Létezik igazi családmodell? (beszélgetős fórum)

"Szeretjük egymást és a fiainkat. Arra akarom nevelni őket, ohgy jó családban élni, jó magyarnak lenni és a hit sok mindenen átsegít. sikerült-e nem tudom hiszek benne,hogy kb 20-25-30 év múlva amikor hozzám is örömmel jönnek az unokák és bírom akkor így segíthetek a gyerekeimnek, mint most nekem a szüleim."

Serry, ez tetszik, és osztom!

Én is legalább ilyet szeretnék.

Én csak azt látom, hogy nagyon sok az "őrült" ember, nagyon sok a szétszakadt család. Én is ilyenben nőttem fel.

Engem örömmel tölt el, hogy ha a barátom szívesen jön haza, vacsorát készítek, szeretek takarítani, az otthont rendezni. Szeretem magamat nőnek érezni, pedig fiús a munkám. Szeretném az összes családtagommal ápolni a kapcsolatot, legalább olyan szinten, amennyire lehet (testvérek, unokatestvérek).

Ha majd egyszer én is anya leszek, szeretnék olyan lenni, amire majd később a gyerek büszke lehet.

Nagyon megértelek. De neked is tovább kell lépned és nem szabad a múltban élned. Viszont amit megtehetsz és örülni fog a gyereked: ha azokat a jó szokásokat amiket visszasírsz a saját családodban is bevezeted: pl ez,hogy 5 után együtt a család. Vagy ha nem megy a közös vacsorák hét közben, hétvégén a közös programok, kirándulások stb.

Én pl nem engedek abból,hogy hétvégén együtt együnk egy asztalnál ebédet, vacsorát is. S szigorúan délben van,mert otthon így szoktam meg. Vagy hogy a vasárnap a családé sem munka, sem anyós senki nem zavarhat bele.

:)

az én szüleim is, mindig, amikor mi lefeküdtünk este, ők kiültek a konyhába, és tervezgettek, beszélgettek. és a konyhában. mert ha a nappaliban voltak, az a film/tv-nézés volt. beszélgetni mindig a konyhában szoktak, egymással szemben ülve, és csak egymásra figyelve. nekem ez olyan szép emlék. sokszor mentek bálba is, vagy színházba.

és anyuék 30 éve még együtt is dolgoznak... és nem ölte meg a kapcsolatukat. közös cél, vállvetve.

amúgy a férjemmel mi is sok programot csinálunk, sokat látogatjuk a családjainkat, mindegyikünk családja vidéken lakik, de az ő testvére és az én szüleim nagyon közel egymáshoz.

sokat megyünk. de időnként beiktatunk szabadnapokat is, amikor csak ketten vagyunk, mozi, színház, kiállítás, séta, túrázunk rendszeresen. vagy csak sétálunk. ő fut és biciklizik, vagy lemegy néha kosarazni csak úgy egyedül (mindig van min.egy ember akivel tud spontán szerveződve dobálgatni). én meg olyankor olvasok, vagy festek.

beszélgetünk sokat. vannak terveink, és persze problémáink, fájdalmaink is, amikről lehet beszélni.

szeretem, h ő Társ is egyben. nem csak élettárs.

vasalás az én dolgom, meg a mosás is. meg a teregetés, felmosás, mosogatás.

de amikor egyedül van, mint most pl pár hete, akkor simán megcsinálja magának. ja és ő a rendes, mindig mindent elrak, és tudja, h hol keresse. én picit kevésbé :)

Ebben igazad van. Én is gyakran emlékszem vissza a gyermekkoromra, plána most, hogy lassan anya leszek, és nem értem, hogy tudta megcsinálni anyukám, hogy fél 5kor már felvett az oviban, a bátyámat már elhozta a suliból, elmentünk vásárolni, és 5-re otthon volt a család.

Ez nekem is hiányzik, és néha én is aggódok, hogy a gyerekemért hogy fogok majd odaérni időben, de biztos megoldom valahogy, hiszen a gyermekemről van szó. Nem érdemes emiatt idegeskedned, mert nem igazán tudod lelassítani a világot.

