Önbíráskodás vagy ösztönös igazságszolgáltatás?

Kiderült, hogy Klaus Grabowski, egy 35 éves hentes fogva tartotta őt az otthonában. Grabowski korábban már két lányt molesztált és 1976-ban önként alávetette magát kémiai kasztrálásnak is.

Grabowski több órán keresztül bántalmazta, majd megfojtotta Annát a menyasszonya harisnyájával. A kislány holttestét összekötözte, dobozba rejtette és egy közeli csatorna partján hagyta. A rendőrség végül a férfi menyasszonya segítségével jutott el Grabowskihoz, aki beismerte a gyilkosságot.

Grabowskit emberrablással, szexuális zaklatással és gyilkossággal vádolták. A tárgyalás 1981-ben zajlott a lübecki járási bíróságon, ahol hatalmas nyilvánosság és feszültség övezte az ügyet. Grabowski tagadta, hogy szexuálisan zaklatta volna Annát, azzal védekezett, hogy a kislány csábította el és zsarolta. Pénzt akart tőle, de Klaus Grabowski félt a börtöntől, ezért megölte.

A tárgyalás harmadik napján, 1981. március 6-án, Marianne Bachmeier fegyvert csempészett be a tárgyalóterembe és egy 7,65 mm-es Beretta 70-es pisztollyal nyolcszor lőtt rá a vádlottra. Hat lövés találta el Grabowskit, aki a helyszínen életét vesztette. A jelenet sokkolta a bíróságot és a médiát, az ügy óriási visszhangot váltott ki Németországban.

Marianne élete és családi háttere:

Marianne Bachmeier 1950. június 3-án született Nyugat-Németországban, Sarstedt városában. Gyermekkorát súlyos családi problémák jellemezték: szigorúan vallásos, tekintélyelvű apja a Waffen-SS tagjaként harcolt a második világháború alatt, később alkoholista lett és agresszív viselkedése megkeserítette a családja életét. Szülei elváltak, Bachmeier nehéz körülmények között nőtt fel, nevelőapja pedig tovább rontott a helyzetén.

Fiatalon, 16 és 18 éves korában terhes lett, mindkét kisbabáját örökbe adta, mivel nehéz helyzetben volt. Később, 22 éves korában született meg harmadik gyermeke, Anna, akit egyedül nevelt. Barátnői szerint Anna egy önálló, érett kisgyermek volt, aki sok időt töltött felnőtt társaságban, mivel anyja éjszakai műszakban dolgozott egy bárban és nappal aludt.

Marianne Bachmeiert először gyilkosság vádjával állították bíróság elé, de később az ügyészség emberölésre enyhítette a vádat. Az ügyvéd azzal érvelt, hogy Bachmeier tette nem előre megtervezett volt, hanem a pillanat hevében cselekedett, akciója természetes anyai ösztöneiből fakadt. 1983. március 2-án a bíróság emberölés és lőfegyver jogellenes birtoklása miatt 6 év börtönbüntetésre ítélte, melyből három évet töltött le.

A közvélemény megosztott volt: sokan együttéreztek egy gyászoló anyával, mások viszont aggódtak amiatt, hogy a jogállam hogyan engedheti meg az önbíráskodást.

Marianne Bachmeier az életéről és az ügyről részletes interjút adott a Stern magazinnak, amelyért nagyjából 250 000 márkát kapott. Ezzel az összeggel fedezte a jogi költségeit is.

Börtönbüntetése után Marianne Nigériába költözött, ahol férjhez ment egy tanárhoz és egy német közösségben élt. Később elvált és Szicíliába költözött, ahol hospice-ben dolgozott segítőként. Amikor hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála visszatért Németországba. 1996-ban, 46 éves korában hunyt el. A lübecki temetőben, kislánya Anna mellé temették.