Létezik igazi családmodell? (beszélgetős fórum)
Ezen a mondaton, hogy "olyan pasiról még nem hallottam...stb", teljesen fennakadtam. Azt nem tudom, milyen az ideális férj általában, de azt tudom, hogy számomra az enyém az.
Különben nem mentem volna hozzá.
Mindketten dolgozunk, hivatásunk a hobbink, az otthoni dolgokat, munkákat pedig megfelezzük. Nem "iszik, nem dohányzik"-minőségi vörösbort jó szívvel elkortyolgatunk mindketten, de a sportos életmódunkba nem fér bele a dohányzás.
Mindketten "hazaadjuk" a fizetésünket, azaz közös bankszámlánk van, két kártyával. Mivel a céljaink anyagi értelemben is közösek, mindketten ennek figyelembevételével kezeljük a pénzt.
Sok év óta nagyon szeretjük egymást, nincs olyan dolog, amit először ne egymással osztanánk meg, a legjobb barátai vagyunk egymásnak. Gyakran járunk társaságba, annál is gyakrabban színházba, a mozit nem szeretjük. Rengeteget beszélgetünk, szinte megállás nélkül :-)
Mindketten figyelünk a másikra és egy irányba nézünk. Mi ketten vagyunk egy felbonthatatlan és mindenen fölül álló egység, az egész világ csak ez után következik. Nekünk így jó.
én is célirányos tv-ző vagyok:)) Egyik reggel suli előtt még mesét kerestünk, így jött be a retek klub reggeli műsora a képbe...találtam rá a Schobert házaspárra.
A másik dolog, most olvasok egy könyvet: Ribanc a házban c. tanulságos dolgok vannak benne. 26 nő írja le a véleményét (saját tapasztalatok alapján) a könyvben. Vannak nagyon jó ötletek, amiket lehet hasznosítani:))
Mire gondolsz pontosan (mármint mi fáj?) Én a tv-ben láttam őket nyilatkozni, valamelyik reggel.
Nem kedvelem őket!
"de olyan pasiról még nem hallottam , aki rendesen dolgozik, a fizetését hazaadja, nem iszik, nem dohányzik, imádja a feleségét és családját, mindenben segit, kedveskedik a feleségének, mindent meg lehet vele beszélni, bármilyen témában otthon van. . leckézik a gyerekeivel, megértő velük,"
Hát, pedig az én férjemre ez mind igaz. Bár még friss házasok vagyunk, lehet még nem szállt fel a szerelem lila köde :))
tökéletes férj, apa nincs ahogyan nő sem és anya sem szerintem, mindenkinek van hibája,
az én párom utál mosogatni, takaritani, nagy ritkán felpórszivózik, DE ha a gyerek beteg egész éjjel fent virraszt ha kell, szó nélkül viszi az orvoshoz, vacsoráztat tisztába teszi a kicsiket ...
dolgozik , nem iszik, nem dohányzik talán nem nőzik:)) lehet, hogy mi nők többet várnánk a férfiaktól
de olyan pasiról még nem hallottam ,aki rendesen dolgozik, a fizetését hazaadja, nem iszik, nem dohányzik, imádja a feleségét és családját, mindenben segit, kedveskedik a feleségének, mindent meg lehet vele beszélni, bármilyen témában otthon van..leckézik a gyerekeivel, megértő velük,
Sziasztok! Nálunk 10 gyerek ebből 7 még otthon, mindnek külön pici szoba, két dolgozó szülő, viszont kötetlen munkaidő, hét végén csak család.
Az ideális férj -nem iszik, nem dohányzik, nem nőzik, és nem létezik!
nehéz kérdés és összetett, este negyed 10-kor nem megyek bele, de gondolkodom a dolgon, ígérem:)
Bár csak azt tudom majd leírni, amit én várok el az ideális társtól, ettől függetlenül nem biztos, hogy másnak is Ő lenne az ideális ugyebár:D
Köszi! Feltétlenül elolvasom!
Először biztosan csak egyedül, aztán meglátjuk. Azt hiszem hiányzik belőlem a női rafinéria!
szerintem van ilyen. DE csak ha mindketten akarják. Hiába szeretnéd te ezt megvalósítani, ha a párod nem partner.
Én évekig küzdöttem a "démonjaimmal" (hogy divatosan fejezzem ki magam:) örökké egy lovagot vártam, mert majd vele jobb lesz. Mára rájöttem hogy egy fenét! Annak is meg lesznek a problémái, rossz szokásai és ugyanúgy meg kell tanulni majd elfogadni.
Szerintem a régi jól beválttal kell kialakítani egy olyan légkört, hogy úgy működjön, ahogy kell!
Szívesen ajánlok egy oldalt, nekünk segített sokat: Dr. Mészáros Ádámtól - ő a specialista van egy jó anyag, ingyen megküldi mail-be (17 oldalról van szó) ne szégyelljétek együtt elolvasni. Sok okosság van benne, megéri!
Olyan dolgokat veszünk természetesnek egy kapcsolatban, amit nem kéne annak venni.
Ime link:www.parkapcsolatikonfliktusok.hu
Most úgy érzem, hogy mindent másként csinálnék az elejétől kezdve:((
Csak éltem bele világba, mindig történt velem valami, semmit nem terveztem el, nem gondoltam a jövőre. Itt követtem el az első hibát.
Pasiba biztosan választhattam volna más típusút...ki tudja, abban is találtam volna hibát:) De a véleményem, hogy valamiért egymásba szerettünk, összejött egy gyerkőcke, aki igazi szerelemgyerek, közös az örömünk, bánatunk. Kezdhetnék újra biztos mással, de már közel negyvenhez kinek van kedve mindig újra és újra kezdeni?
Jól vagyok, meg vagyok, megszoktuk egymás nyűgjét, tudunk jókat beszélgetni, nevetni, értjük egymás poénjait, mi kell még?
Régebben nagyon sokat veszekedtünk, többször úgy volt, hogy elválnak útjaink, volt különköltözés is, aztán mégis együtt vagyunk. Tudod ez a se veled, se nélküled állapot:) Aztán én lehiggadtam, elfogadok dolgokat. Egy kapcsolat a toleranciáról szól főképpen.
Az sem volt könnyű, hogy a "tanácsadók" mindig azt sugalmazták: Hagyd ott! Ez lenne a megoldás? Kinek?
No, befejezem, ha van konkrét kérdésed, tedd fel, akár privát:))
Jó éjt!
Köszönöm, hogy megosztottad! Boldogok vagytok, és ha újra kezdhetnéd, akkor is e mellett döntenél?
Igazság szerint arra lennék kiváncsi, hogy én kergetek hiú ábrándokat ezzel kapcsolatosan.
nekem a naplómban vannak az események, persze titkos, nem szeretném, ha "mindenki" tudna mindent:)
De a lényeg - ha erre gondolsz - állandó délelőtt dolgozom, jelenleg 6 órában, férjem folyamatos váltóba jár, két ált. isk. gyermekünk van, akikkel nincs annyi gond, így tudunk több szabadidőt adni magunknak. Netezünk, bicajozunk, filmet nézünk, beszélgetünk, állatokkal foglalatoskodunk (tyúkok, csibék, kutya), kertes ház, így én gazolni szoktam:))
Férjem bicajt szerel, nemrég kifestettük az egyik szobát...teljesen hétköznapi életet élünk. Nem járunk különösebben sehová. Az interneten éljük ki barátkozó kedvünket.
Mostanában egyre többet olvasok, időnként szenvedéllyé válnak a könyvek nálam, aztán felváltják a filmek:D
Időnként be-bekukkantok ide.
birgi74: nagyon szimpatikus, amit írtál, teljesen egyetértek veled:)
Nálunk a kertes ház meg van (bár nincs külön szoba mindenkinek) + 2 gyerek:)) A kocsi igény talán pár év múlva elérhető közelségbe kerül, a többi (itt nagyszülőkre gondolok) nem megvalósítható:(
De alapjában véve a többi ok és működtethető is:) Kivétel a luxus dolgok mint, nyaralás, színház...erre marad a net. Itt lehet olvasni (könyveket), filmeket nézni, emberekkel beszélgetni stb.
engem is :)
csak sok volt a dolog a hétvégén.
mert az ideális családmodellből most kicsit ki vagyok lépve, és a férjemtől picit távol teljesítek szolgálatot a családi bizniszt erősítve. persze hétvégén jön hozzám mindig, hétközben pedig otthon húzza az igát, mérnökösködik, másodállásban is. de már vége a nyárnak, és napokon belül megyek haza én is. jippijájé.
no, az ideális családmodell, szerintem:
adott apa, és anya, nem árt egy kertes ház, esetleg saját lakás, mindenkinek külön szobával, egy háló persze :), autó, nagyszülőkkel tartott jó viszony, ehhez egy-kettő-három-négy gyerek, hogy legyen kit szeretgetni, nevelgetni életre-jóra, a nagyszülőknek is. erős vár-kapcsolat, hittel élni. merni magyarnak lenni, és merni élni, hinni. vállvetve nézni szembe a kihívásokkal és a lehetőségekkel -együtt- élni.
nem kell, h apa mindenből kivegye a részét, de ha anya is dolgozik, és nem "csak" gyereket nevel, akkor nem árt, nem baj, ha segít. ez oda-vissza működhet. ha azonban el tudja tartani a családot, és anya háztartásbeli, akkor is legyen apa is, ne csak pénztárca... nekem ez számít. h társ legyen, nem kell(ene) olyan férfi - illetve más igényeim vannak, nem pénzforrás kell nekem - aki csak a pénzt adja haza. mert ő nem biztos, hogy társ.
vegye ki igenis a részét a családból. amúgy a férjem társ. és nem rest családi programokon részt venni, és maga is szervez ilyeneket.
hát nem tudom. elég idilli... de működőképes lehet. (nálunk egyelőre még csak kéttagú a szűk család, és igen, még apa is dolgozik, másodállásban is, nem élünk luxusmód,nincs kertes házunk sem, de van kis saját lakásunk, de éppen elég van ahhoz, h el tudjunk menni olykor színházba, vagy vidékre a nagyszülőkhöz. és egyszer egy évben nyaralni)
nálatok?
Hahó!!!
Ez tényleg csak engem foglalkoztat?
Néha azért félek,hogy másoknak ez a mondat túl romantikus, vagy hihetetlen.
De én illetve mi a párommal így gondoljuk.