Magányos vagyok (beszélgetés)
Már régóta hoxázom, és már nagyon sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e az érzéseimet...sajnos nem tudom most hogyan lépjek tovább :( Azért gondoltam, hogy leírom nektek, hátha tudtok valahogy segíteni nekem a hozzászólásaitokkal.
Kb 3 évvel ezelőtt volt egy nagyon nehéz időszak az életemben. Nagyon nehezen éltem túl, depressziós voltam, ha bármit mondtak én azt rögtön magamra vettem és elbőgtem magam...úgy éreztem senki nem szeret, mintha mindenki egem bámult volna, és azt gondolták volna, hogy én nem tartozom közéjük...nem mertem az emberek szemébe nézni. Még az öngyilkosság is megfordult a fejemben, rengeteget gondolkodtam, hogy hogy is kellene nekiállnom, de ehhez is gyáva voltam, és ezért is csak hibáztatni tudtam magam, hogy még ezt sem tudom megcsinálni...aztán egyik nap a kezembe került Coelho egy könyve, és azt olvasva magamra ismertem, mintha csak nekem írták volna, nem tudtam letenni, teljesen olyan volt, mintha Isten küldte volna nekem azt a könyvet hogy megmentsen, hogy küldjön egy üzenetet, hogy igenis terve van még velem.És igazából ez nem is bántott annyira,sőt először tudtam örülni annak hogy ő boldog, és minden rendben van az életében, nem is próbáltam meg szétválasztani őket. Viszont most szakítottak pár hete...nekem pedig mintha elvágták volna azt az időt mikor boldog voltam...visszazuhantam a mélybe, megint eltűnt az önbizalmam, megint nem tudom kifejezni magam, egész nap csak butaságokon töröm a fejem, és megint nem hiszem el hogy boldog lehetek. Sajnos folyamatosan elképzelem hogy mi is történhetne velem,de nem tudom hogy hogyan valósítsam meg ezeket...nagyon magamba vagyok zuhanva megint, és nem tudom most hogy szálljak ki ebből, mert úgy érzem most nem csak egy könyvre lenne szükségem. Most érzem a legjobban hogy milyen magányos is vagyok! Nem érzem azt hogy megérdemelném hogy engem is szeressenek.Pár napja megint csak a halál körül forognak a gondolataim, a nagypapámhoz beszélek, és tudom , hogy furán hangzik, de érzem magam mellett...Nagyon szét vagyok csúszva, és nem tudom hogy szedjem össze magam. Pár napja eszembe jutott, hogy valahogy szólnom kellene ennek a srácnak, hogy igenis bejön nekem, de fogalmam sincs hogy hogyan is mondjam el neki.
Tudom hogy ez nem egy összeszedett írás, de köszönöm hogy végigolvastad.
További ajánlott fórumok:
- Segítség magányos vagyok, pedig van férjem...
- Magányos vagyok, pedig nem vagyok egyedül.
- Hogyan tudom a legkönnyebben túlélni, hogy egyedül vagyok, és magányosnak érzem magam?
- Mit csináljak, ha őrülten magányos vagyok, nincs senkim és annyira nem látom már a saját jövőképemet, hogy úgy érzem nincs értelme semminek?
- Magányos és boldogtalan az életem, de képtelen vagyok változtatni.
- Úgy érzem magányos vagyok, pedig nem vagyok egyedül!Éreztél már így?