Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Lennétek együtt egy férfival a pénze kedvéért?(Érzelem nélkül) fórum

Lennétek együtt egy férfival a pénze kedvéért?(Érzelem nélkül) (beszélgetős fórum)


1 2 3 4
2008. dec. 1. 14:00

a mai gazdasági válság mellett, amikor naponta több ezer munkahely szünik meg, nem tudom hogy mi a kiút, tanfolyamok másodállások és stb.

több milió embernek nem elég már az önerő, ezt csak úgy eszembe jutott bocsika!

jöjjön a herceg és segítsen, aztán majd megszereti az ember, mint ahogy régen a szülők általá választott férjet is:-))))))))

2008. dec. 1. 13:57

Ühüm. Hüm-hüm.


A gondolatainkat irányítsuk, és ne a gondolataink minket...


de tételezzük fel, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerül a "nő" mert pl. ötöd magával marad egyedül...


Hja. Boncolgathatjuk ezt tovább is. Mikor mi a helyes. Honnan lehet ezt tudni, hogy mi a jó. Ha a szívünkre vagy az eszünkre hallgatunk???

2008. dec. 1. 13:51
Ha mondjuk ilyen helyzetbe kerülnék (csak a feltételezés kedvéért), az adott lehetőségből további lehetőségeket teremtenék magamnak. Például tanfolyamokat végeznék, elmennék dolgozni, bebiztosítanám magam, hogy a későbbiekben önerőből is meg tudjak lenni, ha úgy hozza a sors.
49. Júlia* (válaszként erre: 47. - Caravell)
2008. dec. 1. 13:45

:-)

A sorsunknak nem a szenvedő alanyai kell, hogy legyünk, hanem az irányítói.


Egyetértek!

Mindig van választás.

Amíg választás van/lesz, mindig minimum kettő között választhatunk.


:-)

2008. dec. 1. 13:37

Én is azt mondom,hogy nem,mert a pénz nem boldogit,de jó ha van,mert bizony a pénz nagy "Ur"

Igy valóban nem tudhatjuk ki mire kényszerül,a nehéz helyzetében.

2008. dec. 1. 13:31

Nem. (természetesen egyetértek az előttem elhangott véleményekkel, hogy a létfenntartás nagy úr, soha ne mondd, hogy soha, mert az élet produkál durva dolgokat...!)

Az exem becsajozott és azt mondta, én is azt csinálok, amit akarok... nagyon jól éltünk, mindenünk megvolt, jól keresett... mégsem vette be a gyomrom, hogy csak egymás mellett élünk, de nem együtt. Nehéz helyzetbe kerültem a 2 gyerekkel, zsebből főiskolát fizetve, bankkölcsönt is fel kellett vennem stb. mégis azt mondtam akkor: nem vagyok eladó...

46. Júlia* (válaszként erre: 45. - Változó)
2008. dec. 1. 13:12
:-)
45. Változó (válaszként erre: 41. - Júlia*)
2008. dec. 1. 13:10

Nem baj az, hogy te határozott vagy!!!

Elhangzott egy kérdés, és mindenki kifejti a véleményét, amit tiszteletben kell tartani!


A te véleményed tiszta, egyszerű, határozott és őszinte.


Jó, hogy ilyen nők és asszonyok is vannak!

Mint ahogy nem vagyunk egyformák...


Én örülök neki, hogy te a jó példa oldalán állsz, minden álszentség nélkül! Ezt komolyan írom!

44. Júlia* (válaszként erre: 41. - Júlia*)
2008. dec. 1. 13:07

Bocs


:-) ez lemaradt.


:-))

2008. dec. 1. 13:07

:)))


Júlia biztos, hogy minden körülmények között megállna a saját lábán...!


Így helyes. Ő egy erős, határozott, kemény nő lehet. De általában nem ilyenek vagyunk, bár én is erősnek hiszem magam.


Akkor is annak hittem magam amikor az exem örök hűséget és biztos családi fészket ígért...

Aztán lelépett.

Akkor is annak hittem magam, amikor keményen helyt álltam magamért, a kis családomért, a jelzáloghitelért, az adott szóért, aztán olyan szépen mélydepressziós lettem, hogy egy teljes nyár kimaradt az életemből...


Szóval, reméljük, hogy sosem tudjuk meg, a szükség milyen nagy úr tud lenni...

tapasztalgatjuk, de a sors kiszámíthatatlan...

2008. dec. 1. 13:07
kizárt.
41. Júlia* (válaszként erre: 37. - Kalmár Edit)
2008. dec. 1. 13:06

Figyeld az idéző jeleket is.


Másik,

áll!


Nem én vagyok a kérdező.


Leírtam a saját hozzá állásomat a KÉRDÉSHEZ!


Nem megyek bele meddő vitákba.


Ha rám hallgattok,

mindenki azt csinál, amit akar,


DE én is.

2008. dec. 1. 12:49
vagy ebből is egy kicsit és abból egy kicsikét:-)))
2008. dec. 1. 12:48
Na most akkor igen vagy nem:DDDD ?
2008. dec. 1. 12:46
Edit, engem idézett lentebb.:)
37. Kalmár Edit (válaszként erre: 33. - Júlia*)
2008. dec. 1. 12:39
Döntsd már el, hogy most megtudsz állni a saját lábadon,(amint írtad) vagy elfogadnád azt az úriembert? Nem tudok rajtad kiigazodni:))
36. mothertiger (válaszként erre: 33. - Júlia*)
2008. dec. 1. 12:36
Persze ezeket a tényezőket számba véve, természetesen nem. Voltam ilyen helyzetben, akkor is elutasítottam.
2008. dec. 1. 12:30
Júlia kedves akkor még mindig el lehet menni dolgozni:-)
34. Változó (válaszként erre: 33. - Júlia*)
2008. dec. 1. 12:29

Ezt te sem gondoltad át... :)

Mi van HA???? Ha igen, ha nem 50-50%.