Mi nem a fővárosban lakunk, pár éve kiköültözünk az agglomerációba, és ez segített rajtunk, hogy ne pörögjünk annyira fel. Napközben a munkahelyen pörgünk, de ahogy hazaérünk, átvesszük az ottani nyugalmat, és kedvességet. Nekünk ez sokat segít. Bár lehet az os közrejátszik, hogy panelból mentünk kertes házba, és így ha nagyon hó vége van, akkor is kitudunk szabdulni a kertbe, sütögetünk, kertészkedünk.

Akkor bemutatom a mi családunkat: bár ez sem tökéletes és látni fogod miért:

Apa, anya két gyerek. 2 szoba és kis autó.

Apa dolgozik anya nem, mert 1 még GYES-n van 2 1,5 éve nem kap munkát.. mert,hogy időben elkezdtem keresni.

A két szülőnek összesen 4 diplomája és apa nem a diplomás szakmájában dolgozik. apa is anya is közalkalmazott.

anyagi helyzetünk ellenére így vagyunk egyik fiú bölcsis, másik ovis napközben ott vannak. Hétvégén, délután nyáron velünk illetve velem. játszótér,m kirándulás és munka is van. Gond van közösen megoldjuk. Házimunka főleg az enyém, de pl férjem ajaxra tudja takarítani a lakást amikor belefog:) ( Egyébként meg amíg sajna itthon dekkolok minek is csinálná?)

Szeretjük egymást és a fiainkat. Arra akarom nevelni őket, ohgy jó családban élni, jó magyarnak lenni és a hit sok mindenen átsegít. sikerült-e nem tudom hiszek benne,hogy kb 20-25-30 év múlva amikor hozzám is örömmel jönnek az unokák és bírom akkor így segíthetek a gyerekeimnek, mint most nekem a szüleim.

Hát nem csodálatos?

Még annyit a mi családképünk arról szól, hogy apa a család fenntartó aki keresi a pénzt, anya gondoskodik a családi fészekről a melegről. Olyan helynek szeretném az otthonunkat ahová apának is jó és a gyereknek is jó haza jönni. Ezen dolgozunk ketten illetve most már 4en.

Igen, igazad van!

Hiányzik a múlt!

Konkrétan gyerekként én úgy nőttem fel hogy anya és apa ugyan dolgozott, de du. 5 óra után otthon voltak. Nem voltunk gazdagok, st mindketten vállaltak némi másodállást is azért, hogy minden évben eltudjunk menni 2 hétre nyaralni, úgy, hogy egy kicsivel több dolgot engedjünk meg magunknak. Röviden volt időnk egymásra. Ma reggeltől késő estig dolgozik az emberek nagy része, nem ritka, hogy egy munkahelyen, ami annyit jelent, hogy nem keres többet. Szóval ma nincs idő egymásra, met örülsz, ha holtfáradtan bedőlsz este az ágyba, másnap meg megy minden tovább.

Kiváncsi lennék más hogyan csinálja, hogy a káposzta is megmarad és a kecske is jól lakik.

szia!

hát nálunk (igaz, mégcsak kétszemélyes a családunk) a férjem is csinál dolgokat. bár tény, h elsősorban a fúrás-faragás szerelés az ő posztja, de bármikor simán lemegy a boltba, eljön velem bevásárolni, kiporszívózza a lakást, ha arról van szó.

majdnem lett egy kisfiunk, és ő imádta volna tudom. és a nővérének a három gyerekét is sokat pátyolgatjuk, nagyon szereti a gyerekeket. ha egyedül van, vasal is magára, meg mos is.

egyikünk sem drogozik, és egyikünk sem iszik, és ő nem is dohányzik, én is csak átmenetileg... (remélem).

a férjem diplomás, nekem is van rá reményem még :)van egy húszéves autónk, meg egy kis lakás, ami az én tulajdonomként jött a házasságba :)

a szüleim három gyermeket neveltek, a mai napig együtt vannak, szeretetben. 40éve.

előttem ilyen példa van, magam is ilyet szeretnék továbbadni majd.

ha van családmodell, ami tetszik, akkor az olyan, mint anyuéké. annyi különbséggel, h apukám sosem ment bevásárolni, sem nem takarított :) de mindent a saját kezével csinált a lakásban, bútorok, stb szóval ez is oké.

