Magányosok (beszélgetős fórum)
FŐKÉTÜSZ a nevük, csak mondom, hogy tudd.
Miért ne lennének?
Elég sok ház áll kéménnyel a világban :D
Egyszer se volt eldugulva, csak nem vették fel. Mint Transzinak. Egy embert kerestem. :D
Van még Kéményseprő Vállalat?
Mindenesetre sűrűn lehetett eldugulva a kéményed, ha ennyire képben vagy velük :)
Akkor még biztosan nem kellett fizetni Artisjus jogdíjat a zene után.
Azt tudod, hogy a Kéményseprő Vállalat telefonjában Márkus László dalolja a Mary Poppins dalt, hogy Száll a korom száll a korom? :DDD
Mennyit hallgattam egy időben! :DDD
Hát igen, valahol igazad van.
Biztos, hogy jó érzés lehet írni akár csak egyszavast is, és ezáltal egy közösséghez tartozónak érezni magát.
Nem baj az, sőt. Több, mint a semmi!
Azzal nem ertek egyet, hogy senkit sem érdekel.
Engem néhány érdekel.
Mást meg más néhány.
Az valami borzalom lehet, ha mindegy, hogy ki, csak legyen valaki.
Magányos szerintem az, akitől nem kérdezi meg senki, hogy vagy, mi van veled, hogy érzed magad. Vagy esetleg van, aki megkérdezi, de csak latszatból, és meg se várja a választ, vagy nem érdekli. "most nem érek rá, de majd visszaolvasok" . Itt is, meg a családban is.
Viszont ugyanennyire magányos szerintem az is, aki sosem ér rá kérdezni és meghallgatni.
A munkám során azt tapasztaltam, hogy aki hosszú idő óta egyedül van, az nagyon elbátortalanodik és nem mer már nyitni a külvilág felé. Elszokik a közvetlen kontaktustól és tart a reakcióktól.
Igen, ezt jó lenne, ha megfogalmaznák a magányosok, hogy mit is értenek ez alatt.
Nem úgy értettem, hogy csak vannak melletted (vagy más mellett), hanem van kivel megosztania a gondolatait, érzéseit, van kiről gondoskodni.
Sokan vannak itt, akik csak panaszkodnak, hogy milyen magányosak, de nem lépnek ki az ajtón, hogy társaságba menjenek, ismerkedjenek. Többen a "sorsot" hibáztatják, hogy magányosak lettek, pedig ebben ők maguk is nagy szerepet játszottak.
Többen társfüggőek, mert nem vállalják saját életükért a felelősséget.
Érdekes lenne először is megfogalmazni azt, hogy mi is a magány. És kinek mi. Mert gondolom, hogy ebben is különbözőek az emberek.
Én pl. magányosnak érezném magam, ha csak körülöttem, mellettem lennének az emberek, és nem velem.
És Zsovival nagyon egyet értek abban, hogy itt a Hoxán is a sok magányos ember csak úgy van egymás mellett, és elbeszélnek egymás mellett. Hajtják a magukét valamiért, és közben rettenetesen magányosak.
Nem kell annak érezned magad, ha vannak körülötted. Mert lekötik, kitöltik a gondolataidat, az idődet.
Aki viszont csak ezen rágódik az az is marad.
Szerintem is ezt akart mondani a költő (vagy színész? mindegy).
Én ezt csak filozofálásnak tartom, ami sokszor nem fedi a valóságot, csak nagy általánosságban vett gondolkodás.
Az tény, hogy a gondolataim és az álmaim az enyémek.
De attól még nem kell magányosnak lennem.
Szerintem azt akarta mondani a költő, hogy mint entitás egyedül születik, él és hal meg az ember. Lehet az életben anya, társ, gyermekek, de senki nem fog hozzá olyan közel kerülni, mint önmaga.
És ez így is van. Nem tudjuk magunkat 100%-ban megosztani.
Igen szomorú dolog, hogy így általanosított.
Mély negativizmus árad abból a mondatból.
Sok gyermek az édesanyjával együtt küzdve jön a világra, sok sok embernek igazi Társa van, és sokaknak fogják a kezét, miközben a túlvilágra költözik.