Vagy igen, vagy nem. 50%-azért már nem olyan rossz arány, de egy ilyen pesszimista kérdéssel sosem találnánk megoldásokat...


Kisemmizve viszont legfeljebb lelkileg lenne, hiszen itt a csóró nő-gazdag pasi esete a kérdés...

33. Júlia* (válaszként erre: 30. - Mothertiger)
2008. dec. 1. 12:25

"Ha egyedül lennék (akár gyerekkel, vagy gyerek nélkül), én bizony elfogadnám azt az úriembert, attól még nem lennék szar ember.:)"


Mi van akkor, ha a htb, vagy kitartott, eltartott feleséget ott hagyja majd egy fiatalabbért,


mert az esetek 95%-ban ott hagyja, és teljesen kisemmizve,


akkor?

2008. dec. 1. 12:24

Hja! És nem hangzott el a "kényszerítő körülmény"...


Mert ugye ha éhezek és gürizek, akkor magam élete.

De ha több emberről is gondoskodnom kell????


Szóval, relatív...

31. frutty
2008. dec. 1. 12:22
igen,ha sok van neki.
2008. dec. 1. 12:21

Júlia, nálunk még takarítani sincs lehetőség. Minden értelmes településtől kilométerekre lakom. Ezen felül sajnos mozgássérült vagyok, bár viszonylag "koordináltan" járok, azért ennek tudatában nem szívesen vennének fel dolgozni akárhová.:( Ahol lakom, általában rokon rokonnak adja a munkát, és így adják a stafétát a rokonok. Ha lenne lehetőségem, akárhová elmennék dolgozni.


BabuLee: nem feltétlenül kitartott lotyó az, aki elfogad egy ilyen lehetőséget... Csak ha maga is az akar lenni. Hálásabb körülmények közt is el lehet menni dolgozni. Ha mondjuk az a bizonyos úriember a te kérésedre megnyit bizonyos kiskapukat, bármi lehet belőled. Mondjuk műkörmös, kozmetikus, óvónő, folytathatod vagy épp elkezdheted az iskoládat... Amit akarsz. Nem kötelező kellemes körülmények közt a segget mereszteni. Ha valakiben van ambíció, ezt akár a saját előnyére is fordíthatja...;)


Ha egyedül lennék (akár gyerekkel, vagy gyerek nélkül), én bizony elfogadnám azt az úriembert, attól még nem lennék szar ember.:)

29. Júlia* (válaszként erre: 28. - Változó)
2008. dec. 1. 12:21

"Ez aranyos, kedves és tanulságos történet.

De ha a pasitól nem fordult volna a gyomrod, hanem szimpatikus lett volna????"



"(Érzelem nélkül))" :-)))


igaz, az undor is érzelem.



A szimpi pasi, nem azokról van most szó.

28. Változó (válaszként erre: 26. - Júlia*)
2008. dec. 1. 12:19

:)

Ez aranyos, kedves és tanulságos történet.

De ha a pasitól nem fordult volna a gyomrod, hanem szimpatikus lett volna????


Pár évtizeddel ezelött a nagyanyáink még érzelem nélkül (szülői választásra) mentek férjhez, és egy életet leéltek a párjuk mellett...

pedig robotoltak és sokszor nélkülöztek. Megtanulták szeretni és tisztelni a másikat, akkor ilyen világ volt.

Most más a világ.

27. Júlia* (válaszként erre: 23. - Változó)
2008. dec. 1. 12:18

:-)


Egyet értek abban, hogy mi a legnagyobb érték.


Nekem az, hogy szembe tudjak nézni önmagammal.


Az én Nagyim is ilyen volt.


:-)

2008. dec. 1. 12:15

Egyébként elmesélek nektek egy velem megtörtént sztorit.


Már nagyon sok éve voltam egyedül, amikor egy ismerősöm, hogy miért, miért nem bemutatott egy Rózsadombon élő pasinak,

aki első találkozáskor közölte velem, hogy feleséget akar!


Természetesem, minden vagyona a feleségé lesz.


Nos, amikor megláttam, és elképzeltem az ágyban, ki kellett mennem, mert megfordult a gyomrom, szó szerint!


Azóta is hülyének tartanak, hogy elszalasztottam életem legnagyobb szerencséjét.



Hát nem!!!


Életem legnagyobb szerencséje, hogy tudtam, tudok dolgozni, és tudom tisztelni magamat.

25. 01c8755c79 (válaszként erre: 24. - Édesmandula)
2008. dec. 1. 12:14

Te még fiatal vagy! Miért ne lenne? :o)))...

de én már lassan abban a korban leszek, hogy nekem kell fizetni, ha akarok valamit! ;)))))

2008. dec. 1. 12:13
nannáhogy :D ha van ilyen hülye aki fizet :))
23. Változó (válaszként erre: 9. - Júlia*)
2008. dec. 1. 12:12

Tudom, hogy rengeteget dolgozol, illetve sejtem...

Én két (sokszor három) munkahelyen dolgozom, napi tizenórákat, hétvégén is. Nehéz az élet, de optimista vagyok, és roppant mód igyekszem két (stabil) lábbal a földön állni! De nem vagyunk egyformák, mint ahogy az életünk sem az. Szerencsések vagyunk, ha van családunk, van otthonunk, de ahogy drága mamim szokta mondani:

"Kicsim, mindent elvehetnek tőled, a házadat, a vagyonodat, a családodat, az életedet! Egyetlen dolog, ami valóban a tied, az a belcsid. A lelked. Mert az vagy te magad!"

És igaza van. De a belcsink sem egyforma...

1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook