Mamahotel-jelenség (beszélgetős fórum)
... és akkor még a kifogásokat nem is hallottátok...
- korán kell kelni 🤦♀️
- későn érne haza 🤦♀️
- a buszon sokan utaznak, ott nagy a fertőzés veszély 🤦♀️
De ami mindent visz, az illetőnek a lakóhelyén van egy gyár, ami két utcányira van tőlük, de az sem jó, mert ha rossz idő van, akkor csak gyalog tudna menni, és az messze van. 🤦♀️🤦♀️
Komolyan, aki nem hallja nem hiszi el.
Döbbenet. 35 éves! 35! 🤦♀️
Amikor a 35 éves "kislány" anyucical, apucival él együtt, munkája nincs, mindenki ostoba 🤦♀️ minden munkáltató rabszolgatartó 🤦♀️ csak kifogások vannak és még a szülők is adják alá a lovat, akkor azt gondolom, fejben elég nagy bajok vannak.
Nem értem hogy lehet így élni.
Ha meg felnőttel, és olyan adódik, hogy egyszer lent, a felnőttek nem néznek le, mert nem a dedoba esély vissza, csak egy ideig a szüleiddel laksz.
16-17 évesen randiztam egyszer egy 26 körüli sráccal, akinek a szülei vettek egy garzont, és az anyja atjart takarítani, meg a hűtőt telepakolni. Na, az mama-hotel, és gáz. Főleg, hogy citrommag volt a saját pohara alján, amit o "mosott el" a szemem láttára. De szerinte is fontos volt 'kulon" élni :D Neki az alkotói szabadságához kellett XD
Nem volt második randi.
Az apám örökre "kisfiam" maradt, pedig o vette meg a nagymamának a lakását 20 éve 200 km-re elő felnőttként. Anyám meg "kislányomkent" vagy a gyerekkori beceneven szólítja meg a nagypapam, pedig évek óta felvaltasban más rokonokkal, szomszédokkal ők látják el.
Mi ebben a fura. Lacikat ahogy a 18-at betöltötte, már csak Lászlónak lehet szólítani?
Mi nem barlangban nőttünk fel, és kopogunk, ha a másik otthon van. Ha nem válaszol, nem is próbálunk benyitni. Ha tutira nincs otthon, akkor esetleg a tiszta ruhát vittem be a tobbiekhez vagy a szethagyott cuccait.
Baszni meg nem állunk neki nappaliban, ha osztott lakásban élünk.
Átmenetileg anyagilag kiszolgáltatott voltam. Oké, ha csak azért, hogy megmutassam a világnak, valami foszvadvany helyre beköltözők egyetemisták mellé egy retkes lakásba, élhettem volna "egyedül". De engem nem így neveltek. A szüleim nem azért epitett egy bazi nagy házat, hogy egymást keressék benne, és nem is olyanok, hogy belekotyogjanak a dolgaimba. Ha nem akartam, nem is találkoztam velük, bementem a másik ajtón.
Én büszke vagyok emiatt rájuk, és hálás is nekik.