy nincs is neki ilyen?

Sokszor megkaptam már, hogy naív vagyok és gyermeki lelkem van, de a gyerekeim is mindig a jóságra tanítom, és hogy úgy éljenek, hogy ne legyen mi miatt szégyenkezniük.

Hiszem, hogy a jóság és a szeretet elnyeri méltó jutalmát, úgy ahogy a gonoszság is.

Csak annyit tudok írni, hogy végtelen megértést, erőt kívánok nektek!

Mi történt azóta?Hisz tudom valamikor nyáron írhattad ezt a cikket, hisz sok idő mire itt a portálon megjelenik.

Tájékoztass minket, ha lehet!

Meg kellene próbálnotok elköltözni valahová máshová, mert így nincs nyugodt életetek.

Persze tudom, hogy ezt könnyű írni...

Nagyon szorítok nektek, hogy kitartsatok!!!