Lelkitársak (beszélgetős fórum)

ó na!!!

pech!

igen jó

bár félepés előtt összetört a köcsög duda

sziasztok!

remélem jól sikerült!

sziasztok jó reggelt

Drukkoljatok ma menyünk Palicsra citerázni én Ricsi köcsögdudázik most indulunk

sziasztok

kicsit jobb kicsit nem

köszönöm azért aranyosak vagytok

Szombaton megyünk Palicsra citerázni nem tudom hogy fog menni

sajna megint nem nagy itt a forgalom

"Az élet szép, kérdezz csak meg egy boldog embert!"

sziasztok

ma olyan fáradtan ébredtem nem tudom fáradt vagyok

Találd meg a lelki békédet!

Homályos elképzelésekkel rendelkezünk arról, hogy mi is valójában a boldogság. Ideiglenes állapotról van szó? Netán olyasmiről, ami tartósan fenntartható? Halandóként is megtapasztalhatjuk, vagy csak „odaát” élhetjük át a lélek maximális békéjét?

Manapság nem illik az elégedettség eszményét magasztalni. Hajtani kell, különben a többiek elszaladnak mellettünk. Mindig többet és többet akarni – csak ez a fontos. A teljesítménykényszertől elgyötört tévénézőt egy gyógyszer reklámszlogenje világosítja fel arról, hogy még a fájdalomra sincs ideje. Nocsak! Idáig jutottunk volna? Ezek szerint nem is az a baj a migrénnel, hogy elviselhetetlen? De nem ám! Amikor a fejünk szét akar robbanni, sajnos nem tudunk teljesíteni. Márpedig csak az eredmény számít.

A fogyasztói társadalomban tehát nem engedhetjük el magunkat. Figyelmünket mindig új benyomásokkal igyekeznek ébren tartani. Mivel azonban nincs időnk arra, hogy bármit is kiélvezzünk, lelkünkön eluralkodik a szorongás és az elégedetlenség. Az egyén önmagát érzi kevesebbnek csupán amiatt, hogy elavult – két-három éves – eszközökkel veszi körül magát.

A legnagyobb gond éppen az, hogy már örülni is elfelejtettünk. Elődeinkhez képest elképesztően kényelmesen élünk, valami mégis hiányzik. Kézenfekvő a spirituálisan hangoltak felvetése, miszerint velünk, illetve a hozzáállásunkkal van gond. A beavatottak arra figyelmeztetnek, hogy az anyagi javak nem teszik lehetővé a boldogságot. Akkor egyes lelki vezetők miért furikáznak luxusautókkal? Jó kérdés! A nagy ezoterikus tanítók szépen kiszolgálják a hatalmasságokat, amennyiben kispénzű embereknek papolnak az egyén felelősségéről.

Összegzésképpen: a mai társadalmi-gazdasági erők éppen arra irányulnak, hogy soha ne érezhessük magunkat elég jól. Még a biztonságérzet minimumától is meg akarnak fosztani bennünket. Amikor tehát boldogságról és lelki békéről beszélünk, nem elsősorban benső történéseinkre, hanem élethelyzetünkre kell összpontosítanunk. Nagyon nehéz dolgunk van, hiszen úgy kell rendet teremtenünk önmagunkban, hogy szinte minden ellenünk dolgozik.

Ahhoz, hogy fogalmat alkothassunk a boldogságról, előbb tisztáznunk kell a lelkünkben krónikus frusztrációt és elégedetlenséget okozó helyzeteket. Bajban vagyunk, mert ezek többsége bizony a modern élet velejárója.

Vissza a természethez?

