Kutyával a bevásárlóközpontba (beszélgetős fórum)

Én nem győzködlek, az, hogy te hogyan érzel egy kutya iránt, az adott, abban mit lehetne győzködni? :)

Végig azt a dumát nyomtad, mennyire nem normális, hogy valaki szinte családtagként szereti a kutyáját, és nem érted, erre mutattam választ, hogy miért szeretheti úgy. Nyilvánvalóan nem mindenki, akkor nem lenne ennyi állatkínzás.

csak ezt nem értem, miért gondolod, h engem meg kell győzni, h a kutya hasznos, szeretnivaló állat?

mert ezt én tudom. de akkor se való lakásba, ágyba, plázába. szerintem!

lehet, h itt a kulcsa a dolgoknak, engem zavarna, ha valaki folyton körülöttem lihegne :)

de még egyszer mondom lassan és szépen, ha kert lenne, lenne kutya, és rendes gazda lennék. :D

Mutass nekem egyetlen embert a világon, aki egész életében, a nap 24 órájában önként és örömmel figyel, segít, szeret egy másik embert. Nem véletlen, hogy annyi segítő kerül ki a kutyák közül, és nem más állat tölti be ezt a szerepet. Mert egy kutyát sem lehet kényszeríteni arra, hogy egész életében, a nap 24 órájában kísérgessen egy vakot, mozgássérültet, első rezzenésére ugorjon, mindezt ragaszkodva, folytonos szeretetben.

Ha elgondolkozol ezen, nem lesz olyan furcsa, hogy mennyi ember rajong a kutyáért, és szereti őket úgy, mint egy családtagot. Ritka készség és sok olyan tulajdonság van meg bennünk, amik az emberben nincsenek, bármennyire is jók vagy odaadók. Mert ahogy mondani szokták, emberből van, és vannak fáradt, nyűgös stb. időszakai.

Az én babucikám! :)

Jóhogy! Etetem, itatom, nevelem, beszélek hozzá, babusgatom. Senki a környezetemben nem néz hülyének, mert kb minden barátom ugyanilyen állatbolond! :D

Grat. Megértetted a lényeget.

Amúgy te tényleg hülye vagy.

Nem mondtam rád rosszat, csak közöltem, hogy nem vagyunk egyformák. Erre te támasz. El ne eredjen az orrod vére.

De neki az.

Néztél volna a kutyám szemébe amikor elhoztam az orvostól azzal a diagnózissal, hogy agyrákja van, és él még kb 2 hónapot.

Áhh, mindegy.

Nem vagyunk egyformák.

ez a szerelmem dolog se tetszik.

miért nem lehet a dolgokat a helyükön kezelni?

De azt te is sejtheted, hogy mikor valaki azt mondja a kutyájára vagy macskájára, hogy a gyerekem, nem tesz félre az egyetemi tanulmányaira. :)

Sok szülő mondja a gyerekére, hogy szerelmem, akkor az meg büntetendő lenne, nem? :)

Pedig funkciójában és lélektanában nagyon hasonló a dolog. Egy gyereket és egy állatot is meg kell etetni, "tisztába kell tenni", meg kell dajkálni, játszani kell vele, igényli a figyelmet, a törődést, a fizikai kontaktust. Ráadásul egy életen át, nem 2-3 évig.

Az emberben ugyanúgy kialakul a kötelék, a szeretet, az oltalmazni vágyás, féltés, ahogy - gondolom - a gyereknél is ezt érezheti az ember.

aki nem akar gyereket, arra nem szabad ráerőltetni, az igaz.

de azt nem tartom normálisnak, h valaki egy állatot nevez a gyerekének. van ilyen ismerősöm, akit nagyon szeretek, de ahányszor ilyet mond, bennem átfut, hogy ez nincs rendben.

Van ám, például én! Ezerszer inkább egy kutya/macska mint egy gyerek!

Bár én azt látom, hogy sok gyerekes a háziállatát is ugyanúgy imádja, mint a gyerekeit. Sőt, egy kolléganőm, akinek két kisfia van, ma vitte orvoshoz a cicáját allergiával az x-edik orvoshoz (hónapok óta kezelteti) azt mondta ma nekem, mikor megjegyeztem, hogy de jó a cicának, hogy ilyen gazdija van: "Ez természetes, ő is a gyerekem!"

Aki nem ismeri a kutyákat, az könnyen mond közhelyeket. Én még soha nem láttam, hogy egy kertben tartott kutya rendszeresen csak úgy magától szaladgálna, játszana egyedül. Akkor lendül csak mozgásba, ha kijön a gazdi, vagy a kerítésnél elmegy valaki. Jobb esetben, sok arra sem mozdul. A lakásban tartott kutyákat naponta többször elviszik sétálni, futkározik, játszik a többi kutyával. Akkor melyiknek van nagyobb élettere, több mozgása, több élménye? :) Persze vannak kivételek mindkét oldalról.

Bevásárlóközpontba vinni egy kutyát nem sok értelmét látom. A kutyának se jó, idegesítheti is a környezet, a gazda sem tudja azt elintézni egyszerűen, amiért odament. De láttam bevásárlóközpont előtt kialakított kutyamegőrzőt, az jó ötlet. :)

Nem akarom minden állításodat megcáfolni, csak azt akarom érzékeltetni, hogy minden attól függ, milyen szemszögből nézed.

Egy gyereknél is lehet azt látni, hogy folyton sír, becsinál, lerombolja a lakást, nem hagy aludni és rengeteg pénzbe kerül. Meg lehet úgy nézni, hogy az élet értelme.

De ezt azért írod, mert nem ismered a kutyákat. Mégis milyen élettérről beszélsz? Nekem sincs kertem, akkor nekem sincs meg az életterem. :) Egy kutyának nem alap, hogy kifutópályája legyen.

Nekem több ember, szomszéd okozott már anyagi kárt, akit elköltöztetnék. :)

a saját lakásában tőlem azt csinál mindenki, amit akar, amíg ezzel a többi lakótársnak (szomszédok) nem okoz problémát. mint említettem, nekem anyagi kárt is okozott egy ilyen.

nem tartom egészségesnek, a kutyának nincs élettere, ez a személyes véleményem.

itt amúgy a plázákról volt szó, az közterület. ott nem szeretnék kutyákat.

Téged sem győzköd senki. :) Csak én például nem értem, neked miért rossz dolog az, ha valaki szereti a kutyáját, többet jelent neki, mint egy állat a kertben. Miért lenne az rossz, ha valaki jobban megszeret egy állatot?

Sok helyen a kutya csak házőrző. Nem bánnak vele rosszul, de szinte csak egy eszköz. Másnál meg családtag. Ez miért lenne baj? Senkinek nem árt, arról meg rengeteg szakkönyv született, mennyiben használ. :)

ez mind annak a következménye, h valaki elkezdett támadni... akkor már miért ne írhatnék többet a témáról.

amúgy vicces, de sokan gondolják azt, amit én, csak nem merik kimondani. nemrég beszélgettem erről egy régi ismerősömmel, és , mikor a kezdeti puhatolózás után kiderült, hogy én is lakásban tartás ellen vagyok, csak úgy dőlt belőle a sok rossz élmény...