Lány: 23 éves diplomás, Fiú: 37 éves, nem diplomás...szerintetek lehet ez a kapcsolat egy életen át boldog? (beszélgetős fórum)

Hát nem tudom. Mondjuk nekem még nincs meg a diploma (egy záróvizsga és egy nyelvvizsga addig még vissza van), de szerencsére már van állásom. Teljes állásban netto 101.260 Ft lenne, de mivel csak félállásban vagyok, így a fele. (megelőlegezték a diplomás fizut) Szóval azért nem olyan vacak a sima BA, hiszen ez egy FŐISKOLÁVAL egyenlő, ami már régen is volt.

Persze mindenképpen érdemes jelentkezni MA-ra. Én is majd akarok, csak még nyelvizsga híján nem tudtam még jelentkezni. :-( Így egy felsőfokú szakképzést jelöltem meg, 2 éves. Aztán majd utána jöhet az MA. Bár addigra már gyereket is szeretnék, szóval nem tudom, hogyan lesz összeegyeztetve, de majd megoldom. :-)))

ha a diploma dönti el a szerelmet már régen rossz

, nem az a lényeg!

Ha ez a kérdés felmerült, akkor IGEN.

A férjem és köztem közel 10 év van. Ő 29, én 19 voltam amikor megesküdtünk (29 éve lesz novemberben).

23 nap híján 20 évesen szültem a fiamat. A férjem szakmunkás, én szakközepet végeztem, plussz "hulladék" időmben ilyen-olyan iskolát, tanfolyamot. Volt olyan, hogy az iskolát a lányommal a pocimban kezdtem, és két szoptatásközt vizsgáztam.

Az tény és való, hogy a férjem segítsége nélkül nem sikerül.

Azt el ne felejtsem, hogy a két gyerek, és két iskola közötti pihenő időben felépítettük a házunkat.

A férjem szakmájából adódóan tudott maszekolni (vízvezeték-szerelő), ha tudtam mentem vele melózni. Megtanultam csövet vágni, menetet metszeni, bandázsolni, az akkori technológiának megfelelően. Nem esett le a műkörmöm (mivel akkor még nem volt), a szüleim olyankor vigyáztak a gyerkőcre (gyerkőcökre), mivel tisztában voltak azzal, hogy "KELL A PÍÍÍÍZZZZZZZZZ".

A mai napig egymás agyára (agyhelyére) tudunk menni, de ha valami baj van akkor összebújva, egymás kezét fogva, együtt oldjuk meg a problémát.

Valahol NÉHA én is ilyen voltam/vagyok. Bár bevallom, hogy én nem az érvelések ellen szoktam mondani a "hagyjál már"-t. A családomban én vagyok egyedül "diplomás". (idén végzek, de még nincs nyelvvizsgám, addig pedig a diplomát sem adják ki, csak egy oklevelet kapok) És hát pl. a szüleim sokszor "fárasztanak" olyan kérdésekkel, amik hát nekem túlontúl evidens, stb., nekik meg fogalmuk sincs. És egy idő után fárasztó és mondom, hogy most hagyjál, meg hagyjál már ezzel, stb. Tudom, hogy türelmesebbnek kéne lennem, de ez sokszor már nagyon nem megy. :-(

Az itthoni házimunka. Én is csak az utóbbi 1-2 évben lettem nagyon aktív, korábban én is lustálkodtam, de mióta együtt vagyok a párommal, egy nagyot ugrott az önállóságom, a talpraesettségem, bár most sem az igazi, de az igyekezet megvan. :-) Bár én még csak 21 vagyok, nem 23... :-D Talán a csaj is észbe kap. Mert ha nem, akkor nem lesz ebből a kapcsolatból még 10-15 év. maximum pár hónap, esetleg 1 vagy 2 év....

Ő a barátom huga. Leendő sógornőm, ha jól alakul:)

Annyira önfejű, hogy nem lehet vele beszélni. Gondoltam rá egyébként, de amennyire makacs, még megromlana a viszonyunk, és ennek a barátom meg én látnánk a kárát. Inkább a háttérből fogom a fejem, h egek! De el lehet rontani egy gyereket!

Nekem úgy tűnik, terel...lehet, hogy felébredt? Ha igen, lépni fog. Talán az építkezés miatt még nem teszi..Sokan halasztgatósak, pedig hatalmas terhet tehetnének le, egy őszinte mondattal és sok szenvedéstől kímélnék meg a társukat.

Te sem tudsz beszélni vele? Hogy megváltozott mostanában és te azt látod, hogy nem boldog. Mi a baj? Hogy tudsz segíteni? Hátha megnyílik :)

nah ez aztan nem semmi story!!!

mar nem is tudom mit mondjak...majd az ido eldonti hogy egyutt maradnak e vagy sem...mert ugy latszik egyik sem akart tagitani es eszre venni h mi van...majd idovel talan rajonnek...

Persze, persze. Én csak arra céloztam, hogy más 20-30 év múlva szembesülni valamivel, amikor elmúlt a szerelem. Ebbe sajnos az ember bele kell törődjön, mert elmúlik! És más egy baleset...ez mindenkit megráz, másképp érint...és más egy néhány év után jött baleset és más, ha a szerelem elmúlt, kihült egy kapcsolat.

Közel 20 éve élek házasságban és súlyos beteg lettem hirtelen, így tudom azt az oldalt, amikor egy "baleset" történik.

Abszolút. Ha próbálnak vele szót érteni, nem érvel, csak "hagyjál már" a válasz.

Nekem ez idegen. Engem nem így neveltek.

Mellesleg otthon sem veszi ki a részét sokmindenben.

De, ami el van rontva, az el van rontva.

"Érett,komoly,izmos."Miért gondolom azt,hogy tetszik Neked,és abban reménykedsz,hátha nem sokáig lesznek együtt?)))

Lehet,hogy egy életen át kitartanak egymás mellett,de az is előfordulhat,hogy a férfi 10-15 év múlva lecseréli a "vénasszonyt" egy fiatalabbra.))))

Ha az ember őszintén szereti a párját/társát, akkor ez nem érdekli.

És mi van azokkal, akik valami baleset következtében, fiatalon épültek le? Őket is emelgetni, etetni, stb. kell. És nem egyszer lehet arról hallani/olvasni, hogy mindezek ellenére fiatal lányok/fiúk kitartottak mellettük és gondjukat viselték.

Aki ilyesmin gondolkozik, az egy kicsit önző, szerintem.

Miért akaszt ki "mindenkit" a 14 év korkülönbség? Azzal az égvilágon semmi baj nincs, még csak a lánya sem lehetne...

Ami akadály lehet, az az eltérő intellektualitás.