Túlságosan is bonyolult lett a világunk. Remek eszközeink vannak, működésükről azonban fogalmunk sincs. Egyfelől kényelmes életet biztosítanak számunkra, ugyanakkor szenvedünk is miattuk, hiszen teljes mértékben ki vagyunk nekik szolgáltatva. Mit kezdjünk hát magunkkal? Hagyjuk a fenébe a túlbonyolított civilizáció összes áldását? Költözzünk le valami tanyára? Utazzunk el Indiába, ahol remeteként bolyonghatnunk? Csatlakozzunk egy indián törzshöz? Minden életformának megvannak az árnyoldalai, ezt mindenképpen tudatosítani kell magunkban. Ugyanakkor azt is elfogadhatjuk, hogy bizonyos emberek tényleg jobban éreznék magukat, ha tisztes távolságba kerülnének a modern kultúrától. Ha el is tekintünk a romantikus ábrándoktól, könnyen beláthatjuk, hogy a mostani viszonyok az emberből kiölik a lelket. Persze tudjuk, hogy a zöldbe borult erdőben sem a béke honol, mindazonáltal ott a küzdelem számunkra csak ritkán megfigyelhető módon tárul a szemünk elé. Ugyanakkor fontos, hogy néha szánjuk rá magunkat egy kis kirándulásra, mert a viszonylag érintetlen környezet elengedhetetlen lelki békénk megteremtésének szempontjából. A nomád viszonyok alkalmankénti megtapasztalása sokunk hasznára válna. Nem az életforma gyökeres megváltoztatása lenne a cél, csupán az, hogy időnként kiszakadjunk a modern kultúra nyüzsgéséből.

A keleti szemlélet

Egy jógi nem a boldogságot, hanem a megszabadulást keresi. Mit is jelent ez? Számunkra az a kívánatos, ha megkapjuk, amit akarunk. A lemondást választó indus viszont azon munkálkodik, hogy lehetőleg ne is legyenek neki szükségletei. Lelki békéjét kizárólag önmagában keresné? Nem erről van szó. Saját lényét is akadályként szemléli. A Világlélekben való feloldásra törekszik. Minden kötöttségtől szabadulni akar. Számára világunk leginkább kelepcének tűnik. A kellemes érzések csupán időlegesek, és mivel minden állandó változáson, átalakuláson megy keresztül, nincs is mibe megkapaszkodni. A ragaszkodás, a kötődés, a birtoklás elviselhetetlen gyötrelmeket okoznak. A vágyak csak arra valók, hogy megszabaduljunk tőlük.

Kérdés, hogy egy indiai szent vajon miféle tanácsokkal szolgálhat egy nyugati kereső számára. Aki már felülemelkedett a világi gyönyörök élvezetén, nyilván nevetségesnek tartja az átlagember ügyes-bajos kis helyzeteit. Ha egyszer a világban lehetetlen a tartós öröm és boldogság, akkor mégis minek strapálja magát bárki is? Amúgy meg is lehet nézni az indiai társadalmi viszonyokat! Kínában is elkeserítők az életfeltételek. Az ottani bölcsek viszont másként, sokkal rugalmasabb módon viszonyultak a problémához: a cél szerintük elsősorban az, hogy az ember valamiképpen összhangba kerüljön a természettel és a társadalommal. A leglényegesebb azonban a művészi megközelítés. Nyitottá kell válni a szépségre, meg úgy általában az apró finomságokra. Kínai nézőpontból tehát az élvezet nem megvetendő, csupán az a fontos, hogy minőségi legyen. Fantasztikus felfogás, melynek nem sok köze van az ottani gyakorlathoz.

A keleti tanok megvilágosítóan hathatnak ránk. Az indiaiak és a kínaiak magasrendű eszményei azonban csak akkor bontakozhatnak ki, ha kellő szociális érzékenységgel párosulnak. Nekünk is el kell sajátítanunk a mély átélés képességét, hogy értékelni tudjuk mindazt, amivel az élet megajándékoz bennünket. Szétszórtak vagyunk, ebből adódóan pedig felszínesek. Nem csoda hát, hogy mohón habzsolunk, éspedig anélkül, hogy ki tudnánk élvezni az ízek varázsát. Az indiai bölcsek valóban ijesztő világképet tárnak elénk, hiszen legféltettebb reményeinket ássák alá, amikor a létezés céltalanságát, valamint az örömök múlandóságát bizonygatják. Mégsem árt, ha odafigyelünk rájuk. Sokkal jobban tudunk értékelni valamit, ha tudjuk, hogy csak időlegesen élvezhetjük. Nem fogunk utópisztikus ábrándokat kergetni a problémamentes, kizárólag gyönyörteljes életről, mert tudjuk, hogy az előnyökért valamit mindenképpen fel kell áldoznunk.

A hit ereje

Hajlamosak vagyunk úgy vélni, hogy a vallásos emberek könnyebben boldogulnak a problémákkal. Talán még boldogabbak is. Miért is ne lennének azok? Hiszen van elképzelésük arról, hogy mi lesz velük haláluk után, ráadásul természetesnek veszik az isteni gondviselést. Hitük szerint a világ sorsának alakulását egy bölcs uralkodó irányítja. Talán egyszer még az ördög is megtisztul bűneitől.

A hívők élete természetesen távolról sem felhőtlen. Frusztrálja őket az istennek való megfelelés kényszere, néha pedig kétségektől gyötrődnek. Tény viszont, hogy vallásos meggyőződésük átsegítheti őket a bajokon. Számukra ugyanis a sorscsapások értelemmel bírnak, nem csupán a szeszélyes természeti és társadalmi erők művei. Hitetlenként nehezebb a boldogulás, hiszen az ember dühös a világban uralkodó abszurd viszonyok miatt. Ugyanakkor éppen az indulatokból fakadó részvét sarkallja arra, hogy valamit tegyen az élet jobbításának érdekében.

A lelki béke felfedezéséhez elsősorban arra van szükségünk, hogy meg tanuljuk élvezni és értékelni, amit kaptunk az élettől. Valódi szükségleteink tudatosítása is nagy jelentőséggel bír, hiszen kultúránk csak a hiányérzetet erősíti lelkünkben. Ha a mennyiség helyett a minőség eszménye uralja életünket, máris jó úton haladunk!

Sziasztok lányok.

Olyan rég jártam erre, remélem jól vagytok. Vigyázzatok magatokra. :)

: Kisember

Nagy szívvel,

Ez vagyok én,

Hát így fogadj el!

Kisember

Nagy szívvel,

Ez vagyok én,

Még nem nőttem fel!

Kisember

Nagy szívvel,

Ez vagyok én,

Hát így fogadj el!

Kisember

Nagy szívvel,

Ez vagyok én,

Még nem nőttem fel!

Még nem nőttem fel!

Hát segíts, hogyha kérem

Nyújtsd kezed felém!

Amit eddig tettem érted,

Azt mindent őszintén!

Tiéd lett az életem,

Játssz velem, zenélj!

És hogyha élvezed,

Hát semmitől se félj,

Mondd el, mit érzel!

M'ért nézel olyan

Könnyes szemmel rám?

Amit kérek:Az a lényeg,

Hogy kettőnk között

Ne legyen határ!

Abban rejlik az életbölcsesség, hogy begyógyítja az élet ütötte sebeket,

hogy létezhessünk, lehessünk;

Mert nem lehet emlékek nélkül élni, de csak az emlékeknek élni sem szabad;

Az, aki nem tud elszakadni a múlttól, vagy csak a jövőt hajszolja,

elveszti a jelen örökkévalóságát. /Ilja Konsztantyinovszkij/

Az egyedüli biztonság, az egyedüli boldogság a magunk nyugodt lelkiismeretéből fakad.

Ha valaki bármi okból megengedi magának, hogy igazságtalanságot kövessen el,

vagy igazságtalanságot tűrjön el, elveszti igényét a boldogságra.

/Kenneth Roberts/