Létezik-e társadalmi különbség párkapcsolatban a napjainkban? (beszélgetős fórum)

Szerintem még mindig létezik. Vannak olyan szülők, akik nem engedik barátkozni a gyermekeiket olyan gyermekekkel, akik szerintük nem üti az "ő" mércéjüket (pl. már óvodáskortól a cigány gyerekek bántására kódolják be őket. Nem értek velük egyet, bár volt már rá példa...de ez egy másik történet).

Felnőttkorban meg már kialakulnak ezek a nézetek, tehát szerény véleményem szerint nagyon sok múlik a szülői ráhatáson, nevelésen.

Mi is hasonló cipőben járunk. Igaz még sem házasság, gyerek meg főleg nincs kilátásban, de valamiféle párhuzamot érzek...

Január óta itt élek a barátomnál, akinek vettek a szülei egy lakást. Nem most még, hanem még jó régen, voltak albérlők, aztán amikor a párom egyetemista lett, ő költözött ide. Már régen végzett (27éves), de a lakás még mindig az apja nevén van, ahogyan a kocsi is, amivel jár. (Nyilván ennek van egyéb - adóbevallási stb. - oka is.) Az apja még hagyján, de a párom anyukája időnként elég veszélyesen folyik bele az életünkbe. Hál'Istennek elég messze laknak ahhoz, hogy ne járjon mindennap a nyakunkra, de még így is sok... Milyen legyen az új kanapé, hova tegyük az új tükröt satöbbi. A párom meg inkább nem mond semmit, nem azért, mert nem mer ellentmondani neki, hanem mert már épp eleget veszekedtek ahhoz, hogy szinte mindent ráhagyjon. Én meg hogy mondjam neki, hogy álljon le? Szerencsére "apósom" leteremtette, azóta kicsit jobb, de majd falra másztam már, főleg, amikor vizsgaidőszak elején ideállított, hogy tavaszi nagytakarítás... (És elmagyarázta, hogy hogyan kell letörölni a port a szekrény tetejéről, mert én még fiatal vagyok és nem tudhatom...)

Egyébként meg pénzesebbek, mint mi, de ezt sosem éreztették, annál intelligensebbek. Vagy udvariasak, még nem tudom :D

A szüleim az egyetemen jöttek össze, egy szakra jártak. Intellektusban, felkészültségben tehát nem volt köztük különbség. Őrülten szerelmesek voltak, össze is házasodtak.

Az apukám egy nagyon szegény zempléni családból származott, ősei dzsentrik és parasztok voltak apai ágon, iparosok anyai ágon. Az anyukám pedig fehérvári polgári gyógyszerész dinasztia sarja.

Kezdetben nem volt gond, de azt hiszem, az apukámban örökös kisebbségi érzést keltett a származása, talán úgy vélte, az anyukám szülei, akiknek a neveltetésük miatt olyan stílusuk volt, amilyen, lenézik őt és a családját (nem volt igaz). Holott az államosítás után ők is elég szegények lettek, ebben nagy különbség nem volt. Nem is ez volt a lényeg.

Ennek a folyamatnak végül válás lett a vége.

Másik: van egy barátnőm, aki gazdag budai sráchoz ment hozzá (pontosabban a szülei azok). Fenekük alá toltak esküvőre egy gyönyörű budai lakást. Kezdetben ez nagyszerű ötletnek tűnt, nagyon örültek neki. (Mondjuk én már akkor mondtam a brátnőmnek, hogy ne fogadják el.) Decemberben jön a baba, és anyós már bejelentette az alábbiakat: "így meg így nevezzétek el", "az első fürdetés az enyém", nem beszélve arról, hogy állandóan ott ül náluk. Még nem volt kimondva, de ott lóg a levegőben, hogy "nekem köszönhetitek ezt a lakást, és is járok hozzá". És erre ugyan mit lehetne mondani?

Létezik, de a legtöbb esetben szerintem nem a pénzbeli különbség, ami gondot okozhat, hanem a neveltetésből, érdeklődésből és a helyzetből fakadó élettapasztalatok mássága.

Én a saját környezetemben azt tapasztaltam, hogy anyagi különbségek vannak/voltak párok között, iskolai végzettségükben viszont közel azonosak mindannyian.

Ez nemcsak a baráti körömben, de a szüleimnél, nagyszüleimnél is így van.

Van ilyen és mindig is lesz...a pénz a pénzhez megy,vagy ha mégsem akkor máris szóba kerül a házassági szerződés nehogy egy esetleges válásnál lenyúlják a vagyont. A társadalom megítélése is ilyen, ha egy viszonylag szegény lány egy gazdag hapsival jár, ha a felek családja nem is a kívűlállók sokszor gondolják, hogy csak a pénzért van vele.És ez mindenkiben megvan, bennem is, mert ha egy fiatal lányt látok egy jóval idősebb pasival,nekem is ez az elsö gondolatom.