tisztességben neveltek bennünket, dem hazudnak, nem lopnak. mi sem.

hogy a kérdésedre mi a válasz, nem tudom... hogyan lehet rávenni a férfiakat arra, h a munka után is... példamutatással. így kell(ene) nevelni őket. mármint gyerekkortól. ahogy valószínűleg az apámat és a férjemet is így nevelte anno az anyja.

közös célok lebegtetésével, közös programokon való részvétellel, erre pedig csak úgy lehet időt szakítani, ha kiveszik a részüket ők is az otthoniakból. ha már a nő is dolgozik ugyanúgy.

nem tudom, h ilyesmire gondoltál-e... nem biztos, akkor ne haragudj a hosszas fejtegetésért :)

szép napokat!

Persze hogy csinálunk közös programokat. Szopmbaton mindig megyünk valahová, vagy barátok jönnek, vagy ilyesmi. A vasárnaphoz ragaszkodunk, hogy az a jó kis húsleveses vasárnap legyen. Ezt később is szeretném tartani, hogy a szombat a bulizásé, a vasárnap a családé, persze ez nem törvény, néha feborul, de szeretjük ezt a rendszert. gyakran csinálunk kerti parit, akkor én késztem elő a húsokat, a férjem süt, és este ő pakol el, reggel én mosogatok....stb.

Hétköznapokon a munka után legtöbbször haza vágyunk, és vacsorázunk, átbeszéljük a napjainkat, és csak beszélgetünk. Ha korábban végzünk néha, akkor beugrunk anyósékhoz látogatóba, meg ilyenek.

Persze én most könnyen beszélek, mert még nincs egy örökmozgóm:-) Biztos változni fog az életünk ha megszületik a baba!

Értem! Gratulálok!

A munkán kívűl mivel telik a hétköznap és a hétvége? A párod segít otthon? Csináltok közös programokat?

Igazad van!

Régen az volt a furcsa ha vlakinek elváltak a zsülei, ma meg az, ha valakinek még együtt vannak és még boldogok is.

Persze a boldogság is elég tág fogalom, és mindenki számára mást jelent.

A kérdés az, hogy a felnővő generáció mit fog ebből a felgyorsult világból tanulni.

Mi még nem vagyunk szülők, csak készülünk a szülőségre, ugyanis éppen most várjuk az első babánkat. Én normálisnak mondanám magunkat, nem iszunk, nem veszekszünk, nem kiabálunk csúny szavakat egymásnak, és nem bántjuk meg a másikat, szeretjük egymást. Nem tudom min fog változtatni a kisbabánk, de azért csak nem lesz belőlünk alkoholista. Jelenleg mindketten dolgozunk, és én végig szeretném dolgozni a terhességet.

Jelenleg 2 szoba, és 1 születendő gyermek, ja és persze lakás hitel, autó hitel.

Igen ilyesmire gondoltam. Szerintem sincs kimondottan női vagy férfi munka, a kérdés az, hogy hogyan lehet rávenni a férfiakat arra, hogy a ledolgozott munkaidő leteltével neki is legyenek otthon kötelezettségei.

Esetleg megosztanád velem, nálatok hogyan telnek a hétköznapok?

Igazából én már annak örülnék, hogy ha egy normális családot láthatnék, ahol a szülők együtt vannak, és mindketten felelőségteljesen gondozzák, nevelik a gyerkeket.

Szeretnék látni egy családot, ahol az anya és/vagy az apa nem iszik. Mindkettőnek van munkája...

Aztán, hogy ezen kívűl még mi az ideális... az már nagyon extra számomra...

viccet félre téve, mire gondolsz pontosan?

Merthogy a mai világban apa is anya is dolgozik, másként nem megy, és még így sem könnyű.

Mindent közösen kell csinálni, nincs olyan, hogy férfi vagy női meló. Ha ilyesmikre gondoltál.

ismerős szlogen;)

Bár nálunk így néz ki: 2 szoba, 2 gyerek, nincs ki a négy kerekünk:DD

Amennyiben igen,osszátok meg velem hogy is néz ki a hétköznapokban.

Félek csak hiú ábrándokat kergetek.