A másik megnyílvánulása ennek ahogy már más is említette az iskolai végzettég, de nem is a tanulatlanság vagy a diplomák száma miatt.Egy jól működő kapcsolatban is gondot okoz egy idő után, ha iskolázottsága miatt az egyik fél többet, jóval többet keres....Mondjuk ez általában a büszke férfit szokta zavarni:)

Persze, ha a kapcsolatokban nem is kisarkitva van ez meg (mert ok altalaban szeretik egymast), de az egesz vilag ilyen alapvetoen.

Az emberek felfele szeretnek tekingetni, emiatt van is egy rakas komplexusuk...

Én szerencsére ilyennel még sosem találkoztam...

Szerintem meg nem feltétlenül van ilyen. Nem is az anyagi különbség az, ami viszályt szít szerintem, hanem ahogy már valaki írta, az iskolai végzettség. Na, az már inkább tud akadály lenni.

Az én családom nem valami hűdejólkereső, sokszor épp, hogy futtja arra, amire szükség van. De még így is annyi mindent jó lenne felújítani/kicserélni, ám nincs miből, s csak apránként tudjuk.

A párom családja viszont jobban él. (A párom egyedül keres annyit, mint kb. az én szüleim egyszerre.) Mégsem néznek engem le, sőt, kifejezetten szeretnek. Legalábbis ezt érzem. Elfogadnak, kedvelnek.

Mivel én még tanulok, és az ösztöndíjból tudok gazdálkodni (plusz még ha csurran-cseppen egy kis bevétel különböző munkákból), így nem nagyon tudok költekezni. A párom viszont sokszor zavarba hoz, mert visz ide, oda (voltunk már Londonban, Horvátországban, meg máshol is), és az esetek többségében mindent Ő állt. (én csak költőpénzt vittem) Szeretnék már én is kicsit több pénzt, hogy be tudjak (jobban) szállni a költségekbe. Mondjuk ünnepekkor, meg olykor-olykor meg szoktam Őt lepni, kisebb-nagyobb ajándékokkal. Persze nem ez a fontos, de igyekszem viszonozni...

Ami viszont az iskolai végzettséget illeti, az már inkább nyom a latba. A páromnak például két diplomája van, készül a doktorira, stb. Én most szerzem az első diplomát, de akarok még tanulni legalább egy dolgot ezen kívül.

Sokszor hallom a páromtól, hogy x meg y ismerőssel volt itt vagy ott, és annak a valamilyen ismerőse milyen egy sík hülye, meg minden. Mondjuk szokott ilyeneket mondani kollégákra is... Viszont ha így meg belegondolok, mégsem az iskolai végzettség. Inkább a műveltség és a jártasság... A kettő együtt, mármint az iskolázottság és a műveltség nem mindig jár együtt... (Diploma nem feltétlenül = tudás, pláne nem a mai világban.) De tény, hogy az okosabb emberek az okosabbakat választják, a hasonló gondolkodásúakat, értelmesek az értelmeseket...

Kicsit hosszú lettem, de remélem érthető voltam. :)

" mert én emeltelek ki a szegénységből"

Csak magát nem tudja a szerencsétlen kiemelni a szegénységből, mármint a lelki szegénységből.

Húgom járt egy helyi sráccal, akiknek igencsak megszaladt... Van valami vállalkozásuk, meg a kissrácnak is csináltak vállakozást. Mi nem voltunk valami tehetősek, de hát úgy tűnt, hogy ez végülis nem is nagyon számít.

Aztán egy idő után kibújt a szög a zsákból... Húgom náluk dolgozott a boltjukban, napi 3000(!!!!) forintért, otthon meg vasalhatott a családjuk minden tagjára; főzött takarított, csicskázott. Aztán a gyerek is megmutatta a foga fehérjét... Mikor a húgom beteg volt, szinte kikelt magából a kis bunkó, hogy micsoda "selejt" nőt "vett át"... Testileg-lelkileg terrorizálta az az aberrált kis szemétláda, mikor a tesóm elhatározta, hogy véget vet ennek.

Sajnos ilyenek is vannak, elég sokan. Elveszi a sok kis köcsögnek az eszét a lóvé, meg minden, amit apuci-anyuci alájuk tol, aztán teljesen kihal belőlük a legtöbb emberi érzelem, az alapján, hogy úgyis mindent megkapnak a pénzükért...

Egy hasonló újgazdag kis szemét meg a napokban az utcán rugdosta földön fekvő barátnőjét, úgy mentek ki a szomszédok, hogy miért pofozza az utcán végig a lányt. Az volt a válasza, hogy "csak mert nem akart velem jönni..."

Hihetetlen, hogy embereket mennyire ki tud forgatni a pénz emberi mivoltukból... Én csak szánni tudom az ilyen anyagias embereket.